Őszi mindfulness tevékenységek gyerekkel

Kolossal az egyik legkedvesebb közös tevékenységünk a kirándulás. A természetet járva tudok hozzá a legkönnyebben kapcsolódni, mélyen ráfigyelni és vele együtt a jelenben lenni, igazi mindfulness élmény. Szeretünk kint lenni, céltalanul menni, mindent felvenni, megcsodálni, gyűjtögetni. Úgy térünk haza – akár a szomszédos utcából is, – hogy mindkettőnknek tele a keze kaviccsal, dióval vagy levelekkel. Októberben nem volt semmilyen szervezett programunk. Délelőttönként kifordultunk az utcán, elindultunk egy irányba, és mentünk, amerre vitt az utunk. Nem kellett attól félnem, hogy unatkoznánk. Természetesen jártuk a természetet.

Természetjárás közben pedig Kolos folyton megihlet, néha magam is meglepődöm, milyen kreativitásra ösztönöz csak az, ahogyan őt figyelem. Van egy füzetem, ahová írom a meséket, melyekhez ő adja az ihletet. Ha újra gyógypedagógusként fogok dolgozni, nem leszek többet ötlettelen, és biztosan Kolos lesz a kreatív menedzserem!

Még itt az ősz, várnunk kell pár hetet a télre (már aki várja, én amúgy nem). Gondoltam megosztom a mi kedvenc, őszi tevékenységeinket. A legszebb, hogy a végzésük közben egy kicsit mi felnőttek is lelassulhatunk, pihenhetünk, kapcsolódhatunk a gyermekünkhöz és önmagunkhoz. Ezt hívják mindfulness élménynek, valamiben a teljes figyelmünkkel részt venni. Tőlem Kolos szinte követeli ezt, és pontosan érzi, ha másutt jár az agyam. Érzem, tudom és vallom, hogy a gyerekemet az fejleszti, érleli, teszi a legboldogabbá, ha minden nap vannak olyan időszakok, amikor sikerül teljesen ráfigyelnem, és belefeledkeznem abba, amit együtt csinálunk. Telefon, kütyük, agyalás, hétköznapi gondok nélkül. Ezért ezt sokat és tudatosan gyakorlom. Persze egész nap nem megy, az lehetetlen, de törekszem rá minél gyakrabban.

 

Levélgyűjtés

Meg vannak számlálva a napjai a szépséges tarka leveleknek, pedig az ősz legszebb ajándéka a színesség. Minden évben préselek le leveleket. Idén vittünk a mondókára is belőlük, itthon festettük őket. Vagy fél órára lekötötte Kolost a közös levélnyomdázás, ami egy kétéves korú gyermeknél nagy szó.

A levélszőnyegen, levélkupacban való trappolást én mutattam meg Kolosnak, mert mindegy is hány éves vagyok, az érzést a mai napig imádom.

Diógyűjtés, diótörés

A diógyűjtés mehet vödörbe vagy szatyorba. Mi szerettük közben megbeszélni, hogy melyik dió nagy vagy kicsi, jó vagy rohadt, melyik van a héjában, és melyik sáros vagy száraz. Kolos is hozta a játékkalapácsot a töréshez, Zong pedig lopkodta a megpucolt diókat. Így lett nevetés és játék a diótörés, sok-sok új tapasztalattal, beszélgetéssel. A megpucolt diót ledaráltuk, és sütibe sütöttük a hétvégén. Van egy versikénk is a diószedéshez (Bartos Erika- Dió), szívesen kölcsön adjuk 🙂 :

Diót szedtünk vödörbe,

Becsúsztunk egy gödörbe.

Kiborult a sok dió,

Szertegurult millió.

Összeszedtük dühösen,

Hazavittük közösen.

Kalapáccsal megtörtük.

Puha belét kiszedtük.

Készen lettünk estére,

Betettük egy edénybe.

Körbeültük mindhárman,

Elrágcsáltuk magában!

Árokmászás

Kolos azt hiszem, hogy itt Harasztiban találkozott először árokkal. 🙂 Naná, hogy bele kell mászni! Van az árokmászásban valami felszabadító érzés nekünk felnőtteknek is, talán egy kicsit újra gyereknek érezzük tőle magunkat. A gyerekek pedig jól kifáradnak, garantált a pihentető délutáni szunya, nekünk anyáknak, pedig a zavartalan énidő. 🙂

Kavicsdobálás

Csepelen a Dunába dobáltuk a kavicsot, itt van közel egy kis halastó, a közepén pedig egy kis cső, amiből folyik a víz. Azt játsszuk, hogy a tó partján megyünk végig, és megnézzük, hogy honnan könnyebb kaviccsal megdobni a csövet. Szerintem Kolos már elég gyakorlott, és meglepően jól céloz. Egyszer egy békát akart megdobni, és telibe találta! Hopsz! Remélem szegény breki azért a vízbe pottyanva magához tért.

Kőgyűjtés

Ki volt nagy kőgyűjtő gyerekkorában? Az tuti, hogy most is meg fogja találni a szépséget a csillogós, érdekes formájú, különlegesen sima stb. kavicsok láttán. Otthon meg lehet őket mosni, festeni rájuk, válogatni szín szerint, valamibe beletéve meghallgatni a hangját, hangszert készíteni belőle.

Madárfigyelés, madáretető

A lakótelepen is gyakran figyeltük a madarakat, az udvarunkban is örömmel folytatjuk ezt a tevékenységet. A pici gyerekek szeretik a magas hangokat, így a madarak hangját is. Ha maguktól nem figyelnek fel rájuk, akkor érdemes felhívni a figyelmüket. Mi játékosan énekelve utánozni is szoktuk a madarak hangját, vagy kitalálok rövid párbeszédet, hogy mit mondhattak egymásnak. Kolos ezt nagyon érdeklődve hallgatja. Tervben a madáretető-készítés apával, már csak időt kell hozzá találni. Megbeszéltük, hogy mit esznek a madarak, és megnéztük a boltban, hogy milyen magok kaphatóak, vettük szotyit meg tökmagot. Remélem lesznek majd rendszeres madárlátogatóink a télen.

Házak bámulása

Ezt alig merem leírni, Kolos ötlete (most éppen ujjal rá mutogatok). Mindketten szeretjük nézni a házakat. Kolost a kapuk érdeklik, hogy automata-e vagy sem, a kerítés színe, az udvari kutya és az egyéb háziállatok. Meg szoktuk beszélni, hogy melyik ház tetszik nekem meg neki, én közben nézem a kerti dekorációkat. Szeretem elképzelni a látvány alapján, hogy kik lakhatnak a házakban. Hányan vannak, mivel foglalkoznak, laknak-e benne, vannak-e gyerekeik stb.

Vasútállomás

Talán ez is teljesen egyedien furcsa, de mi egész délelőttöket tudunk eltölteni a vasútállomáson. Na jó, az oda-és visszasétával együtt. Nézzük a vonatokat, a forgalmistát, a jegypénztárat, ülünk minden padon egy kicsit, tízóraizunk, átmegyünk az aluljárón, ami visszhangzik, és ott kiabálunk meg énekelünk. Pesten ugyanígy megteszi egy hév- vagy buszmegálló, híd vagy forgalmas utca, ahol el lehet időzni azzal, hogy jól kibeszélünk mindent az arra haladó élőlényekről és járművekről.

Mi valahogy így ütjük el az időt a mindennapokban. Nektek is vannak olyan tevékenységek, melyek segítik az egymásra hangolódást, lelassítanak?

Persze egyre kevesebbet lehet kint lenni, szóval gyűlnek a benti játékötletek is. Ha beáll a nagy hideg, őket is összeszedem egy bejegyzésben.

Addig is élvezzétek ki a langyos őszünk legszebb pillanatait!

Leave a Reply