Közeleg a nagy nap!

Beindult a gépezet. Folyamatosan kattog az agyunk, emlékeztetők, telefonhívások, cetlik a cetlik hátán. Mind-mind arról, hogy kit kell még felhívni, mit kell leszervezni és beszerezni a sikeres költözéshez. Úgy tűnik, hogy valóban eljön a nagy nap: KÖLTÖZÜNK!  (tovább…)

Zsibongó nyár

A megvadult “menőanyu! hajtetkómmal 🙂

Igazi tevékenyen zsibongó nyarunk van. Magamhoz képest kevés tervem van, és mégis folyton zizegünk, jövünk-megyünk, a programok maguktól megtalálnak. Egyébként kívülről egészen lázadó anyás dolgaim vannak. Sokat eszünk kifőzdéből, nincsen bevásárlólistám sem időm takarítani, és csináltattam a hajamba egy hajtetkót! Kolossal viszont nagyon boldog napokat élünk, sokat játszunk, beszélgetünk, vizezünk, utazunk.  (tovább…)

Búcsú a lakóteleptől

Így néz ki egy lakótelepi fenegyerek! 🙂

Július lett számunkra a találkozások és a búcsú hónapja. Bár közel leszünk a fővároshoz, mégis valamiféle lezárás zajlik az életünkben. Hirtelen fontossá vált mindenhová elmenni, találkozni rég nem látott emberekkel. Mi is fontosan lettünk másoknak, folyamatosan sóhajtozó ismerősök jönnek szembe: – De jó, akkor itt vagytok még!  (tovább…)

Vakáció!

Vakáció a hajón! 🙂

Bár nem járok egy ideje iskolába, de a férjem igen, éééééssss sikeresen levizsgázott mindenből, túléltük az első egyetemi évet, két vizsgaidőszakot! Most pedig vakációzunk! 🙂  (tovább…)

A kisfiam rabságában

Édes rabság

Kolos mindig is roppant anyás volt, és sosem volt túl barátságos az idegenekkel. Mióta jár és beszél, az esetek legnagyobb százalékában, ha valaki hozzászól, akkor elbújik a lábaim mögé, és hajtogatja, hogy anya. Általában azokkal a személyekkel barátkozik könnyebben, akik nem rontanak ajtóstól a házba, vagyis csak kedvesen nézik, vagy még ennyit sem tesznek.Tegnap egy bácsinak sziázott vásárlás közben, aki ügyet sem vetett rá, mert a hűtős pultnál kereste a müzliszeletet (én sem értem miért). Aki egynél több mondatot is elmond neki, azoktól távolodik, aki pedig megpróbálja megérinteni, azokat leüti a cumisüveggel. Már réges-rég nyugtáztam, hogy az én kisfiam nem az a “mindenkire mosolyog” típusú gyerek, és igaziból nem is bánom, vagyis nekem mindegy, hogy melyik típus, sosem voltak e tekintetben elvárásaim. (tovább…)

Kolos tudja

Megérkezett a csomagom! 🙂

Kolos tudja, hogy mit akar, és nem fél kimutatni! Ha mégsem, akkor azt biztosan tudja, hogy nem azt, amit én! Üdvözletem dackorszak, viszlát idegrendszerem! 🙂 Persze a dackorszak nem csak úgy egyik nap betoppan, hanem sunyi módon fel-fel üti fejét. Korábban is elgondolkoztam egy-egy gyanús ellenkezésnél, hogy vajon ez már az, mostanra viszont biztos vagyok benne.  (tovább…)

Június, én így szeretlek!

Játszótéri vizezés egy Bence feliratú vödörrel 🙂

Szeretem a nyarat! A nap engem igazán aktívvá, kreatívvá, élettel telivé varázsol. Mindig tele vagyok tervekkel a nyár elején. A nyár csak ilyen. Ki tudja merre sodor, hová repít? Ha június, akkor nekem máris egy zsáknyi tervem van. Többek között a következők. Júniusi tervek és minden ami erről a hónapról eszembe jut:

(tovább…)

Egyedül osztozni a testemen

Már a kézenállás is majdnem megy egyedül, de néha megkérek valakit, hogy tartsa a lábaimat 🙂

Mióta Kolos tiszta…(viccesen így beszélünk arról, hogy már nem szopik). Szóval mióta is? Már három hete! Azóta sok pozitív változás történt az életünkben, ugyanis a változás, ha valóban eljött az ideje, akkor jó dolog. Persze amikor gyászoltam, akkor még erre nem gondoltam, de akkor annak volt ott az ideje. Mostanra fellélegeztünk, túl vagyunk rajta.  (tovább…)

1 2 3 37