Bóklászás

A kis kanászlegény

Akadnak egészen abszurd percek, órák a napokban. Tegnap álltam a fakanállal és a lakáshiteles mappával a kezemben, pisilnem kellett, Kolos a lábamnál anyázott és Bogyózott (ne nem olyan bogyók, csak Bogyó és Babócát akart nézni), és közben hívott a hitelügyintéző, mert a bank sürgősen követel egy számomra megjegyezhetetlen nevű papírt. Szabit esélytelen elérni, három napja egyetemen van, talán éppen vizsgázik. Szörnyen érzem magam, mert abban az egy órában, amit láttam belőle tegnap este elfelejtettem megkérdezni, hogy miből és pontosan hánykor. Eddig minden vizsgája előtt küldtünk neki szerencsehozó üzeneteket, és a vizsgái alatt itthonról energiákat. Egy pillanatra ránéztem a fakanálra, és azt kérdeztem tőle: – Állj! Vajon tényleg így kell élni? Biztosan megéri?  (tovább…)

Áprilisi bolondok

Kolos és az ő fintorai. 🙂 Na még én és a bogárszemüveg!

Tovaugrált a nyuszi, elrepült a nagymama, szavaztunk is, közben pedig április lett, mi maradtunk bolondok és igazi tavasz van! Akad egy szakdolgozatnyi papírunk erre a hónapra, amelyeket ki kell tölteni, meg még ennyit összegyűjteni különböző hivatalokból, és ha minden igazán jól megy, akkor e hónap végére az új házunk tulajdonosai leszünk. Ha csak simán jól megy, akkor május közepéig húzódik a dolog. Kolos pedig nem alszik se éjjel, se nappal, folyton rajtam lóg, engem akar. Most már hajtogatja is gyakran, hogy: – Ana, ana, ana! – Ez volnék én! A többi zagyva pedig összefoglalva az elmúlt időszak. 🙂 Tovább is van, olvasod még? (tovább…)

Anyós a láthatáron!

Hozzánk húsvétkor nem csak a nyuszi, hanem Szabi anyukája is érkezik, és marad velünk nyolc napig. Szóval ha nem leszek, azért van, mert minden erőmmel a normális meny szerepemet gyakorlom, vagyis úgy teszek, mintha a gyereknevelésen kívül lakástakarításra, főzésre, Szabi imádására és kényeztetésére születtem volna. 🙂 (tovább…)

Áramlás

Hó már szerencsére azért nincs! Ez még a télről maradt.

Kiegyensúlyozott napokat élünk. Szeretem, amikor minden olajozottan zajlik. Erőfeszítések nélkül. Szerintem az élet mindig ilyen magától adódó, csak mi nem áramlunk vele egyformán. Nekem azt hiszem, hogy az az egyik életcélom, hogy elkapjam ezt az áramlást, és megtartsam a lehető leghosszabb ideig. A Bogyó és Babóca sorozatból a Papírsárkány című rész nagy kedvencem, mert amikor a papírsárkány felkapja a szereplőket, ők elfogadva a furcsa helyzetet, mosolyogva élvezik a repülést. Nagyjából jelképezi, ahogyan én szeretek élni. 🙂 (tovább…)

Ti hogy bírjátok?

Na jó, ezzel a Tündérlala fiúval annyira a tél sem rossz 🙂

Most komolyan, ti hogy bírjátok ki, hogy ismét tél van? Nekem éppen olyan jólesik, mint egy vakbélgyulladás. Szabi szerint örüljünk, mert ennél már csak melegebb lesz. Ezt hívják abszolút pozitív hozzáállásnak. Jelentem, engem nem vigasztal. 🙂 (tovább…)

Jégvarázsos pohár

Ma levadászott magának egy Jégvarázsos?? poharat a boltban, és imitálta, hogy abból iszik. Oké – gondoltam – itt az ideje a pohárból ivás megtanulásának. Kísérleteztünk vele korábban, de azt csak én akartam, ő nem állt rá készen. Most viszont nem győztem csodálni, nevetni, ahogyan akarja, gyakorolja. Van ennek az akaratosságnak jó oldala is. 🙂 Jaj, nagyon szeretem! Mondtam már? 🙂 (tovább…)

Mindennek ára van

Lufi, busz és mi 🙂

Megint új szintre léptünk mind a hisztiben, mind a pakolásban. Eleinte kissé ijesztő minden új fejezet, de közben azt mondom magamban, hogy örülni kell, hiszen fejlődik a gyermekünk, és vele együtt mi is. Kolos azt kell mondjam, hogy eddig csak pakolgatott, most pedig pokoli ügyesen és gyorsan PAKOL! Persze mindent kifelé, nem be és nem a helyére. (tovább…)

1 2 3 35