Zsibongó nyár

A megvadult “menőanyu! hajtetkómmal 🙂

Igazi tevékenyen zsibongó nyarunk van. Magamhoz képest kevés tervem van, és mégis folyton zizegünk, jövünk-megyünk, a programok maguktól megtalálnak. Egyébként kívülről egészen lázadó anyás dolgaim vannak. Sokat eszünk kifőzdéből, nincsen bevásárlólistám sem időm takarítani, és csináltattam a hajamba egy hajtetkót! Kolossal viszont nagyon boldog napokat élünk, sokat játszunk, beszélgetünk, vizezünk, utazunk. 

Imádja a vizet! Rettentően örülök, amikor egy újabb infót tudok meg róla. 🙂 Tavaly is úgy tűnt, hogy nem veti meg a pancsolást, de idén megtudtam, hogy vízimádó, és ennek nagyon örülök, mert én is az vagyok, és nagy vizes kalandoknak nézünk elébe. Tegnap voltunk a Csepeli Strandon. Akkor jártam ide úszni, amikor a pocakomban volt, és ez a helyszín, ahol először éreztem a mozgását. Tizennyolc hetes terhesen pihentem a fűben úszás után, amikor is egy meglepően látványos és erős rúgás érte a hasfalamat. Most is ilyesmit csinál, ha a medencébe megyünk. Örömében nevetgél és gyorsan rúgkapál. Akkor sem esik kétségbe, ha víz alá merül, látszólag a szárazföldön sokkal nagyobb félelemérzete van, mint a vízben.

Sarazás! Innen hogy fogom hazavinni?

A vizes játszó legmélyebb részén

Kipróbáltuk a vizezős játszóteret is!

Baromi jó hely, szerintem kihagyhatatlan nyári program! Ezer éve nem láttam ilyen önfeledten játszó gyerekkupacot, mint azon a játszón, és nekünk szülőknek is jólesik a hűvös vízben gyalogolni, míg a csemete játszik! Persze az egyetlen hátrány, mint a legtöbb jó és ingyenes helynél, hogy sokan vannak, igazi gyerekleves lesz a hely, főleg tizenegy után. Ezért mi kilencre mentünk, és mire sokan lettek eljöttünk.

Kolosom emberszerető emberszabású lett végre, talán ezért is szeretünk annyit mendegélni mindenfelé mostanában. Barátsásosabb az idegenekkel, a rokonokat kifejezetten megkedvelte, emlegeti őket, és elkezdett más gyerekekkel is játszani, vagy valami olyasmi. Figyeli őket, utánozza, megjegyzi a nevüket, beszél róluk otthon, tanul tőlük. Egyik nap egy kolléganőm két fiával játszott, akik gyorsan tekerték a biciklit. Azóta repeszt a motorral! 🙂 A játszótéren is lett egy nagyobb fiúbarátja, akitől kaptunk pár pelenkát, mert ő már szobatiszta. Miután átbeszéltük, hogy Andris már nem pisil és kakil a pelusba, a következő reggel szólt, hogy:-  Kakil bijibe! – Na jó, aztán nem oda nyomta, mert túl későn szólt, de valami elkezdődött.

A lakást szerencsére hamar kiadtuk. Egy napig volt fent a hirdetés, majd három este jöttek érdeklődök. Egyébként csupa jó fejek jöttek megnézni, ellentétben a lakáskiadós rémsztorikkal.

Várjuk a költözést, bútorokat hajkurászunk, próbálom Szabiból kihúzni (befolyásolni), hogy milyen elképzelései vannak a berendezést, falak színét stb. illetően. Neki az a fontos, mint az eddigi két költözésünknél, hogy legyen egy bazi nagy asztala sok tárolóval, ahol a kütyüit babrálja, ahová a monitorjait rakja, a többi nagyjából rám van bízva. Sikerült elvonszolnom az Ikeába egyik nap, hogy mondjon némi véleményt az “ez túl drága”- n túl is kanapékat illetően, és legalább egyetértettünk, hogy mindkettőnk számára fontos, hogy legyen egy nagy és kényelmes kanapénk, mert az lesz a a családunk központi fetrengőhelye, ahol sok közös időt töltünk majd.

A hajtetkó pedig úgy jött, hogy Kolosnak szerettem volna először oldalt felnyírt hajat, aztán anya-fia hajként gondoltam én is megvadulok. Végül elmentünk a fodrászhoz, de ő nem engedte a beavatkozást magán végrehajtani, így én álltam a gép elé. Egyébként imádom. Végre nem az unalmas anyukacopfommal virítok.

Persze a nyári nyüzsgés és költözködés közepette, éppen amikor szkinhedanyásra nyíratom a fejem, csörög a telefonom, hogy várnak állásinterjúra az egyik korai fejlesztő központba, ahová szeretnék majd menni dolgozni. 🙂 Nos az élet milyen humoros.

Szóval ma interjún jártam, Kolos is velem volt, de erről majd máskor írok… 🙂

Leave a Reply