Vigyázz, kész, tűz, robbanok!

Ma kimozdultam a komfortzónámból, mert manapság az amúgy is kötelező. Igaziból vágytam valami változatosságra. A februári sötét napokból kimenekülni. Messzebb menni, a kerületen kívülre, találkozni más anyákkal, más gyerekekkel. Kolosnak szerintem teljesen megfelel, sőt! az itteni utcázás, elcammogás a játszóig, ott a szokásos hintázás, csúszdázás, mászás, hazafelé autóbámulás. A gyerekeknek valóban nem kellenek különleges programok. Csak mozdulhasson ki a négy fal közül, ez az egyetlen vágya. Itt most rólam volt szó. Gépiesen kántálom a Hinta-palintát, unottan mesélem ezredszer a Boribont (nem is értem, miért), ásítozva ismételgetem, amit a gyerek mond. Ideje volt segíteni magamon, ezért elhurcoltam magunkat a HellóAnyu-ba egy Egyszerűbb gyermekkor témájú beszélgetésre. Ez a hely egy közösségi kávézó anyukáknak és babáknak.   

Tényleg hurcoltam magunkat. Ritka alkalmak egyike, amikor hosszú útra is bevállalom a hordozót a babakocsi helyett. Most igazán másra vágytam, valami anyus kicsapongásra, már a babakocsitoligatást is meguntam. Mióta a csípőmön viszem, azóta Kolos is szívesen lóg rajtam útközben. Na meg így bármikor lekapom, ha gyalogolni támad kedve. Amúgy könnyebb járműveken és a városi magas lépcsőkön így közlekedni, csak éppen egész nap fájó hát az eredménye nálam a hordozásnak. A másik, ami valódi bosszúságot okoz nekem a hordozót illetően, hogy alig bírom magunkat összerakni. Rajtam kabát, Koloson meg pláne. Nyomorgatom be egy szemmel láthatóan sokkal kisebb helyre, mint amekkorába befér, nem megy oda a lába, ahová kellene. Elkezd visítani, én meg úgy érzem, mintha két légzsák lennénk, akik viaskodnak egymással. Egyébként az utóbbi hónapokban egészen magas szintre fejlesztettem a reggeli ténykedéseim ütemét. Én is megnézem néha kétszer az órát, és igen, délelőtt 9-kor kész az ebéd, reggeliztünk, Szabinak tízórait csomagoltam, a kutyának vitamint adtam, egy adag frissen mosott ruha a lavórban vár, némi smink rajtam, bepakolva, felöltözve indulunk valahová, és még kávét is ittam. Igaz, hogy nem létezik az az izzadásgátló, ami elegendő lenne ilyenkor, és hogy a gyomromban is jelentős a feszültség a feszített tempó miatt. Ezért az árért viszont a nap további részében csakis magunkra tudok figyelni, és amúgy is, amikor kiérünk az ajtón, kifújhatom magam.

A mély levegők és a sóhajok lettek a legjobb segítőim az anyai napokon!

Tanárok közt van az a mondás, hogy a tanár szünetről szünetre él, vagyis mindig tudja, hogy hamarosan jön a téli-tavaszi-nyári-őszi szünet, és az élteti. Nos, anyaként engem a napnak azon részei tartanak életben és eszemnél, amikor kifújhatom magam. Az indulás után a következő pihenő a délutáni alvésdő, aztán pedig az este, amikor Szabi hazaér és eltöltenek egy kis időt együtt. Mindenesetre, ha sikerül reggel szerencsésen elindulni (nem maradt otthon senki és semmi), akkor már nyert ügyünk van a nap további részében. Azt szoktam mondani, hogy ebéd utánra nagyjából olyan fáradt vagyok, mint régen egy napi munka után.

A HelloAnyu nagyon kellemes hely. Olyan városias, modern anya feeling. Jók voltak az új arcok is. A beszélgetés is, és Kolos is örömmel játszott. Csupán a terem volt kicsi, vagy túl sokan voltunk. Nem tudtunk a végéig maradni, mert az alvásidőt nagyon meghaladtuk volna, ami újabb kiborulást felborulást  okozna a nap további részében, így elég nehéz volt a halomnyi ruhánkkal együtt kivonszolni magunkat. Aztán meg ülőalkalmatosságot nem találtam, ahol felöltözhettünk volna, így a járólapon fetrengtünk mindketten, mire a Holdjáró, űrruhát (egy ismerősünk nevezte így Kolos nem kicsi overallját) felküzdöttem Kolosra. Szerencsére senki sem látta ezt a mutatványt, így elegánsan távoztunk a helyszínről.

A kiruccanás elérte a célját. Biztos jele, hogy jól éreztem magam valahol, ha eljőve egy csomó ötletem lesz, és persze írnom kell. Csak elindulni ne kellene, vagy tudnám lazábban kezelni a reggeli rutineljárást! Ha lazábban veszem, akkor általában nem megyünk semmire, szóval valami átmenet szükségeltetik. Összeszedetten, fürgén, de stressz nélkül! Vagy ne kellene elindulni ahhoz, hogy valahol ott legyünk. Csak egy varázsköpenyünk lenne, amit könnyű lenne felvenni. Ez az ( csiling, és a ‘jó ötlet’ felkiáltójel a fejem mellett)! 🙂

Az esemény (Egyszerűbb gyermekkor) rendszeres program a HelloAnyuban, ha érdekel keresd a Facebook- csoportjukat!

Leave a Reply