Tíz derűs tipp őszi, borús napokra

Őszbaba

Itt az ősz! Az esős oldalával köszönt minket, és nekem olyan borús a kedvem tőle. Talán siratja a nyarat, a gyermekeket, akik ma felvették a nehéz táskát a hátukra, vagy azokat a szülőket, akik először kísérik csemetéjüket a bölcsődébe, óvodába, iskolába? Mi nem tartozunk közéjük, de vészesen közeleg a mi időnk is, így teljesen átérzem a gyászukat.  Mostanában gyakran vagyok lehangolt. Mióta itt lakunk minden nap megdolgozom azért, hogy egyensúlyba hozzam magam, valahogy az élet súlya folyton lefelé húz. Ettől csak erősebben hiszem azt, hogy a pozitív hozzáállás a mi döntésünk, és lehet tenni érte.

Előttünk áll még egy nagy menet a házátalakítás tekintetében. A hónap végén teljes ablak- és ajtócsere van tervben, illetve érkeznek Szabi szülei, és segédkeznek a fürdőszoba porig zúzásában. Két hét múlva kezdődik az egyetem Szabinak, és négy hónap múlva Kolos bölcsibe megy, én pedig vissza dolgozni, de HOVÁ?  Szóval van agyalni való és feladat bőven, de ugyan kinek nincs, ez nem ok, hogy bedepizzek. Két dolgot szoktam tenni az ilyen napokon, időszakokban:

A nap folyamán megkérdezem magamtól, hogy most éppen mi jó nekem. Ezt a módszert Bagdi Bellától hallottam egyszer egy karácsonyra készülő videójában, és nálam mindig beválik. Annyi a feladat, hogy megállok két percre, és összeszedek gondolatban vagy kimondva három olyan dolgot, ami éppen ebben a pillanatban jó nekem. Nekem szinte mindig az egyik az, hogy Kolos van, itt van velem, mellettem. A többi lehet a friss levegő, amit beszívok, a zene, amit éppen hallok, a látvány, amit éppen látok, a tea, amit szürcsölök. Érdemes az érzékszervekre fókuszálni, de lehet ez bármilyen érzés vagy gondolat, a lényeg az éppen most – on van.

A másik megoldásom, hogy tudatosan elkezdek olyan dolgokat csinálni, melyek segítenek átlendülni a szomorúbb perceimen (óráimon). Jó ha erre van egy listája az embernek, és persze mindenki listája más. Az enyémen a következők szerepelnek:

Természet, kimozdulás

Van a mélypontnak egy olyan mélypontja, amikor érzem, hogy nem lenne más dolgom, mint egyszerűen kisétálni belőle. Mármint ténylegesen, cipőt húzni, és kimoccanni. Ha lehet, akkor a természetben céltalanul sétálni, lelassulni. Nem kell ehhez feltétlen arborétum, a lakótelepen is voltak természetes helyek fákkal, virágokkal, madarakkal. A kint töltött idő rajtam mindig segít. Maximum az időtartam változik. Néha tíz perc is elég, máskor órákat tudok bolyongani. Kolosom egy kis Buddha, a lelassulás és a pillanat megélésének nagy mestere, szóval erre ő is bármikor kapható, sőt segít nekem. Ma kóboroltunk az utcán, és csigákat néztünk. Csíkos csigát, kicsi csigát, meztelen csigát, és olyat, amelyik egészen magasra mászott a bokorban. Találtunk gesztenyét, fényeset és sárosat is, diókat is, amiket a lábammal törtem fel. Kész terápia volt a lelkemnek.

Kényeztető cselekvés

Olyan cselekvésre gondolok, melyet nem csinálok minden nap. Lehet, hogy minden délután iszok egy kávét, de ma inkább teát főzök, és abból a bögréből iszom, amit egyszer karácsonyra kaptam egy tanítványomtól. Lehet, hogy inkább elnyújtózom a kanapén miután Kolos elaludt, és betakarom magam egy puha takaróval, vagy felhúzom a kedvenc zoknimat, vagy magamhoz a kutyámat.

Kényeztető tárgyak

Nem vagyok tárgyfüggő, de az olyan tárgyak, melyek minket fejeznek ki, vagy ha rájuk nézünk, akkor örömmel töltenek el, netán emlékeztetnek valamire, valakire, azokkal szeretem körbevenni magam. Mostanában ilyenek a feliratos képek. Már be is szereztem egyet az új házikónkba. “Love is where our story beggins” – ennyi a felirat, engem arra emlékeztet, hogy honnan indultunk Szabival, és hogy együtt milyen messze eljutottunk.

Jóga

A matracom az a hely, ahol engedélyt adok magamnak, hogy minden mást kikapcsoljak, csak a belsőmre koncentráljak. Ha sikerül elmerülnöm közben (mostanában amúgy nehezen megy), akkor egy jógagyakorlás után úgy érzem, hogy kijöttem egy masszázsról, önismereti foglalkozásról és edzőteremből egyszerre.

Futás

Egész nyáron nem futottam, valamiért nem hiányzott. Most szombaton viszont újra róttam a köröket, immáron a Baktay téren! Rájöttem, hogy a futás az a hardcore időszakok sportja nálam, akkor futok, amikor sok a feszkó. Kicserél, szabaddá tesz, és rengetek pozitív energiával lát el.

Írás

A szabad írás a legjobb módszer akkor, amikor nem tudom, hogy mi is a bajom. Valami nyomaszt, de nem találom az okát. Minimum hat percen keresztül folyamatosan írni (nem kell szép legyen vagy olvasható, senkinek sem kell megmutatni), ez az a cselekvés, ami kiugrasztja a nyulat a bokorból. Néha megoldást is szül, máskor pedig blogbejegyzést. 🙂

Motiváló videók, hanganyagok

A zene természetesen ide tartozik, de a költözéskor a hallgatható, pozitív megerősítések is jól jöttek. Nekem Louise I Hay jött be, de biztosan sok mások is vannak. Jó hír, hogy lehet közben főzni, takarítani.

Relaxáció, meditáció

Na persze, amikor sok a dolgom, akkor még direktbe semmit is csináljak, meg van nekem más bajom is, mint hogy a legnagyobb katyvasz közepén egymagamban ücsörögjek! Lehetnek ilyen hangok a fejben, de ehhez kell a tudatosság. A legnagyobb káoszban is elcsendesülni. A meditáció nem semmi! Nekem már régóta az a leghatásosabb meditáció, ha csendben ülök, és befelé figyelek. Először a légzésemre figyelek, nem irányítom, nem befolyásolom, csak figyelem, hogy milyen. Mennyire rendszeres, vannak-e szünetek, van-e szaga, és mely testrészeimen áramlik szét. Aztán elengedem a légzésfigyelést is, és csak a gondolataimat figyelem. Hagyom őket mendegélni. Azt képzelem, hogy én egy padon ülök, ők pedig az autók a forgalomban. Jönnek-mennek. A meditációm elején sokszor dugó is van, de ha rendszeresen alkalmazom ezt a módszert, akkor egy idő után nincsen akkora forgalom. Az egész nagyjából öt percet vesz igénybe.

Hála

Hálanapló gondolatban vagy írásban. A hosszú ideje tartó szomorúságon segíthet az, ha az ember vezeti egy darabig, vagy kijelöl egy időpontot, amikor feljegyzi a dolgokat, melyekért hálás. A lombik idején sokáig csináltam, egy idő után a gondolataim részévé vált. Gyakran mondogattam, hogy hálás vagyok ezért meg azért. Mostanában valahogy megint nehezebben önt el a hála érzése, pedig van miért hálás legyek, csak a “minden más” lefoglalja a gondolataim. Hálás vagyok, hogy ezt most felismertem, csinálok is egy hetes hálagyakorlatot!

Kolos

Amikor az ember listát készít vagy összegez, akkor szokása a legfontosabb vagy lényeges dolgot utoljára hagyni. Vagy ez csak rám jellemző? Talán, hogy a vége legyen a csattanó, a legemlékezetesebb? Nekem Kolos az első számú válaszom, vigaszom és kedvderítőm. Amikor nem így érzem, az csak azért van, mert nem sikerül megfelelően figyelnem rá, átadnom magam neki, lelassulnom hozzá. Ha sikerül elmerengeni azon, hogy milyen pici, milyen puha, illatos, húsi, okos és vicces, tökéletes, a szemében a kíváncsiságot és lelkesedért meglátnom, akkor az emel a legmagasabbra. Ehhez hasonló érzést egyébként bármilyen élőlény meg tud adni, akit nagyon szeretünk, akihez közel állunk. Amíg nem volt Kolos, sokat bámultuk a kutyát, és örvendeztünk minden kis szokásán, vonásán.

Ők az én derűs tippjeim, a borús napokra. Talán ti nem vagytok borúsak, és nincs erre szükségeket? Jó nektek! Én is kimozdulok majd ebből az állapotból. Egyébként a nagy változások előtt, közben, után szoktam ilyen kibillent lenni. Nektek is vannak bevált kedvderítőitek? Ha van kedved, oszd meg itt, hátha másoknak is hasznára válik.

UI.: Lenne kedvetek egy őszi, egyhetes kedvderítő kihíváshoz? Akár itt, akár Instán? Van pár ötletem hozzá, de csak akkor, ha nektek is érdekes. Fontoljátok meg, hamarosan újrakérdezem! 🙂

Derűs őszi napokat! 

Leave a Reply