Posts Tagged ‘édes rabság’

A kisfiam rabságában

Édes rabság

Kolos mindig is roppant anyás volt, és sosem volt túl barátságos az idegenekkel. Mióta jár és beszél, az esetek legnagyobb százalékában, ha valaki hozzászól, akkor elbújik a lábaim mögé, és hajtogatja, hogy anya. Általában azokkal a személyekkel barátkozik könnyebben, akik nem rontanak ajtóstól a házba, vagyis csak kedvesen nézik, vagy még ennyit sem tesznek.Tegnap egy bácsinak sziázott vásárlás közben, aki ügyet sem vetett rá, mert a hűtős pultnál kereste a müzliszeletet (én sem értem miért). Aki egynél több mondatot is elmond neki, azoktól távolodik, aki pedig megpróbálja megérinteni, azokat leüti a cumisüveggel. Már réges-rég nyugtáztam, hogy az én kisfiam nem az a “mindenkire mosolyog” típusú gyerek, és igaziból nem is bánom, vagyis nekem mindegy, hogy melyik típus, sosem voltak e tekintetben elvárásaim. (tovább…)