Pocsolya

Hisztimaci meglátta először az árnyékát! Vicces, ahogyan megy utána. 🙂

Mióta megtanult GYŐző járni, azóta az akaratereje is új szintre lépett. Először is babakocsiban ülés helyett jár az utcán, ezért az eddig ötperces távot most fél óra alatt tesszük meg. A napokban pedig arra is rájött, hogy akár arra is mehet(ne), amerre kedve szottyan. Ennek amúgy örülök, mert végre többet tudhatok meg arról, hogy őt mi érdekli. Például oda szeretne menni kutyákhoz és az álló autókhoz is, hogy a lámpáikat taperolja. Hogy milyen gyors a fejlődés ebben az időszakban megmutatja az a példa, hogy nagyjából két hete beszélgettünk Szabival arról, hogy milyen mázli, hogy Kolost még nem érdeklik a pocsolyák. Hiszen még gumicsizmája sincsen, és 19-es méretben talán nem is lehet kapni. Majd jövőre! – legyintettünk. Aztán egyik nap megtántorodva, megkövülten nézett maga elé. Követtem a szemsugarát, és bizony egy pocsolyával nézett szembe. (tovább…)

GYŐ-ző

GYŐző, vagyis a fiú, aki mindenre GYŐ-t mond. 🙂 A folyamatos hümmögéssel kísért mutogatást felváltotta a GYŐ-zéssel kísért mutogatás. Nem bánjuk. Végre valami változatosság! Ez sokkal cukibb is. Győ a mesekönyvben minden és mindenki, GYŐ a kapcsoló, a lámpa, a HÉV, egyedül Zong maradt Joe. Egyik este kitaláltuk és megGYŐztük GYŐ-zőt, hogy rajzolja le, hogy mi is az a GYŐ. Nem lettünk okosabbak, mert pont olyan, mint a repülő vagy a tikk-takk óra. 🙂 (tovább…)

Büdös gyerek

Kolos reggel Szabi dezodorát szagolgatva kristálytisztán azt mondta, hogy: BÜDÖS! 🙂 Persze mindig azt játsszuk, hogy megszagoljuk és lebüdösözzük (mármint a dezodort). Aztán pelenkázás közben is folyamatosan büdi -büdit hajtogatott 🙂 Megjegyzem, hogy én gyakran hívom őt kis büdinek, szóval sokat hallotta ezt a szót, nem véletlenül kúszott be az első kimondott szavak közé. Akkor is annyira vicces a szájából! (tovább…)

Ellógtam lógni!

Az airjóga, ahol ma jártam, rohadt jó volt. Igaz, hogy ezek a mostani divatos jógastílusok egy kicsit úgy érzem, hogy mindig elvesznek a valódi jógából, szóval sosem cserélném le a csütörtöki hatha órákat erre. Bizonyos pózoknál viszont nagyon jól megnyújt, segít, és jó érzés benne lenni. Azért egyszer beszerzek egy ilyen selyemhintát az tuti! 🙂 Majd az új otthonunkba. A végén, a hammock-ban ringatózva a Michael Kiwanuka Cold little heart dala alatt úgy éreztem, hogy az élet egy nagy kaland és játék, és ez így is van. Kell ennél jobb vasárnap? Ropog a hó a talpam alatt, krémes cappuccinót kortyolok a hidegben és lógok egy hammock-ban.

Elégedett vagyok. Ha megtanulod élvezni a pillanatot, az apró örömöket, azok többé nem lesznek aprók, és egy délelőtt alatt úgy feltöltődsz, mint egy wellnesshétvégén lettél volna.

Kolos nagyon nyűglődik. A 7-8 fogpár minden eddiginél jobban megkínozza. Három napja csüng, szopik, bújik, nyüszít folyamatosan. Ma náthás is lett, nem tudom, hogy a fogzás miatt, vagy beteg lesz. Milyen jó lenne most egy hammock, abban együtt elbújni a világ elől, ringatózni! Most tanult meg járni, és próbál futni 🙂 Elég vicces, sikongat hozzá, esik gyakran, de nem adja fel. Sokat gyakorol 🙂

Fogytam egy kilót. Egy hete nem zabálok össze-vissza. Eszek rendesen, semmi diéta meg éhezés, csak a nasit kerülöm, illetve nem eszem magam tele sosem és nem kapkodom be a gyerek maradékait. Pedig fogyni nem is szeretnék, 56 kg vagyok, csak formálódni, izmosodni, erősödni, valami beach-body félét a nyárra. 🙂 Alig vártam a hétvégét, hogy fussak, de a nagy hóra való tekintettel lemondok róla. Ennyire mégsem vagyok elszánt.

Hároméves a blogom!

Hàrom éve màr, hogy blogot írok! Ennyi idō alatt sokminden történik egy blog életében. Az enyèmmel példàul a következők:

  • 2015 Jóga a vàrandósàgért tanfolyam tapasztalati dokumentàciója bejegyzésekkel
  • 2017 àprilis Womanity Fesztivál különdíj
  • Együttműködések màs bloggerekkel
  • Szponzoràlt bejegyzések
  • Vendégbejegyzések
  • Interjúk
  • 2017 nyàr új külső, költözés az  NLC-re, VIP Blog, névvàltoztatàs

A hàrom év alatt vagy szàzszor feltettem magamnak a kérdést, hogy mégis miért írom a blogot.  (tovább…)

Így nyertem vissza az alakom 12 héttel a szülés után

Akik rendszeresen olvastok tudjátok, hogy a terhességem alatt sokat híztam, szülés után maradt rajtam tizenöt kiló felesleg és szétnyílt a hasizmom. A terhesség utolsó három hónapját elől fekvő méhlepény miatt szinte csak ágyban vagy pihenve töltöttem, és hogy ennek a hatására vagy sem, de nagyon gyengének éreztem magam a szülés után. Nehezemre esett tartani a babámat (hordozóba nem is tudtam magamon vinni), az is gondot okozott, hogy felüljek. A hasam előre domborodott, deformálatlan volt, a bőröm kinyúlt. A tükröt messzire elkerültem az első hónapokban, az is megfordult a fejemben, hogy elkezdek hasplasztikára gyűjteni. Nem zavart volna, ha egy kicsit párnásabb a hasam, sem a kilók, hiszen szültem, de ahogyan éreztem magam a bőrömben, azt nem akartam elfogadni. (tovább…)

A szoptatás valódi arca

Hat hónapja írtam meg ennek a bejegyzésnek a vázlatát. Akkoriban minden igyekezetünk ellenére sem volt elég a tejem, és Kolosnak egyre több tápszer kellett. Én pedig nem tudtam feladni. Úgy döntöttem, hogy nem fejezem be ezt az írást, mert nem lehet így vége. Ma nyolc hónapos Kolos, öt hónapja anyatejet eszik, és tápot azóta nem látott. Az esélytelenek kategória voltunk minden szempontból. Azért vettem elő mégis ezt a bejegyzést, mert remélem, hogy sok anyukához elér, akik hasonlóan elkeseredettek és csalódottak a szoptatást illetően, mint én voltam. Most, hogy újra olvasom is fojtogat a sírás. Túlzás nélkül állítom, hogy a legnagyobb leckét és küzdelmet az életemben a szoptatás adta. Magam sem gondoltam volna, de sokkal könnyebb volt “elkészíteni lombikkal”, majd világra hozni a babámat, mint táplálni. (tovább…)

Lefutottam 15 kilométert!

Közel öt hónapja, a szülés után tizenkét héttel kezdtem el újra futni. Alig tudtam elvonszolni magam három kilométeren. Most pedig lefutottam tizenöt kilométert egy futóversenyen, és a korosztályomban a harmadik helyen végeztem. Terepen, 36 fokos nyárban, emelkedővel. Az utóbbi mondjuk engem is meglepett 🙂 Élménybeszámolóm a futóversenyről!  (tovább…)

Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje

Egy hét alatt elolvastam egy könyvet! Azt hiszem, hogy kezd visszatérni a figyelmem! Veszélyeztetett terhesként sokat voltam itthon, és azt terveztem akkoriban, hogy végre kiolvasom az összes könyvet, amit valaha terveztem. Csakhogy a hormonoktól vagy magától az állapottól a figyelmem olyan csapnivaló volt, hogy semmi sem tudta lekötni. Próbáltam koncentrálni, de mindig azon kaptam magam úgy húsz oldal után, hogy fogalmam sincs, hogy mit olvastam. Végül az az időszak a zombis, szüléses és magzatfejlődős videók bámulásával és rajtuk való sírással telt. A szülés után hamarosan újra próbálkoztam. Már képes voltam a leírt szövegre figyelni, időt és energiát azonban nem találtam hozzá. Irigyeltem, aki a szoptatás alatt tudott olvasni, én mindig úgy jártam, hogy vagy nem volt szabad kezem lapozni vagy leesett, becsukódott a könyv, illetve bealudtam nagyjából két sor olvasás után.   (tovább…)

1 3 4 5 6 7 37