Március

Nyilaznak vaksi kis ámorok,

a kisfiúk lelke háborog,

jön a sok anyuka, noszogat:

hordd szépen széjjel a koszokat.

                                (Varró Dániel, Maszat -hegyi naptár MÁRCIUS)

A tavaszi első bejegyzésem egy kissé esős napon. 

Ajándékba és nekünk emlékbe készülnek a gipszképek 🙂

Kemény heteken vagyunk túl. Szabi egyetemi napjai két hét különbséggel ismétlődtek. Ráadásul a követelmény egyre nehezebb és több. Kora reggeltől késő estig a padban ül, van, hogy Kolossal nem is találkozik egész nap, no és nekem is annyi a kapcsolatom vele, hogy bepakolom reggel a szendvicseit a táskájába. Aztán amit aznap vettek, azt éjjel megtanulja, mert másnap írnak belőle. Teljesen átérzem ezeken a napokon az egyedülálló anyák életének pillanatait. Félelmetes is valahol mindennel egyedül megbirkózni, de egyben nagyon sok önbizalmat és erőt ad. Fogzó gyerek, vedlő kutya, kétségbeesett, fáradt férj. Valahogyan így teltek a tél utolsó napjai, a hó pedig csak esett és esett.

DE! Itt a tavasz, ma már hideg sem volt annyira. Egyetem legközelebb áprilisban lesz, a kutyát megnyírattuk, közeleg egy hosszú hétvége, napsütés, kirándulások. Egy hosszú tél után a tavasz valódi újjászületés. Kolos már tizenöt hónapos, ma kapott oltást. Egész nap nyafog, egyszerűen nem tudok neki jót tenni, jó lenni. Az oltás alatt volt a legnagyobb csendben a mai nap folyamán. Érdekelte a doktor néni fonendoszkópja, akit Bagoly doktor néninek hívunk Bogyó és Babóca után szabadon. A mesében is Bagoly doktor a kedvence, szerintem ezért lehetett, hogy érdekesnek találta a rendelőben létet és nem sírt. Milyen bátor kisfiam van! Na meg cuki. Ez az a kor, amikor az emberek olvadoznak tőle, mert folyton totyog és locsog. Simán átérzem, hogy milyen celebnek lenni, mindenütt megnéznek minket, hozzánk szólnak, dicsérik, hogy milyen szép, milyen szépen jár, hogy beszél! Elfogult anyukaként persze dagad a mellem, ha más is különlegesnek látja a gyermekem. Imádom a mindennapi felfedezéseit. Tegnap például arra jött rá, hogy tud hátrafelé járni. A napokban elkezdett énekelni. Sokszor néz rám, hogy ugye tudom melyik az az ének, amit “énekel”, de sajna fogalmam sincs, egy kukkot sem értek az egészből. Azt hallom, hogy van dallam, meg ütemes is, még a fejét is rázza, van, hogy a kezével is mutat valamit, de sajna nem áll össze a kép. Visszatért a hangszermánia! Megint furulyázik és harmonikázik szinte egész nap, és persze nekem is ezt kell tennem. Rongyosra jártatom a szám. Minden nap ugyanazok a dalok, mesék, játékok. Nincs kedvem mindig hozzá, mint gondolom, hogy másnak sem. Néha úgy érzem, hogy egy két lábon járó zenemasina vagyok, vészesen növekszik a dal-, mese- és mondókatáram, de ha felnőttek között kell beszélnem összefüggő mondatokban, akkor nem állom meg a helyem. Keveset gyakorlom a felnőtt magyart, ez az igazság 🙂 Ezért vagy ezért de a héten három kimenőm is lesz. Ma este mesélek egy mesés esten itt a kerületben. Na jó, ez is mese, de felnőtteknek, nem kell hozzá hápogni meg ugatni. Csütörtökön jógázni készülök, hétvégén pedig egy régi barátnőmmel találkozom Kolos alvásidejében. Egy kicsit külsőleg is rendbe szedem magam, mert az igénytelenség határait súrolom. Manikűr.-pedikűr-szőrtelenítés hármas elkerülgetett mostanában, nem érzem magam virágzó nőnek a tavasz első napjaiban, a nőnap küszöbén.

Na jó, télen a húgomtól örökölt ruhákban jártam, de tavasszal tényleg csinosabban fogok öltözni!

Mióta gyerekem van, miért kell ezt megfogadnom, és figyelmeztetnem magam rá? Annyi szép és csinos anyukát látok, és irigykedem is rájuk, akinek makulátlan a haja, a ruhája és a sminkje! Én meg mindig úgy nézek ki, mint aki még fel sem kelt, vagy ahogy Szabi mondta, minden ruhanemünk idősebb, mint a gyerekünk 🙂 Persze ha le lehet venni végre az agyonnyűtt sapkát és a hótaposót, az sokat segít majd ezen az állapoton.

Így telnek a tavasz első napjai nálunk. Van dolgunk. Minden télit, sötét, régit levedleni és virágozni, megújulni, tündökölni. Nem is hangzik rosszul, ugye? 🙂

Szép márciust kívánok!

Leave a Reply