Könyvből (is) nevelem a gyerekem!

Olvasnék! 🙂

Én szoktam gyereknevelős könyveket olvasni. Még a Suttogó című könyvet is elolvastam, sőt ki is próbáltam belőle dolgokat, és volt, ami bevált, volt, ami nem. Egyrészt nagyjából tizenhárom éves korom óta olvasok ilyen könyveket (akkor olvastam ki a Mérei Gyermeklélektant), mert érdekesnek tartom a gyerekek viselkedéséről szóló írásokat, másrészt a szakmai ismereteimet (gyógypedagógus) is bővítik, és nem utolsó sorban azért, mert vannak dolgok, amelyekben tanácstalan vagyok. Nincsen elég jó mintám vagy ismeretem, ezért szeretném megtanulni, és a tőlem telhető, lehető legjobban csinálni. Sokat hallok arról, hogy gyereket nem könyvből kell nevelni, és szerintem ez egy nagyon egyszerű hozzáállás. Kádár Annamária Mesepszichológia 2 című kötetében találtam egy nagyszerű részt, ami éppen erről szól. Pont úgy vélekedem a témát illetően, ahogyan az írónő, de sosem tudtam volna ilyen jól megfogalmazni, és tanmesém sincsen hozzá. Ezért egyszerűen bemásoltam ide ezt a részt. A következő sorok idézetek a könyvéből vannak, majd a végén pár megszívlelendő tanács a gyermekneveléshez, szintén ebből a könyvből másolva. 

“Internetes fórumokon Facebook kommentekben gyakran látok olyan véleményeket amelyek megmutatják mennyire zavaros kép és erről sokakban. Nem könyvből kell gyereket nevelni! Egy igazi anya ösztönösen érzi mit kell tennie. A régiek sem olvastak szakirodalmat valahogy mégis felnőttek az emberek. Semmilyen elmélet nem érdeke,l én ismerem a legjobban a gyerekemet, én tudom, mire van szüksége. Ezekkel a kijelentésekkel az a baj, hogy fél igazságokat és mesterséges szembeállításokat tartalmaznak. A szülői ösztön valóban csodákra képes amikor jól működik De számtalan esetet tudunk, amikor nem súg semmit vagy kifejezetten tévútra visz. Az sem igaz, hogy régen maguktól pusztán szülői ösztöneiktől vezérelve tudták az emberek hogyan kell gyermeket nevelni. Ahogyan Vekerdy Tamás is sokszor elmondta, régen nagycsaládok több generációs közösségek éltek együtt, és az idősebb nemzedékek adták át a fiatalabbaknak a tradíció által hordozott tudást. Ma ez már nem működik, ráadásul azóta jóval bonyolultabb lett a világ is, sokkal gyorsabban változik, amihez csak akkor tudunk rugalmasan alkalmazkodni, ha elég tájékozottak vagyunk. Pszichológus rendelőben néha szomorú következményeit láthatjuk annak, amikor a szülők úgy határoznak, hogy a saját elméletét alkalmazzák a nevelésben alapvető fejlődés-lélektani törvényszerűségeket figyelmen kívül hagyva. Ilyenkor mindig Larry Walters esete jut eszembe, akinek úgy sikerült elnyerni a Darwin díjat hogy kivételesen túlélte hajmeresztő mutatványát. Gyermekkori álma a repülés volt, ezért érettségi után be akart állni légierő pilótának, de gyönge látása miatt ez a kívánsága nem teljesült. Nem adta fel és egy napon zseniális ötlete támadt. Elment egy katonai boltba, ahonnan 45 meteorológiai léggömb és több kanna héliummal tért vissza. A léggömböket héliummal felfújta, a napozó székhez kötözve a széket pedig dzsipje ütközőjéhez erősítette. Az volt a terv, hogy felrepül tízméteres magasságba a kert felé, majd amikor megunja a repülést, leereszkedik. Becsomagolt magának az útra pár szendvicset, üdítőt, és magához vette a sörétes puskát is. Arra gondolt hogy majd ha le akar jönni akkor néhány léggömböt kilő. A dolgok azonban nem egészen így alakultak. Amikor elengedte a köteleket ami a székhez erősített, úgy repült ki, mint az ágyúgolyó, és egészen 3300 méteres magasságig emelkedett. Persze már nem volt mersze kidurrantani ilyen magasságban a léggömböket, ezért 14 órán keresztül vacogott egyedül a magasban miközben a légáramlatok a Los Angeles- i Nemzetközi Repülőtér légifolyosójára terelték. Egy pilóta észrevette és jelezte az irányítótoronynak, hogy egy férfi napozó székben, puskával a kezében lebeg a szeme előtt. Meglehetősen furcsán hangozhatott, rövid időre talán még a pilóta beszámíthatóságának a kérdése is felmerült, de a radar megerősítette, hogy valóban egy ismeretlen tárgy lebeg 3300 méter magasan a reptér felett. Értesítették a különleges alakulatokat, akik helikoptert küldtek a helyzet felderítésére. Közben sötétedni kezdett és a légáramlatok tovább sodorták le az óceán felé, ahol a helikopter végül utolérte. Amikor meggyőzött arról, hogy a napozószékes férfi nem veszélyes, megpróbáltak közelebb menni hozzá, de a propellerek által kiváltott szél mindig arrébb fújta a léggömböket. Végül is úgy mentették meg, hogy a helikopterből kidobtak egy kötelet, amin sikerült felmászni. Leérve azonnal letartóztatta a rendőrség, mivel megsértette a légteret. Amikor rákérdeztek arra, hogy ezt meg miért tette, azt felelte, hogy az ember nem ülhet otthon tétlenül. Ne Larry módjára akarjuk hát megvalósítani elképzeléseinket a gyermeknevelés világában, mert nem biztos, hogy mindig idejében jön a mentőhelikopter, ami lehúz bennünket a földre. Tájékozódjunk alaposan, azután szülői ösztöneinket is latba vetve, döntsük el, hogy ennek a gyereknek, a mi gyerekünknek mire van szüksége. ”

Végül pedig szintén ebből a könyvből való pár jótanács a gyermekneveléshez, hozzáállásunkhoz. Egy-kettő elgondolkodtatott, de mindenképpen motivált, mint egy bátorító vállveregetés, néhol megerősített. Hátha nektek is jólesik! .

  • Légy gyerekes! Ez sokat segít nekem a felnőtté válásban!

  • Fogd meg, és engedd el a kezem mindegyiket amikor kell!

  • Élményeink, emlékeink, szertartásaink rítusai a legnagyobb közös kincseink. Legyen időd az apróságokra!

  • Kérlek ne hasonlítsd engem senkihez, én én vagyok, és így vagyok jó!

  • Higgy bennem, bízz bennem! Hited hamuban sült pogácsaként kísér vándor utamon. Nem a te álmaidat váltom valóra, hanem a sajátjaimat, tudj örülni ezeknek!

  • Én vagyok a te királylányod, királyfid! Értékes vagyok, kérlek szeress feltétel nélkül!

  • A legnagyobb ajándék amit adhatsz, az időd véges életedből, és hogy rendelkezésre állsz, amikor szükségem van rád.

  • Mesélj nekem nagyanyámról, nagyapámról, önmagadról, gyermekkori élményeidről. Ahhoz, hogy repülni tudjak, szükségem van gyökerekre.

  • Mutasd ki az érzéseidet, beszélj róluk, oszd meg velem mi az, aminek örülsz, mi az, ami fáj. Én is le akarom győzni a belső sárkányaimat.

  • Legyen türelmed kivárni munkád eredményét! Sokszor úgy gondolod, hiábavaló volt, de ez nem igaz, csak pillanatnyilag tűnik úgy.

  • Ne aggódj, hogy mi lesz majd velem, ha nem leszel! A meséiden, történeteiden, emlékeiden keresztül mindig élni fogsz bennem!

Leave a Reply