Jóga a várandósságért- Elengedés

yoga-woman-sign-vector0

Mindent megtettünk. Itt állunk az anyaság kapujában. Már csak egyetlen teendőnk van: Elengedni! Lassan már két hete, hogy véget ért a Jóga a várandósságért tanfolyam a Csillagkuckóban. A zárótémánk az elengedés volt, így szóljon most erről az utolsó Jóga a várandósságért bejegyzés. 

Le kell szögezzem, hogy ez a téma lett a legkedvesebb számomra. Borzasztó nagy szükségem volt már arra, hogy elengedjem egy kicsit a gyermekünkért való akarást, küzdelmet, fáradozást. Februárban valóban a második lombik kapujában álltunk, amikor is a legutolsó vizsgálati eredményem pozitív lett. Olyan antitesteket termel a szervezetem, melyek akadályozhatják az embrió beágyazódását. Hatalmas sokként ért ez a hír! Az elmúlt két hónapban rendelőkről rendelőkre jártam, tűpárnát csináltattam magamból a sorozatos vérvételek miatt, és amikor végre közel értem a célhoz, becsukódott az ajtó előttem. Mégis megint mi vár ránk? Az immunológus csak két hét múlva fogadott, telefonban pedig nem adott felvilágosítást, csupán annyit közölt, hogy ne is álmodjak mostanában lombikról, ezt kezelni kell!

filantropikumcom

Forrás: filantropikum.com

Két napig összetörten bámultam a semmibe, aztán az elengedés úgy történt meg, mint derült égből a villámcsapás. Miután elfogadtam, hogy nem lesz mostanában újabb lombikom, és elengedtem az ezzel való foglalatoskodást, hirtelen minden kitisztult. Ráeszméltem, hogy az elmúlt évben minden gondolatom, cselekedetem, vágyam és álmom a lombikról szólt. Hirtelen éreztem, hogy jobb is, hogy most megálljt parancsolt az élet. Végre lazíthattam. Először is kiléptem az összes lombikos Facebook csoportból, mert már nem volt szükségem rájuk, csupán akadályoztak abban, hogy a saját dolgomra koncentráljak. Aztán pedig elengedtem a lombikozó-parázó énem. Újra én lettem. Élettel teli. Élveztem a munkám, figyeltem újra a szeretteimre,  és elkezdtem az élményeket halmozni. Futottam, étkeztem, programokra jártam, játszottam a kutyámmal, barátokkal beszélgettem csupán magamért. Jó volt újra magammal lenni. A lombik leple eltakarta az életem szépségeit, az elengedés pedig lerántotta azt. Hirtelen nem értettem, hogy egyáltalán hogyan szippanthatott be a lombikfelhő ilyen mélyen?! Tényleg komolyan gondoltam, hogy csak akkor lesz gyerekem, ha beszedem az összes javasolt vitamint, ha olyan ételeket tömök magamba, amit nem is szeretek, de jót tesz az ivarsejtképződésnek? Szükséges állandóan valami új készítmény után kutakodni az Interneten? Hiszen egészséges vagyok! Ez mind felesleges dolog volt, és hatalmas tévedés. (Az első lombik idején pl. előre elterveztem, hogy milyen ételeket fogok enni, de még inni is. Rengetek energiám ráment arra, hogy aggódjak és menedzseljem, hogy mindennap legyen paradicsomlé, grépfrút, ananász, török mogyoró stb. a tányéromon, mert különböző, sokszor már külföldi oldalakról összegyűjtöttem, hogy ezekre van szükség a sikeres beágyazódáshoz). Fejbe kólintva az immunológiai eredménnyel hirtelen tisztán láttam. Biztos vagyok abban, hogy nem vitaminokon, méhpempőn, teákon, mogyorókon múlik az, hogy lesz-e gyerekem! Ennél sokkal nagyobb erő dönt erről. Tehetek én bármit, akkor fog jönni, amikor jönnie kell, és nekem semmi többet nem kell tennem érte, mint amit amúgy is teszek. Élek egészségesen és élvezem az életem. Ez éppen elég. Ezzel a lombikot elengedtem. Nem tudtam, hogy mikor lesz legközelebb, de egyet igen: akkor, amikor lennie kell! Lehet két hónap múlva, de lehet csak egy év múlva, vagy talán sosem. Úgy éreztem, hogy már mindegy is. Addig nincs más teendőm, mint élvezni újra a szabad életem, és nem volt ebben a feladatban semmi elszomorító! 🙂

Az elengedés téma munkálkodása nem ért itt véget bennem. Megéreztem az elengedés felszabadító és áramló hatását, és úgy gondoltam, hogy az életem más területein is alkalmazni szeretném. Aztán az elengedés gyakorlatát megtaláltam a mindennapjaimban. Amikor lekések egy trolit, vagy nem kapok jegyet egy programra, amikor maximalizmusba hajtom magam, mert félek, hogy nem vagyok elég csak úgy magamtól, meg akarok felelni valaki szemében, be akarok mindenáron kerülni egy csapatba stb. Gyakran milyen sokáig mérgelődök vagy elkeseredek. Mi lenne, ha ezeket a dolgokat elengedném, mint a lombikot? Miért kell ehhez, mindenképpen egy külső rossz hír, ami fejbe vág? Mi lenne, ha én vágnám fejbe magam, vagy olyan gyakorlott lennék ebben, hogy már fejbevágás sem kellene? Az elengedés megszabadít minden szenvedéstől és erőlködéstől.  Az elengedéshez szükségeltetik a bizalom. Meg kell bíznom a sorsomban, hogy minden éppen akkor történik velem, amikor annak ott az ideje, és ami velem történik, az a fejlődésemet szolgálja. Meg kell bíznom magamban, és elfogadni, hogy minden helyzetben úgy cselekszem, ahogyan az tőlem éppen leginkább elvárható. Aztán elengedni és átadni magam a történésnek, mert ez így van jól.

Egy pénteki napon éppen hazafelé autóztam a munkából, amikor elérkeztem oda, hogy feltegyem a kérdést: – Mi a helyzet a gyerektémával? Miért nem tudom elengedni azt, hogy nekem most gyerekem legyen? Ugyebár abban bízom és tudom, hogy úgyis lesz ha kell, és akkor, amikor kell. Csakhogy ebben az elengedésben ott bujkált egy félelem, hogy akkor talán sosem lesz gyerekem! Ha így alakul, lehetséges, hogy nekem az lesz a legjobb? Miért nem tudom elengedni a képet, hogy én gyermeket nevelek? Hiszen teljes értékű életet élek, éppen vígan kocsikázom haza a szeretett családomhoz, szeretem a férjem, vannak igazi barátaim, sok-sok tervem, álmom, és szeretem saját magam. Hiszen jelenleg minden tökéletes. Miért vágyom valami másra?  Egyszerű volt a válasz: – Mert félek. Attól, hogy elítél a társadalom vagy a családom, mert nem szültem gyereket. Mert félek, hogy öregkoromra egyedül maradok. Mert félek, hogy később hiányozni fog és megbánom. Mert azt gondolom, hogy gyermekkel még boldogabb életem lenne, mint most. Miután minden félelmet lehántottam, mint a banán héját, arra jöttem rá, hogy nem bánom, ha nem lesz gyerekem. Ezek a félelmek nem valósak! Bennem alakultak ki, a társadalom alakította így, vagy az én fejemben léteznek csupán, alaptalannak tűnnek. Nem gondolom, hogy ne teljesíteném be a női feladataim, hiszen naponta sok-sok anyának segítek a gyermeke nevelésében. Senki nem ítél ezért el, ha én nem ítélem el magam! Az sem igaz, hogy később megbánom, mert az élet minden jelen pillanatában van minek örülni, így lesz ez öregkoromban is. Ahogyan minden félelmemnek a fenekére néztem, el is tűntek. Hiszen nem léteznek. Szeretem a gyermek nélküli, jelenlegi életem! Igazán felszabadító érzés volt ezt megérezni. Mint amikor felengednek a fázó végtagjaim egy téli átfázás után, éreztem, hogy elengedtem a gyermek iránti akarást. Helyette azt akarom, sőt inkább csak hagyom, hogy úgy záruljon le ez a fejezet az életemben, ahogyan annak lennie kell. Ha gyerekkel, akkor ez lesz a legjobb, ha nélküle, akkor az. Én akartam, tettem érte, de már többet nem tudok. Az égre néztem, gondolatban megfogtam a gyermekmotyót, és óvatosan felküldtem. Nehogy megsérüljön. Hiszen nem lemondok róla, csak elengedem, és egy sokkal nagyobb erőnek hagyom, hogy rendelkezzen vele, és bárhogyan is lesz, én boldog leszek. Nem kevésbé, nem jobban, mint egyébként, hanem pont annyira, amennyire kell. Az elengedés nyugalmat jelentett számomra, és megérkezést a jelenbe.

Két nap múlva az immunológus közölte, hogy akkora baj még sincsen, el lehet kezdeni a következő lombikot. Ismét zöld lámpát kaptunk!

Elengedtem, és mint egy bumeráng, visszatért! 

Az utolsó jóga végén ültünk egymás mellett, és nem volt szavunk. Próbáltuk megfogalmazni, hogy mit jelentett nekünk ez a csoport, a Csillagkuckó és a heti találkozások. Egy csoporttársam idézném: – Ezt nem lehet elmondani, nem lehet leírni egy kívülálló számára.

Nekem megváltozott az egész életem. Hatalmasat lendített a támogató sorstársi csoport abban, hogy megismerjem és megszeressem magam, elfogadjam a helyzetet, amiben vagyok. Hihetetlen erő járta át a közösségünket, és ebből az erőkútból érzem, hogy még sokáig merítek. Hétvégenként úgy nyíltunk meg egymásnak, mint talán soha senki más előtt. Bármi történt hét közben, azt be tudtam tenni a közösbe. A könnyeim, az örömöm, a haragom, a félelmeim, vagy akár a laboreredményeim. Hihetetlen figyelmet és megértést kaptam. Az oktatónktól, Diától pedig a témákat, a hitet, az áldást, vidámságot, a támogatást, biztatást, a feltétlen elfogadást és szeretetet. Mindennél nagyobb szükségem volt erre a csoportra, még ha nem is tudtam róla akkor, amikor először beléptem oda. Valami új teremtődött velünk, köztünk, valami igazán értékes dolog.

tudnodkell.info

Forrás: tudnodkell.info

Holnap kezdődik a második lombikkezelésem. Minden alkalommal eszembe jutnak róla a lányok. Egy ideje úgy éreztem, hogy az erőmező, amit létre hoztunk egymást között, akkor is dolgozik, ha nem vagyunk együtt. Most pedig biztosan tudom. Itt lesznek velem minden tűszúrásnál, a kórházban, a várakozásban. Gyakran kérem majd őket: tartsatok, ringassatok, táncoljatok, lélegezzetek velem lányok még egyszer! Amikor erre gondolok, hirtelen itt teremnek, előjönnek a mi közös erőzsákunkból, melyet együtt töltöttünk tele. Szerencsésnek érzem magam, hogy a csoport tagja lehettem, hogy ide sodort az élet!

Köszönöm az oktatónknak, Diának a szeretetteljes odaadást, és a figyelmet. Tényleg leírhatatlan, amit tőle tanultam! Hamarosan elköltözik a családjával külföldre, messze lesz, amitől végképp úgy érzem, hogy odaadó lénye tán igaz sem volt. 🙂  Kívánok neki a magam és a többiek nevében sok sikert! Találja meg az új országban a számításait, legyen sok kis lélek leszületésének a hívó anyja, valamint kívánom sok-sok gyermekre váró nőnek, hogy legyenek olyan szerencsések, mint én, és találkozzanak Vele! 

Köszönet a Csillagkuckónak, és az alapítójának, Katkának, hogy teret és lehetőséget biztosított ennek a csoportnak, óvta a lépteinket, folyamatosan ott volt mögöttünk, mint támogató, és egyengette az utunkat.

Most elengedem ezt a csoportot is, bár továbbra is táplálkozom belőle.

Köszönöm Nektek, akik olvastatok, követtetek ezen az úton, és így vagy úgy, de éreztetitek velem a támogatásotokat! Sokat jelent! A többi Jóga a várandósságért bejegyzésem a cikk alján találod. Ha többet szeretnél olvasni a témában, kövesd a Menyaszörpöt Facebook-on is!

UI.: Úgy tudom, hogy a Jóga a várandósságért csoport újra indul a Csillagkuckóban április 5-én egy új oktatóval. Itt található az esemény linkje. Szívből ajánlom minden kedves sorstársamnak. Egy közösség építő erejű, a sorstársi közösség pedig valami ennél is több! 🙂

logo01

Leave a Reply