Jóga a várandósságért- A szeretet

yoga-woman-sign-vector0Hogyan talált rám a szeretet és jött szembe velem az önszeretet ténye?  Erről szól ma a Jóga a várandósságért sorozat legújabb fejezete, vagyis ez történt decemberben a Csillagkuckóban a Jóga a várandósságért tanfolyamonKártyákat húztunk. Az első a jelen, az utolsó a jövő, a köztes kártya pedig az odavezető utat jelöli meg. Az én kártyáim: szolgálat, szeretet, valóság. Aztán kaptunk egy füzetet, tollat, és négy hetet, hogy érleljük magunkba. Ahogyan az oktatónk mondja: a jóga a matracon az ászanák kitartása, az életben pedig a témaválasztás, és annak az állandó figyelem középpontban tartása. Először nem egészen találtam meg a kapcsolatot az én témáimmal, egészen addig, míg egy csoporttársam azt nem mondta, hogy Ő nagyon szereti saját magát. Azt hiszem ez lett az a feledhetetlen pillanat az életemben, amikor rácsodálkoztam arra, hogy valaki nagyon szeretheti saját magát úgy, hogy közben nem öntelt vagy egoista. Egyszerűen szereti magát. Elképedve mentem haza. Nem tudtam eldönteni, hogy szeretem-e magam. Olyan idegen volt számomra ez a kérdés, mintha azt kérdezték volna, hogy gondolkoztam-e már kék szeműként azon, hogy milyen lehet barna szemmel élni.

Amint haza értem, Szabit vallatóra fogtam: – Te szereted magad? Igen, válaszolta félvállról. Te jó ég, még egy földlakó, aki szereti magát! Miről maradtam le?! Kicsit féltem a választól, de megkérdeztem: -Szerinted én szeretem magam? A válasza gondolkodás nélkül: – Nem. Egy kicsit sértőnek találtam ( bár nem emlékszem, hogy valaha is eszembe jutott volna szerelmet vallani nekem, de azért nem kell rögtön elkapálni, lehet, hogy szeretem magam, csak nem tudok róla). Kutatásba kezdtem, és megkérdeztem a legjobb barátaim, és mindenkit, akinek adok véleményére: -Te szereted magad? Mit tesz vagy nem tesz azaz ember, aki szereti saját magát? Ezek a válaszok születtek:

  • Aki szereti magát, az nem hozza magát kellemetlen helyzetekbe.
  • Aki szereti magát, nem vállal magára olyan dolgokat, amihez nincs kedve. Próbálhatnak mások lelkiismeret furdalást kelteni, akkor sem.
  • Ha szekálják, lepereg róla.
  • A saját igényeinek is van helye a rangsorban.
  • Lelkiismeret nélkül megenged magának időnként egy kis kényeztetést.

Nagyon sokat segítettek ezek az állítások, hogy elinduljak az úton, és felismerjem, hogy mely területeken kell dolgozzak. Amit én tettem hozzá:

  • Aki szereti magát az nem csal, lop vagy hazudik, mert nem gondolja, hogy másképpen nem juthat hozzá a dolgokhoz.
  • Nem viselkedik másképp, mint aki, mert nem gondolja, hogy csak szimplán ő maga ne lenne elég jó, vagy elfogadható.
  • A cselekedetei, a véleménye, a kedve döntően nem függ másoktól.

Miután körvonalazódott bennem, hogy hogyan is érzi magát egy ember, aki szereti magát, arra a következtetésre jutottam, hogy ezeknek az embereknek tudniuk kell, hogy kik ők. szeretedmagadValószínűleg jól ismerik magukat, hiszen ha nem ismernék, akkor nem tudnák, hogy miért szerethetőek. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy a VALÓSÁG kártya, amit húztam a valódi én-t jelenti, az utat saját magamhoz. Elkezdtem feltérképezni magam, és a szerethető dolgaimat. Elhinni, hogy minden lehetőség, tehetség, képesség és tudás megvan bennem gyárilag, nem kell mást mutatni, senkit SZOLGÁLNI, hogy elég legyek. Mindannyian tökéletesnek születünk ahhoz, ami a feladatunk az életben. Minden itt van, csak meg kell engedni magunknak. Rájöttem, hogy én borzasztó szigorúan bánok magammal, nem hibázhatok, nem tévedhetek, nem lehetek lent. Hányszor mentem el olyan helyekre, vagy jelentem meg társaságokban, ahol nem éreztem igazán jól magam, csak azért voltam ott, mert az elismerésükre vágytam, hogy megfeleljek, vagy féltem a kiközösítéstől?! Egy másik dologgal kapcsolatban is megfigyeltem a szeretet dolgot. Nem veszek magamnak igazán minőségi holmikat, pedig szeretnék, meg is tudnám becsülni, és meg is érné. Miért jobb minden télen venni egy utánzatcsizmát, mint egyszer megvenni bőrből és három évig hordani? Mert lelkiismeret furdalásom lenne, ha magamra költeném azt az összeget? Mert nem gondolom, hogy megérdemlem, hogy én olyan jó csizmába járjak? Amikor Szabinak vettem az ajándékát karácsonyra, azon kaptam magam, hogy neki vettem belépőt egy programra, amire én is szeretnék menni, de magamnak nem. Rá nem, de magamra sajnálom a pénzt. Jól van ez így? Talán önzetlennek, segítőkésznek tűnhetnek az ilyen emberek, akik beáldozzák magukat mások javára, de sajnos nem így van. Saját bőrömön érzem, hogy ez nem az önzetlen adás öröméből jön, hanem a kényszereim, a megfelelési vágyam vagy a kisebbrendűségi érzésemből fakad a tett, és nem az adás emelkedett örömét hagyja maga után. Ha pedig nem önzetlenül adunk, azért egyszer el is várunk hasonló áldozatokat. Nem beszélve arról, hogy mindezen tettekkel azt üzenjük a világnak, a társainknak, a munkatársainknak, a többi embernek, hogy én nem vagyok méltó rá. Ezek után nem is kell csodálkozni, ha nem kapunk hozzánk méltó társat, fizetést vagy barátokat. A saját magunk szeretetéből fakad minden, mintha a szeretet lenne a középpontja minden más érzelmünknek. Ha nem szereted magad, akkor nem lesz jó az önbecsülésed, az önbizalmad, és mást sem tudsz igazán tiszta és önzetlen szeretettel szeretni. Elég kár, hogy nem tanítanak minket már az iskolában arra, hogy hogyan tanuljuk meg önmagunkat szeretni! Boldogabb emberek lennénk.

Ezen a héten átgondoltam az esti meditációim alatt, hogy mi minden szerethető dolgot tettem a napjaim közben. Nem esett nehezemre, és egy-egy ilyen átgondolt nap után borzasztóan jól éreztem magam a bőrömben. A napi, majd a heti örömgyűjtésnél is bejött anno az a módszer – ma már figyelmeztetnem sem kell magam – hogy az örömeimre gondoljak vagy hálás legyek. Olyan tulajdonságaim jutottak a figyelmem középpontjába, hogy milyen jól megszerveztem az időmet, mert egy nap alatt elvégeztem a munkám, főztem, készültem, e-mailekre válaszoltam és mozogtam is. Eleve minden testmozgás után megköszönöm, hogy szántam időt a testemre, az egészségemre. Hogy micsoda kreativitással rendelkezem, melyet napi szinten gyakorlok a munkámban. Az is nagyon jó érzéssel tölt el, ha arra gondolok, hogy milyen gyakran foglalkozom tanulással, önfejlesztéssel a magam és a világ jobbá tétele érdekében. Hogy vannak olyan napok, hogy egy mosollyal vagy udvarias gesztussal jobbá teszem egy másik ember napját. Azért is szeretem magam, amikor képes vagyok úgy visszautasítani vagy rossz hírt közölni, hogy az a tényeket közölje és mentes legyen minden haragtól vagy rossz indulattól. Igazán ünnepelek belül, ha sikerül valakinek megbocsátanom, vagy ha egy este teljesen képes vagyok Szabira figyelni, és közös programot szervezni. Hogy milyen fegyelemmel, nyugalommal és elfogadással állom a szükséges vizsgálatokat a következő lombikhoz. Hatalmasat fejlődtem ehhez a feladathoz. Igazán jó érzés ezt tudatosítani magamban. Próbáljátok ki! Ez a kedvenc meditációm ehhez a feladathoz. Megnyugtató és magabiztosságot adó érzés elindulni az önszeretet útján. Ne feledjük:

Saját magunkkal lenni és jóban lenni nem önzőség, hanem a legtöbb amit tehetünk másokért!

Szeretettel 🙂

Gabi

logo01

Leave a Reply