Jégvarázsos pohár

Ma levadászott magának egy Jégvarázsos?? poharat a boltban, és imitálta, hogy abból iszik. Oké – gondoltam – itt az ideje a pohárból ivás megtanulásának. Kísérleteztünk vele korábban, de azt csak én akartam, ő nem állt rá készen. Most viszont nem győztem csodálni, nevetni, ahogyan akarja, gyakorolja. Van ennek az akaratosságnak jó oldala is. 🙂 Jaj, nagyon szeretem! Mondtam már? 🙂

Egyébként nagyon büszke vagyok magamra. Az utcán sétálva kisujjból rázom az autók nevét. – Igen, az egy tartálykocsi, az kisbusz, kamion, betonkeverő, és így tovább. Ez a gyerek menthetetlenül pasi lett, autómániás fajta. Egy ideje bőszen mutogatja az Autómosót. Végre összeszedtem magam, és közelebb mentünk. Megnéztük, hogyan fürdenek az autók. Jön a koszos autó, a bácsik slaggal ráfecskendezik a vizet, majd jön a sampon, a nagy kefék és a szárítás. A végén kibújik a csillogós, tiszta autó. Bármeddig bűvölte volna. Legközelebb könyvet is viszek magamnak. 🙂 Az autómosó bácsik pedig nagyon örültek a népszerűségnek, odajöttek kezet fogni, sőt felvették volna Kolost dolgozni, de megbeszéltük, hogy egy kicsit több, mint tíz év múlva jelentkezünk diákmunkára. Persze csak akkor ha a kukásoknál nem lesz hely. 🙂

Imádok a kis felfedezőm asszisztense lenni! Ez a gyereknevelés egyik eszméletlen jó része. A másik, amikor ebéd után álmos, belém kapaszkodik, a kisfiú kezeivel birizgál, simogat, amíg álomba nem szenderül. Bárcsak örökké tartana…

Leave a Reply