Heti örömök

A múlt héten túléltük a harmadik havi oltásokat, befejeztem egy könyvet (amit januárban kezdtem el olvasni) és kimerültem. Totálisan. A hétvégén mentesítettem magam minden alól, még a gépemet sem kapcsoltam be. A Heti örömök is elmaradtak, ami nálam tényleg ritka, mint a fehér holló. Ez a hét könnyedebb volt egy fél lepkefinggal, na és itt a tavasz is, ami valahogy mindent könnyebbé tesz :-), ezért Heti örömök itt és most! 

♠ Korábban külön élményekre,  önismereti programokra fizettem be, hogy kimozduljak a komfortzónámból, mióta anya vagyok ez ingyen és spontán adódik nap mint nap. A héten futottam babakocsival! Háromszor is! Írtam is az új élményről ebben a bejegyzésben. Hősiesen álltam a hitetlen tekinteteket és a bennem lévő kételyeket. Közben pedig nagyon jól éreztem magam, és ezért Kolos is. A második nagy eseményünk, hogy kimerészkedtem vele Csepelről! Nem máshol voltunk, mint egy interjún Az Allee-ban! A Womanity Fesztivál szervezőivel találkoztunk. Megkaptam a különdíjam ( Extro Italy karóra) és egy rövid beszélgetésen vettem részt a Frei Kávézóban. Kolost a hátamra kötöttem, HÉV-vel és villamossal utaztunk. Az utakat végig szundította, a kávézóban pedig néma csendben figyelt. Feltűnt, hogy nyiváKolost itthon minden percben szórakoztatni kell – ahogy az unokatesóm mondaná – úgy élek, mint egy főállású bohóc, de ha elmegyünk valahová, az újdonság bámulása teljesen leköti. A lényeg, hogy kimerészkedtünk a kerületből és vettem a bátorságot, hogy háton hordozzam. A beszélgetés végére Kolos éppen megéhezett, így a pelenkázóba siettem etetni, ami legnagyobb meglepetésemre egy tiszta helyiség volt kényelmes hintaszékkel a szoptatáshoz. Szóval Kolos nem csak nagy klubbingKolos hanem most már plázázó is. Az interjú előtti estén alig tudtam elaludni és szidtam magam, hogy miért kellett nekem már megint bevállalni ezt is, nem tudok a seggemen ülni. Végül egy nagyon kellemes élmény lett belőle. Azt hiszem rendszeresítjük az ilyen programokat. Szabi is elkezdte hordozni Kolost, és ma együtt mozdultunk ki egyet. Élvezetes nézni, ahogyan a kicsiny családunk egyre inkább felfedezi a világot, nyílunk ki, mint a tavaszi virágok!♥

♥ Igazán nem panaszkodhatom, mert egyre több és több élményünk van együtt a babámmal. Szerdán például elindultunk egy mondókás klubba, de rossz helyre mentünk be, és végül egy Ringató nevű foglalkozáson találtuk magunkat. Magamban nyugtáztam is, hogy tökéletes példája, hogy kár túlságosan erőlködni az életben, úgyis eljutunk oda, ahová kell. Nekem, nekünk ide el kellett! Imádtam minden percét! A foglalkozásvezető gitárral játszott dallamai, az egész szobát bezengő, gyönyörű hangja teljesen lenyűgözött, még a szemem is könnyes lett. Aztán maga a foglalkozás…óóó! Nem csak új dalokat, mondókákat tanultunk, hanem játékosan foglalkozni a gyermekünkkel. Nekünk anyukáknak is nagyon jót tett, ahogyan együtt énekeltünk, hujjogattunk, magasba emelgettük a gyerekeinket, kánonba énekeltünk, táncoltunk. Azt hiszem, hogy Kolosnak is kedvence lett a Ringató, így rendszeres látogatók leszünk ezután is! Ide megérte betévedni! 🙂 ♥

♥ A napok bár fárasztóak Kolossal, mert nem igazán hagy szabadidőt, de egyre élvezetesebb a vele töltött idő, szorosabb a kötődés kettőnk közt. Imádom a félmosolyait, a kiáltozásait és a ropogós kacajait! Lehet dobálni, forgatni, dögönyözni, csiklandozni, hintáztatni, felkapva táncolni vele és ezeket mind imádja. Úgy tűnik, hogy szereti a könyveket. Nagyon örülnék neki. A képen azt a mondókás könyvet tanulmányozza, amiből akkor olvastam neki rendszeresen, mikor még a pocimban volt. Igazi kis rajongóm amúgy. Csodálva néz, ha táncolok és énekelek. Ámul, vigyorog, és ha a hajamat is rázom hozzá, akkor kurjongatva biztat, hogy: – Még, még, még anyukám! 🙂 A táncolásoktól nekem jó kedvem lesz, és nem mellesleg kardiós mozgásnak is elmegy, pár szám után totál leizzadva lihegek. ♥

♥ A cukormentes böjtömet a héten egy kicsit lazábban vettem és két napon át is bűnöztem. Megengedem magamnak, mert úgy éreztem kellett az az energia, majd talán a jövő héten kitartóbb leszek. Viszont a három babakocsis futás mellett egyedül is futottam egyet ma. Számomra a legfeltöltőbb időtöltés! 3.9 km volt a heti leghosszabb távom. Innen szép a fejlődés, és már ezen a hétvégén sokkal jobban esett, mint a múlt héten. A bűnözés mellett azért sikerült egészségesen étkezni. Újra csíráztatok. Valamiért nekem tavasszal csíraehetnékem lesz (nagyon sok vitamin van bennük). Szeretem a csírákat gondozni, még jobban megenni. 🙂 ♥

Tegnap volt a magzatgyermek Világnapja, és Kolos éppen ezen a napon volt egy éve, hogy beköltözött a pocakomba soksejtes embrióként. Annyi ismerősömnek viszont mostanában nem sikerült, köztük sajnos a drága szülésznőnk, aki a szülésemnél segédkezett. Olyan igazságtalannak tűnik nem? Írt a blogjára egy verset is az angyalkájának. Ezzel a verssel búcsúzom, küldöm minden angyalkának (köztük az én hármomnak is, akik bár osztódtak, beköltöztek hozzám, de nem maradtak velünk). Kívánom nekik, hogy menjek útjukra nyugalommal. Köszönjük nekik, hogy rövid időre anyává tettek minket, reménnyel és várakozással táplálták a szívünket. Minden anyának megnyugvást!♥

Megmutattam volna neked

Megmutattam volna neked,

hogy az élet csodás lehet.

Reggel huncut napsugarat,

ahogy kis szemedhez szalad.

Tincseid közt szél játékát,

Szobád falán fa árnyékát,

Harmatcseppben kis világot,

fűszálak közt csepp virágot.

Fogtunk volna falevelet,

amit a szél felreptetett,

Tenyeret csiklandozó tücsköt,

Frissen kisült kifli csücsköt,

Cica mancsát, kutyus fülét,

almát, diót, dinnyét, fügét,

Plüssállatkát kisorcádon,

kispárnát, úgy szebb az álom.

Eső után levegőbe szippantva,

Átjárhat az ázott földnek illata,

A frissen nyílott ibolya vagy rózsaszál,

Sütemény illata ahogy a sütőből kiszáll,

Mutattam volna édes hangokat,

Bonyolult és lágy dallamokat,

Tavasszal az ébredő madárcsicsergést,

Mutattam volna csendet és zsizsegést,

és éneket, annyit énekeltem volna,

Hogy hangomhoz menekülj, ha a rémület elfogna.

Megmutattam volna neked,

Hogy egy ember milyen lehet.

Hogy megéri szeretni, mosolyogni másra,

de mindig tekints óvakodón e világra.

Esténként anya ezer puszija,

Őrizné álmodat egész éjszaka,

Apa erős kezei úgy emelnének magasba,

Mintha madárként szállnál a messzi szabadba.

Szerettünk volna tisztán és mélyen,

Így is szeretünk, csak messze vagy az égben.

Pedig én megmutattam volna neked,

Hogy az élet csodás lehet.

Én megmutattam volna neked,

Hogy meg kellett volna születned.

Megmutattam volna neked,

Hogy anya-apa így is szeret,

Megmutattam volna ,

de nem engedted.

Forrás: Essentia Feminae

Szép hetet!

Gabi 

Leave a Reply