Heti örömök

PicMonkey Image

Mozgolódós, mozgásos Heti örömök♥ Végre kiszabadultunk több ízben is a lakásból, és végre hozzánk is beszabadultak páran. Most, hogy nem mínusz tíz fok van, csak mínusz kettő, kimerészkedtünk újra a szabadba. Úgy gondoltuk eleget edzettünk a hideghez a teraszon, és nyakunkba vettük az életet. Ez némileg szükségmegoldás is volt, mert két ízben is mennünk kellett kötelező orvosi vizsgálatra, és mivel a kocsink a hideg időben nem működik, kénytelenek voltunk babakocsival megtenni az utat. Az ortopédia és ultrahang vizsgálaton is tökéletesnek és igen csak formásnak lettünk nyilvánítva. Mármint csak a gyerek. Én feszengtem, hogy ne csússzon le az öv alatt begombolatlan farmer rólam. Ha ilyen kis vaskos maradok hasban, bizony tavasszal ruhatárat kell cserélnem, szóval nem maradok 🙂 . Babakocsival és széles vigyorral az arcomon tolingáltam végig Kolost a csepeli fűutcán. Nagy hetykén feszítettem a jégen, hogy mindenki lássa én egy ANYUKA vagyok, van egy tökéletes és formás gyerekem, meg egy szuperszónikus babakocsink, és végre sétálunk. Közben magamban azon nevettem, hogy milyen vicces lenne, ha nagy büszkeségemben elcsúsznék, és valamiért folyamatosan az “Elesett a lúd a jégen, majd fölkel a jövő héten” című dal járt a fejemben. A hét hetes bezártságtól pedig úgy éreztem magam, mint a Szoba című filmben, ahol a nő évek óta be van zárva a gyerekével, és a falak között élik a mindennapjaikat. Nekünk legalább volt egy teraszunk, ahol “sétálhattunk”. A vicc, hogy mivel nem csak hideg van, hanem mindenki beteg is, hozzánk sem jött ezidáig szinte senki. Az egész családom beteg volt, a barátaink is, sorra mindenki mondta le a látogatást. Ezen a héten viszont itt volt egy barátnőm, ma pedig az apukámék és nagynénémék. Ők is hetek óta betegek voltak, ezért most látták először Kolost. Meg kell mondjam, van valami fene megható abban, amikor az apám magához öleli a fiamat. No meg abban, hogy idehoztak nekünk mindenféle ajándékokat, ennivalókat. Azt hittem, hogy a hormonháztartásom beállt végre normálba, hogy attól vagy sem, de még este is pityeregtem a sok csomag és ajándék láttán, meg úgy, amúgy, azon, hogy ők is úgy szeretik a fiamat! Majdnem úgy, mint én. ♥

♥ No nem csak sétafika volt a héten, hanem bizony minden nap kigurítottam a matracom, és elkezdtem a rehabilitációs torna mellett jógázni. Ezt a 30 napos sorozatot csinálom végig. Két évvel ezelőtt Adrienne videóira kezdtem el jógázni, mondhatni vele szerettem meg a jógát, és most is vele melegszem be újra. Már többször ajánlottam, kezdetnek nagyon jó kis videók és számomra a jóga az, amit Ő képvisel. Find what feels good!  – Találd meg ami jól esik! Légy a jelenben, figyelj a belső hangra, használd a légzést! Ők a vezényszavak. Kolossal is kipróbáltam a baba-mama jógát kétszer is. Fantasztikus megosztani vele ezt az élményt! Nagyon jól tűri, mintha nem először jógázna. Hiszen nem is, a pocakomban hónapokig gyakorolt! Szeptember vége óta voltam mozdulatlanságra ítélve. Újra mozogni, nagyokat sétálni, a matracon elnyúlni olyan, mintha hibernációból olvadoznának fel a sejtjeim. Új erőre kapnak, pezsegnek újra, élnek!!! Amikor tilos volt mozognom, akkor éreztem meg, hogy ha egyszer újra mozoghatok, a mozgás a kenyerem lesz, sokkal fontosabb, mint valaha!!! Sikerült jól (egészségesen) is ennem a héten, illetve – és ez most már gyónás – egészen máig, amíg nem érkezett egy tálca sütemény otthonról! Elgyengültem, de honlaptól újra odafigyelek, hogy ne fogyasszak cukrot. A cukor érzem, hogy nagyon rosszat tesz a szervezetemnek, a szoptatáshoz sem kell, a narancsbőrhöz annál inkább. szóval le vele!!! A héten ismét egy kilóval kevesebb lettem, már csak 7 kiló felesleggel büszkélkedem. ♥

♥ NyiváKolos (ez az új beceneve) egyre figyelmesebb, vannak tárgyak melyeket hosszú percekig néz, beszélget nekik, vagyis szerintem kurjongat (végül is félig székely-csángó mix). Sok történelmi pillanatot éltünk meg a héten. Elkapta a hajam egyik este, amikor éppen a kádba helyeztem fürdéshez. Szerintem erre a pillanatra rég várt, mert el nem engedte, úgy kellett szálanként kiműtenem a kezéből. Belepisilt a fürdővízbe, és a mai attrakció, hogy úgy telibe talált engem fosni, hogy egy testrészem sem maradt ki a jóból. Nem bizony, a fejem sem! Nos, szép ez az anyaság. Ha nem is ekkor, hanem amikor rám nevet, huncut módon rám néz, szuszogva belém olvad. ♥

♥ Szombaton kaptam pár órácska kimenőt és elmentem egyet vásárolni. Mondom, csupa csavargás volt a hét. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy tud hiányozni a babám ennyi idő után is! Mikor haza értem, nem győztem szagolni, ölelni, összebújni. Ez valami fura, ösztönös érzés, biztosan az evolúció során azért alakult így, hogy a szülők ne hagyják magukra az utódokat. Bevallom az első öt hétben voltak olyan pillanataim, amikor azon gondolkoztam, hogy hová és hogyan vegyek repjegyet úgy, hogy senki ne tudjon majd a hollétemről, mert én bizony tiplizek innen, és valahol jó messze új életet kezdek, de amikor haza értem a bevásárlásból, és beszippantottam a kisfiam illatát, eldöntöttem végleg: MARADOK! ♥

Mennem kell NyiváKoloska nyivákol! Szép és mozgalmas hetet kívánok!!! Mozogjatok, jógázzatok, gyorsgyalogoljatok a jégen, majd felkeltek jövő héten! 🙂

Gabi

Leave a Reply