Heti örömök

PicMonkey Image

Tele vagyok Heti örömökkel! Itt jártak nálunk Szabi szülei. Ez a hét a kikapcsolódásról, családról és meglepetésekről szólt. Nálam már tavasz van, nálatok mi újság? 🙂

♥ Ez a a hét merőben más volt, mint az elmúlt tizenkettő. Erről jut eszembe, hogy letelt a negyedik trimeszter!!! A kisbaba első három hónapját szokás így is nevezni, mert ilyenkor még igaziból az anyukájában lenne a babák helye, de a méreteik miatt nem tudjuk őket kilenc hónapnál tovább hordani. Bizony Kolosnyikov pár nap híján, de három hónapos már! Több szempontból is úgy érzem, hogy lezárult egy korszak és izgatottan várom a következőt. Ez a hét pedig ezért volt más, mert itt voltak Szabi szülei. Ők Cipruson élnek, és most tudtak a munkából elszabadulni, végre találkoztak velünk! Nagyon nagy volt az öröm, unokázás. Már az első pillanattól láttam, hogy Kolos nagyon jó kezekben van a nagyszüleinél. Számomra meglepő, hogy Szabi apukája férfi létére simán ellát egy kisbabát pelusostól, bőgéstől és mindenestől (érthető, hogy hogyan lett Szabiból ilyen gondoskodó apa). Mivel egész nap eldadálták Kolost, hozzám szinte csak az etetésekkor került. Tudtam pihenni minden nap egy kicsit, kirándultunk egy nap a városban együtt és péntek este Szabival kettesben mozdultunk ki! Először mióta szülők vagyunk! Ez volt a legjobb élmény. Olyan izgalmas volt, mintha nagyjából a tizedik randink lett volna. Hosszú hónapok óta a hangulatos esti Pest utcáin, rakpartján sétálni a férfival, akit szeretek, lángra lobbantotta a szívemet. A Zabrakadabrában sütiztünk majd a Tejivóban én forrócsokit szopogattam, Szabi banánturmixot, majd összeöntöttük a kettőt, és úgy ittuk. Mint két tini, vihogtunk, szorongattuk egymást, régi emlékeket idéztünk fel. Persze Kolos is sokszor szóba került, örömködtünk, megbeszéltük, hogy mely dolgait szeretjük a legjobban. Hazafelé a Duna partján sétáltunk kéz a kézben, és egy darabig jól esett elképzelni, hogy újra csak mi vagyunk. Olyan csend volt így és nyugalom. Aztán hívtuk a nagyszülőket. Eddig bírtuk, hogy ne tudjuk, mit csinálhat a kicsiny babákánk. A szülők pedig tegnap visszarepültek. Nagy-nagy ürességet (én egész nap pityeregtem) és sok szép emléket hagytak maguk után! Sokszor nem könnyű, hogy mindkettőnk családja távol van…♥

♥ Nagyon sok ajándékot is kaptunk, de köztük a legnagyobb a repülőjegy Ciprusra!!! Bizony-bizony, ez év augusztusában visszatérünk a szigetre, ahol találkoztunk, ahol a közös életünk kezdődött. Én viszem majd Kolost, mert mi maradunk három hetet, Szabi pedig jön utánunk, amint szabadul a munkából. Ez volt az egyik ez évi álmom, koránt sem gondoltam, hogy februárban megvalósul! ♥

♥  Itt nem értek véget a meglepetések, hiszen a hét elején kiderült, hogy bejutott a blog egy pályázattal a döntőbe. A döntő pedig színpadi bemutatkozást jelent a Womanity Fesztiválon! Március negyedikén, dél körül pár percben bemutatom a blogot, majd kérdésekre fogok válaszolni. Nagyon örülök ennek a hírnek és egyben sokat aggódom is miatta. Nincsen ruhám és időm sem felkészülni rá. Lemondani pedig nem akarom, szóval lesz ami lesz alapon, fel fogok lépni. A legjobb az egészben, hogy vihetek magammal olvasókat is! Ha szeretnél ingyenesen eljönni velem a fesztiválra, akkor holnap estig még van időd feliratkozni itt a névsorba. Egyéb tudnivalókat pedig itt írtam össze a programról! Szeretettel várlak, végre találkozzunk személyesen! Már tizenöten vagyunk, ami egy nagyon szép létszám, ez motivál, ha melegítőben is, de ott leszek! 🙂 ♥

♥ A csodaszép időnek és a heti kiruccanásoknak köszönhetően belelkesedtem és leporoltam a futócipőm. A futónadrágom sajnos csak combtőig jön rám, de jól van ez így, ez a ruhadarab lesz a mérce. Cél, hogy beleférjek újra a futónaciba! Kell annál jobb motiváció, mintsem hogy fél év múlva Ciprus egy partján süttetem magam? Egy csomó édességet ettem a héten! Tele voltunk finomsággal és a leggyengébb pontom, ha társaság van, akkor elvesztem a kontrollt. Ebben kellene egy nagyot fejlődni. 🙁 Szeretném a cukrot teljesen mellőzni a mindennapokból. 21 napig kellene kibírni, mert 21 nap után minden könnyebb. Eddig tart, míg valami szokássá alakul, de ennyi elég egy szokás megszüntetéséhez is. Arra gondoltam, hogy minden cukormentes nap után jutalmazom magam valamivel (egy sütivel? 🙂 ) , vagy szerzek a leszokáshoz motiváló társakat. Ki csatlakozik egy cukor STOP hónapra? Márciusban kezdünk! Egy csomó cukormentes finomságot, magokat, aszalványokat is kaptam Ciprusról, most azt sem mondhatom, hogy nincsen egészséges nasim! Igaziból azt akartam elújságolni, hogy ma FUTOTTAM! Az első pár száz méter nehéz volt, mintha ólomból lettek volna a lábaim. Ezidáig nem értettem, ha valaki azt mondta, hogy a futás nehéz. Nekem bármennyi kihagyás után sem volt nehéz soha, olyan alapmozdulatnak éreztem, mint a járást. Most más a helyzet. Tizenöt percet futottam, és az utolsó öt perc érdekes mód kezdett könnyebb lenni. Megéreztem a régi, jól ismert bizsergést az egész testemben. Ezért fogok kitartani, és lassan haladni. A sebem jól viselkedett, az utolsó percekben kezdtem el érezni valamit. Nem fájdalmat, csak azt, hogy ott van, és egy enyhe figyelmeztetést, hogy itt a vége mára. Nem mértem a kilométereket (de ha a kilométer-számláló érzékem nem csal 2-3 között futottam), de a ház körüli köreimet igen. Marad ez az adagom a hétre. Heti három ilyet tervezek beiktatni. A lényeg, hogy elkezdtem! Büszke vagyok rá! ♥

Kezdődik a tavasz! Nálam lezárult egy időszak a tizenkettedik héttel, és érzem, hogy valami új jön, valami lendületesebb korszak. Eddig tele meglepetésekkel és az álmok beváltásával. Ígéretesnek tűnik…Kolosnak pedig elkezdtek mocorogni a fogai. Nagyon korán! Nyáladzik és fájdalmasan felsír sokszor! 🙁 Megyek is Szabinak segíteni, hátha horKOLOSRa tudjuk nyugtatni! 🙂

Szép hetet!

Gabi

Leave a Reply