Heti örömök

picmonkey-imageHeti örömök a gyermekágyból kötődésről, anyaságról, mozgásról. 

♦ Úgy érzem, hogy egy hét alatt annyi mindenen vagyok túl, hogy tíz Heti örömök sem lenne elég leírni. Kolos már nem az a Kolos aki egy hete volt, sokkal “súlyosabb” egyéniség és figyelmesebb, jobb alvó és kötődőbb. Én sem vagyok ugyanaz az anya, vannak bevált szokásaim, túl vagyok büszkeségen, kudarcon, fájdalmon, szerelmen, erőn, kimerültségen és konfliktusok sorozatán. Mintha hegyeket másztam volna meg, de vasárnap mindig visszaugrok a hegy lábához és lehozom a örömeim 🙂 Szóval anyának lenni tömény létezés, de arra vagyok büszke, hogy mégis mindenre jut időm, amire szeretném. Na jó, ez eddig ma valósult meg először, de eztán már biztosan mindig így lesz!! 🙂 Ugye??? ♦

♦ Összességében tényleg arra vagyok a héten a legbüszkébb, hogy napról napra jobban beosztom az időmet, kevés pihenésből is energiát nyerek és bevált napirendi tevékenységeket kezdtem kialakítani. Megtanultam egy kézzel csinálni egy csomó dolgot és ez egy igazán nagy felfedezés számomra. Pl. büfiztetés közben lehet gyümölcsöt tízóraizni, üzenetet írni vagy naptárba felegyezést írni, vagy egy kézzel porszívózni a másikkal pedig hordozót ringatni, fejés közben olvasni stb. Mindenképpen továbbfejlesztem ezt a mutatványosdit, és lehet egyszer még fel is léphetek majd valahol 🙂 ♦

♦ Elkezdtem mozogni is! Na jó, nem súlyokat emelek, de rábukkantam olyan tornákra, melyek kifejezetten rehabilitációs gyakorlatok császár után. Inkább csak nyújtózások, de nekem nem is szabad még többet tenni, és valószínűleg nem is menne. Arra elég, hogy kinyújtózzanak az elgémberedett izmaim. Ráeszméltem, hogy nagyon ramaty fizikai állapotban vagyok. Egy normális lefelé néző kutyát sem tudok megcsinálni, a hasizmaimat elnyelte a föld és a plusz tíz kilóm egy dekát sem moccant a héten. Ez a torna mégis egy kezdet, és lesz ez jobb is. Mellette igyekszem minél többször levinni a kutyát, hosszabban és tempósabban sétálni vele. Ma kipróbáltam a kocogást, és az még biztosan nem megy, a seb környéke még nem engedi. Már szemezgettem, hogy milyen tornával, edzéssel hozzam magam formába, a terveimről egy külön bejegyzés készül majd. ♦

♦ Túléltük az első betegségünket. Szegény Kolos benyelte a náthás vírust. Egy pici babának a nátha nagy kaland, mert sem enni sem aludni nem tud rendesen. Nagyon kemény két-három nap volt, mire jobban lett szegénykém. Minket meg mart a bűntudat, hogy milyen gondatlan szülők vagyunk, hogy az öthetes gyerekünk máris beteg, engem pedig evett a lelkiismeret furdalás, mert nem tudok neki elég tejet adni, és biztosan ettől nem olyan ellenálló stb. Na igen, a szülő aggodalom és a lelkiismereti mardosás egy egészen új kis zöld szörnyecske számomra, ami nagyon alattomos tud lenni. A szülői társadalom pedig egy új klán, akik sok esetben meg is erősítik benned ezt az érzést. Őszintén megnőtt a vágyam a gyermektelen barátnőim felé. Kincsek ők, hogy kirángassák az embert az aggodalomvesztőből. Úgy érzem, hogy 80%-ban túl vagyok a “nincs elég tejem” depresszión, ami életem egyik legnagyobb nyomorúsága volt. Erről és magáról a szoptatási történetünkről már írom a cikket, és ha már nem lesz benne semmi fájdalmas számomra, akkor megjelentetem. Ma inkább örülök neki, hogy annyi tejem van, hogy minden etetésre jut valamennyi a babámnak, és nem kell csak tápszert ennie. A betegsége alatt pedig lett egy tejtestvérünk is, a volt jógaoktatómtól kaptunk lefejt, fagyasztott tejcsit, ami nagyon meghatott. A női összefogás, az élethez való segítés, a büszkeség feladása, az elfogadás – adás és hasonló dolgok miatt is hatalmas ez számomra, és nagyon hálás vagyok a másik anya minden csepp tejéért, ami az én kisfiamat egészségesebbé teszi és jóllakatja, növeszti. 

♦ Még négy nap, és vége a gyermekágyi időszaknak. Sajnálom Kolost az ügyetlen próbálkozásaimért, amiért néha nem értem őt, hogy elvesztem a türelmem. Ezen a hétvégén párszor rám nézve elkaptam egy-egy mosolyát. Azt hiszem, hogy ezek a mosolyok már nem az újszülött kori reflexes mosolyok voltak, hanem az első szociális mosoly kezdeményei, vagyis tényleg a közelségemnek szóltak. A tekintetében a nyiladozó értelem titokzatosságát és a kötődés első jeleit véltem felfedezni. Csináltam már egy csomó rossz anya dolgot, de  ilyenkor a szemében mégis azt látom, hogy tökéletes vagyok számára. Ennek a kisfiúnak én vagyok a tökéletes anyja!!! Számít bármi más? Azt hiszem egy nagyon izgalmas és érdekes időszak veszi kezdetét ezután. A gyermekágy a bezárkózás időszaka, hamarosan pedig meghódítjuk a külvilágot. A kötődés kialakulását pedig nagyon szeretem figyelni magamon és a család minden tagján. Még a kutyán is látom, hogy erősödik benne napról napra.♦

Köszönöm, hogy olvastál!

Szép hetet kívánok!

Gabi

Leave a Reply