Heti örömök

picmonkey-image

Halihó Hátborzongató Heti örömök! :-). Már csak 31 napot kell aludni, az állapotom kezd igazi hardcore lenni, de a lényeg, hogy egyben és túl a 33. héten is! A másik lényeg, hogy még csak két nap telt el a négynapos szünnapokból (nekem persze csak azért fontos, mert nem vagyok addig sem egyedül) ! 

♦ Teljesen rendben vagyunk, csak a normális terhességi hardcore időszak vette kezdetét. A hasam óriási!!! Elkezdett a növekedés turbó fokozatra kapcsolni, szinte minden nap nagyobb és nagyobb pocakot viselek. Mérlegre nagyon rég nem álltam,, de gyanítom, hogy a nehézsúly kategóriát felülről verem. Most kezd az az állapot lenni, amikor már sehogyan sem kényelmes pár percnél tovább. Most sem, ahogyan ülök. Jelenleg a hátam fáj, oldalt fekve pedig a csípőm és a vállam. A jobb karom folyamatosan zsibbad, a kézujjaim virsli méretűek, a lábujjaim krumplik lettek. Éjjel nyögök és horkolok, és az alacsonyabb ágyakról csakis felfordult krumplibogár pozícióban tudok felállni. Ezek a sorok panaszok, de mégsem. A terhességi fájdalmak nem összehasonlíthatóak semmilyen más fájdalommal. Elviselésük után egy jutalom vár rám, ráadásul egy édes terhet cipelek, no és 31 napig vinni már egészen belátható időszak. Néha, amikor besokallok, akkor mindezt végiggondolom, és máris érkezik a türelem a maradék időre. Ráadásul ezek azok a fájdalmak, aminek még örül is az ember, például, amikor Kolos lába betalálja a bordáimat, sziszegve mosolygok, és arra gondolok, hogy a kisfiam milyen jó erőben van. Igazi kis Kolos (szus), így is szoktuk hívni. ♦

♦ Egyik délután beparáztam, mert kapcsolatban vagyok még két lánnyal, akiknek az a bajuk, mint nekem. Az egyiküknél megtörtént a baj, elvérzett a méhlepénye a 34. héten, rohantak a kórházba és sürgősségi császárral megszületett a babája. Nem szoktam félni, de ilyenkor válik valóságossá számomra, hogy az eset tényleg megtörténhet. Nagyon nehéz megtalálni azt a pontot, hogy ne féljek, de felkészüljek rá, és vigyázzak.  Amúgy teljesen felesleges előre félni, nem igaz?  Az olyan, mint utólag okosnak lenni. Szóval nem félek, nem is pihenek talán mindig annyit, amennyit kellene, de annyit igen, amennyi tőlem telik, és mivel én én vagyok, ennélfogva minden tőlem telhetőt megteszek, hogy vigyázzak magunkra. ♦

♦ Zong kutyánkat megműtötték. Ezer éve halogatjuk az ivartalanítását. Vagy valami mindig közbejött, de leginkább én nem tudtam eldönteni, hogy alávessük-e vagy sem a műtétnek. Sajnos többször hormonproblémái adódtak, ezért nem volt kérdéses továbbá a művelet. A fenti képen még nincsen magánál, és olyankor úgy lóg a nyelve (ezt a képet küldöm nektek Halloween-re) 🙂 . Azért vagyok ilyen vicces kedvű mégis, mert úgy tűnik, hogy szépen javul az állapota. Ma már evett és hosszabb sétára is le tudtuk vinni. Egyébként pedig éjjel babusgattam, aloe verával borogattam a sebét, nyugtattam szegényt. Jó kis felkészülés ez a hasfájós éjszakákra. Még ma is nagyon igényli a közelségem, és miközben ápolom, hálásan nyalja a kezem. Azt hittem már ennél jobban nem tud a szívemhez nőni, de ilyenkor bármire képes lennék, hogy jobban legyen. Naponta kétszer kaphat fájdalomcsillapítót, attól jól bekábul (most is), így van egy kis időm fellélegezni, blogot írni. ♦

♦ Közben itt van ez a négy nap. Szerintem eléggé próbára teszi a kapcsolatunkat (Szabi szerint persze nem) megint ez az időszak, amikor sehová sem tudunk már elmenni a kötelező pihenésem miatt. Próbálunk olyan dolgokat kiötleni, ami itthoni élményszerzés, és kikapcsolódás két embernek. Fincsi, meleg italokkal kísérletezünk, sétálunk egyet reggel és este is, filmezünk. Ha bárkinek van jó játékötlete, amit ketten is lehet játszani, az írja meg! Kösz! Közben igazi kis fészekrakók lettünk. Minden nap egy kis szegletét rendbe teszem a lakásnak, ezzel is célt adva a napoknak, de vannak olyan házimunkák, melyeket nem tudok megcsinálni. Ma láttam Szabit életemben először ablakot pucolni.Ez azért is lehet, mert életében először pucolt ablakot! 🙂 Már amikor előkészült a műveletre, megfogadtam, hogy bármi is történjék, nem szólok bele, csinálja, ahogyan akarja. Így is volt, hát nem semmi élményben volt részem. ♦

♦ Megérkeztek a kencekellélek!! Még nem volt időm belőlük semmit készíteni a nagy kutyaápolás közepette, de azt hiszem, hogy holnap lesz a nagy nap. Kimondottan izgulok, egyáltalán nem látom könnyű feladatnak, nagyon pontosnak és óvatosnak kell lenni. Valahol olvastam, ha tud az ember főzeléket csomómentesre besűríteni, akkor krémet is tud majd főzni. Nekem ez a kijelentés adja a bátorságot. Beszereztem már pár olyan receptet is, melyek könnyen elkészíthető alapanyag, és nem kell hozzájuk sok dolog, karácsonyi ajándéknak is kiválóak, belőlük bejegyzés is készül! 

Kívánok Nektek szép, pihenéssel, családi melegséggel teli szép őszi hetet, szép megemlékezést azokról, akik már nincsenek velünk! Már nem sok napunk van gyönyörködni az ősz színeiben és ropogós leveleken lépkedni!

Gabi 

Leave a Reply