Heti örömök

PicMonkey Image

Babafotózás, tanévkezdés, esti séta, vendégkutya…Kissé kaotikus heti örömök 🙂

♦ Azt kell mondjam, hogy a várandósságom során mostanság érzem magam a legjobban. Az a bizonyos igazi áldott állapot, amit ígértek a második trimeszterre éppen tetőzik. Az energiám majdnem a terhesség előtti, jól esett a tanévkezdés is. Hónapok után némi rendszeresség, társasági élet igazán feldob, persze leginkább azért, mert tudom, hogy egy hónap múlva ismét visszavonulok. Még egy előadást is tartottam a héten, melynek az elején majdnem hasra estem, nem láttam a lábam előtt lévő dobozt a hasamtól. 🙂 Legalább megvolt az alaphangulat. Egyébként még ez is jól esett, nem is izgultam. Kolos segített, az hogy tudtam, hogy ott van velem, megerősített, önbizalmat adott. Együtt szárnyalunk 🙂 ♦

♦ A legfrissebb izgalom, hogy folytatjuk a fotós karrierépítésünk Szabival, és ma először volt egy család a fotóalanyunk egy kisbabával (a nyitóképen a baba). Nehezen tudok ennél viccesebb és szórakoztatóbb dolgot elképzelni! Szabi fotóz, én a feje fölött énekelek, macival, csörgővel, virággal táncot járok, hogy néha-néha sikerüljön a babát elvonni a fűszáltépegetés bűvöletéből, és nézzen végre fel a kamerába. Aztán a szülőkkel tüdőkapacitástól függően buborékot fújtunk, nem kellett senkinek mondani, hogy mosolyogjon 🙂 Igazi móka, nekem eddig a családfotózás jött be leginkább. ♦

♦ Furcsa, hogy ennyi minden belefért a hetembe, de két barátnőmmel is találkoztam, és mindkettővel ettünk 🙂 Vajon ez miattam alakul így?  Annyira jól esett, hogy figyeltek arra, hogy egészségeset együnk, így egy barátnőm grillezett csirkével és görög salátával várt ebédre, tegnap pedig a Lövőház utcában az Anjuna ice pop nevű helyen ettünk olyan jégkrémet, ami csakis valódi gyümölcsből készül, nem tartalmaz hozzáadott cukrot, sem tejet. Nagyon nagy kedvencem lett a hely, a hangulatával, a finomabbnál finomabb jégkrémeivel. Vissza kell térnem oda egy különleges smoothie kóstolóra is. Egyébként ugyanezen a napon a havi önismereti csoportba mentünk volna, amit az utolsó pillanatban túl sokat lemondtak, és elmaradt, így helyette jártunk egyet Dunakeszin a Duna partján, nézegettük a naplementét. ♦

Volt nálunk vendégkuyaként öcsémék kutyusa. Elvállaltuk nagy elánnal egy hétvégére, de szegényke annyira felpörgött attól, hogy eltűnt a gazdi, hogy egy éjszakánál tovább nem bírtuk. Reggel hatkor, igen csak kevéske alvás után, könyörgő üzenetet dobtam öcsémnek, hogy jöjjön érte. Miután sokadjára ébresztett és ijesztett fel éjjel szegény kutyus, rájöttem, hogy hatalmas személyiségváltozáson megyek keresztül, ha nem tudok folyamatosan aludni. Kolosnak meg is üzentem rögvest magzatvíz postán, hogy ha nem szeretne terrorista anyát, akkor a saját érdekében éjjel minimum hat órát egyhuzamban aluszkál majd. Reméljük vette az adást.♦

♦ Kolos baba amúgy akkora, mint egy karfiol. Nem is tudom, hogyan kell nézni az alakját, gondolom, lábakat felhúzva értik ezt a méretezést. Mostanra már nem csak kis rúgásokat érzek, hanem időnként elkezd hullámozni az egész hasam, ebből tudom, hogy biztosan nőtt. Próbálom kitalálni, hogy mikor éppen milyen testrészével rúg, bokszol vagy nyom. ♦

♦ Szabi összetákolt egy aszalószerkezet, ami egészen hatásosra sikeredett. Kezdésnek almacsipszek készítésével kísérletezünk, ez tűnik a leggyorsabban aszalható gyümölcsnek. Megpróbálom holnap a répát is, az is hasonlóan viselkedhet. Kár, hogy nem nyár elején találtuk ki, de szerencsére gyakorlatilag még nyár van, az időjárást tekintve legalább is. ♦

Miután a múlt héten azzal köszöntem el, hogy itt az ősz, most azt kell írjam, hogy hurrá itt a nyár. Amúgy ma a babafotózáson láttam, hogy nagyon sok lehulló levél van már. A fák akkor is tudják, hogy elmúlt a nyár, ha nagyon meleg van. Mi is tudjuk, maximum egy kicsit még kiélvezzük az utolsó napokat! Szép hetet!

Gabi 

Leave a Reply