Heti örömök

PicMonkey Image

Kicsi fiú a hasamban, házassági évforduló, pihenés, kikapcsolódás, újra itthon! Mind a héten történtek! Heti örömök:

♥ Az egész hetünket bearanyozta, hogy ismét láttuk a babánkat az ultrahangon, és megtudtuk, hogy kisfiú. Jaj annyira szép kis feje van, egyből beleszerettem! Lehet ez már az anyai elvakultság, és mindenki másnak egy átlagos kisbabafej egy átlagos ultrahangon. Mindegy is, imádom imádni, így ha ez egy vakság, akkor szívesen megvakulok! 🙂 Amikor előző héten lánynak tippelték nagyon meglepődtem, mert a kezdetektől fiúnak érzem őt, sőt beszéltem is vele álmomban, sőt a nevét is ő mondta el nekem (erről írtam ebben a bejegyzésben). Mégis nagyon megörültem a lányhírnek! Hirtelen egészen másképpen kezdtem el várni a babámat, a szívem mélyén úgy éreztem, hogy jobban szeretnék egy kislányt. Amikor megtudtam, hogy fiú, akkor mégsem voltam csalódott, inkább csak megéreztem, hogy egy lányt másképpen szeretnék mint egy fiút. A fiammal kapcsolatban már most büszkeség tölt el, a lányt jobban védeni szeretném. Nagy élmény őt végre a nevén szólítani! Meg is írtam a naplójába, hogy végre tudjuk, hogy fiú, nagyon várunk rá, szeretjük, és hogy ugye tényleg tetszik neki ez a név. Szabival pedig valami bűvölet történt, mióta meglátta a fiát. Nagyon figyelmes lett, repdes a boldogságtól, lesi a kívánságaim, köszönetet mond stb. Bizonyos terhességi tüneteket is átvett tőlem, fájdogál a hasa, székrekedése lett, éjszaka sokat jár pisilni és felszedett pár kilót. Utána olvastunk, és ez valóban létező dolog, hogy a terhesség alatt megjelenő változások, ún. couvade elnevezést kapták, megjelennek az apánál is. Azóta nekem ezek a tünetek enyhültek, és elég vicces, amikor éjjel arra ébredek, hogy a férjem már harmadszor megy ki pisilni 🙂 ♥

♥ A számok hete is volt ez, eltelt huszonhárom hét a babavárásból, közeledik a harmadik trimeszter, mi pedig kétéves házasok lettünk. Elutaztunk pár napra pihenni és ünnepelni. Leginkább én “erőltettem” a dolgot, azt hiszem, egyfajta kapuzárási pánikom volt, féltem attól, hogy sokáig nem leszünk ezután kettesben. Tele is lett akadályokkal a nyaralás első fele. Szakadt az eső, fájt a hasam, nem olyan volt az szállás, mint amilyennek elképzeltük, messze voltunk mindentől stb. Gyors önvizsgálatot tartottam az este, éreztem, hogy az én hozzállásommal miatt vagyunk megrekedve. Hévíz valóban inkább a orosz és gazdag nyugdíjasokat megcélzó hely, de nem gondolom, hogy a körülmények a legfontosabbak, sokkal inkább az, hogy mi hogyan állunk hozzá. A következő két napban sokat beszélgettünk a ránk váró változásokról, volt, hogy órákig ültünk Keszthelyen, figyeltük a gyerekeket és a szüleiket. Sokat nevettünk. Valami jó és izgalmas dolog vár ránk. Nem lesz rosszabb semmi, sőt! Más lesz. Megváltozik körülöttünk számos dolog, de kalandos lesz és imádni fogjuk, erre jöttem rá a végére. A változások elfogadása régi mumus dolog nálam, és a másállapotom azt hiszem, folyamatosan ehhez szolgáltat leckéket, mert ha valamit meg kell tanulni ebben a helyzetben, az a VÁLTOZÁS. Ez a pár nap jót tett nekünk, egymásra tudtunk figyelni, nagyon sokat nevettünk! Mióta babát várok, olyan jókat nevetek, nem is mindig sikerül abbahagyni egyhamar! A mamám jut eszembe, aki mindig azt mondta, hogy gyerek koromban imádta, hogy olyan döcögősen, ropogósan tudtam kacagni. Attól mindenkinek nevetnékje támadt 🙂 Nos, ezek az idők visszatértek 🙂 ♥

♥ A második házassági évfordulónkat ünnepeltük. Az ajándékunk az volt, hogy együtt voltunk. Ha valaki megkérdezi, hogy mit gondolok a házasságomról, menten az jut eszembe, hogy életem egyik legjobb és legszerencsésebb dolga, hogy Szabit megismertem, és Ő lett a férjem. A házasság az egyik legszebb utazás a önismeretünk felé, a legtisztább tükör, ami szeretettel mutat meg minket, biztonságot és ezáltal szabadságot ad! Sokáig nem voltam házasságban hívő típus, de most reklámoznám a dolgot ha lehetne. Az elmúlt két év életem legszebb két éve volt, minden nehézség ellenére, vagy éppen azoktól! ♥♥

♥ Csöppnyi kutyánkra a nyaralás alatt egy barátnőm vigyázott, és elmesélte, hogy Zongim milyen jól nevelt kutyus és nyugodt, meg sem próbált felmenni egy ágyra sem, pedig itthon ez megengedett számára. Olyan jól esett ezt hallani. Sosem mondtuk neki, mégis tudta. Valami ilyesmi lehet majd a gyereknevelés is? Nem kell mindent elmondani, megtiltani, egyszerűen látja tőlünk, hogy milyenek vagyunk, és ahhoz hasonul. A hazatérések után mindig nagyon megkönnyebbülten alszik rajtam, most éppen a hasam alján, még a babára is vigyázva, hálásan, hogy visszatértünk. Én pedig imádom nézni, ahogyan mindenki elfoglalja a kedvenc helyét, és otthon érzi magát a kicsiny kuckónkban. Újra együtt, újra itthon! Nagyon-nagyon szeretem az otthonunkat, amit kialakítottunk magunknak. A mi otthonunk a szeretet és az elfogadás háza, ahol mindenki önmaga lehet. A te otthonod minek a háza? (Ezt a kérdést egyszer egyik jógatanárom tette fel, és nagyon szeretek rajta elmélázni). ♥

A te otthonod minek a háza? Kívánok nagyon szép hetet! Jön az ősz, a változás, legyetek rá befogadóak. A változás jó dolog!

Gabi

 

Leave a Reply