Heti örömök

PicMonkey Image

Utazós, munkás és gyümölcsöző heti örömök.

♦ Újra dolgozom ideiglenesen. Van még a nyárra magántanítványom, akit az iskolára készítek fel, illetve az Oktatási Hivatalnak kompetencia dolgozatokat javítok. Mindkettőt augusztus közepéig itthon csinálom, szóval eléggé nyugodt körülmények között. Az utóbbiban az az érdekes, hogy már rég nem volt olyan munkám, amit a munkaidő végeztével teljesen letehetek. Nincs agyalás, készülés, ötletelés, sem lelkiismeret furdalás még az ágyban éjfélkor, hanem négy órakor kikapcsolom a gépet, és szabad vagyok. Szerintem nekem az lenne az ideális, ha pár évig ezt csinálhatnám, aztán újra gyógypedagógusként dolgoznék, és így tovább, az egyik munka pihenés a másikból. A kis tanítványom egy csodaszép rózsát hozott nekem hét elején, ami abban is különleges volt a szépségén kívül, hogy illatozó aromája bejárta a lakást napokon keresztül. Azért is lett a szívem csücske, mert először egy jelentéktelen kis aprócska bimbójú virágnak tűnt, és amikor kinyílt, megmutatta magát, látszott, hogy nem egy mindennapi rózsáról van szó. Szeretem az ilyen rejtett kincseket az életben.♦

♦Kedden sikerült sárgabarack lekvárokat főznöm. Innen vettem hozzá (már három éve) a receptet, így az előkészület kicsit macerás, de az eredmény cukor – és tartósítómentes, valódi gyümölcsízű lekvárok. Imádom, ahogyan szépen sorakoznak a polcon. Szeretnék még pár savanyúságot hasonló módon elkészíteni, és elégedett leszek a téli eltevésemmel. ♦

Dinnye, dinnye, dinnye! Én dinnyét tudnék enni dinnyével, és Szabi szintén, így minden este befalunk egy fél dinnyét, gyakran ez a vacsoránk. Minden nyáron megpróbálok annyi dinnyét enni, hogy egy évre megunjam, de ez sosem következik be. Most valahogy jobban kívánom, mint ezelőtt, ami nem is csoda, utána néztem, és tele van c-vitaminnal, magnéziummal. Az utóbbira nagy szüksége van kismamáknak, ő segít, hogy ne legyen túl sok és nagy méhösszehúzódás, megelőzi a korai vetélést.  ♦

♦ Mint kismama egészen jól vagyok, bár megállapítottuk, hogy most már mindig van valami. Éjszakánként gyakran hőhullámok gyötörnek, időnként fájdogál a derekam, hosszabb sétára egy strandpapucsot tudok húzni, mert már csak az kényelmes. Az éjszakai megfordulások is néha fájdalmasak. Abba viszonylag hamar beletörődtem, hogy csak az oldalamon lehet aludni, de arról nem volt szó, hogy azt is váltogatni kell, mert egyik oldalon sem kényelmes túl sokáig. Az álmaim is nagyon érdekesen változnak. Az első trimeszterben nem álmodtam semmit, gyakorlatilag úgy aludtam, mint egy mormota, vagy egy múmia. Mostanában pedig igen csak beszélő álmaim vannak. Többnyire mind a múltamról szól, gyerekkoromról, régi barátságokról, lezárt vagy lezáratlan kapcsolatokról. Mintha ez az időszak arra késztetne, hogy ezeket zárjam le, gondoljam át újra, aztán tegyem mindet a helyére. Vannak persze vicces álmaim is, a múlt éjjel azt álmodtam, hogy decembert írtunk, már nagyon nagy hasam volt, és én voltam a Mikulás :-). Nagyon jól éreztem magam ebben az álomban, szeretném, ha valóra válna! ♦

♦ Ismét ellátogattam a kismamaklubba. Most nem volt olyan félelmetes. A kismama lelki változásairól beszélgettünk, és szóba került, hogy ki hogyan élte meg az első trimesztert, a pozitív tesztet, stb. Hirtelen forrónak éreztem a széket magam alatt, és szívesen elfutottam volna. Én ugyanis hormonokkal és félelemmel csináltam végig. Megint elfogott az érzés, hogy nem szeretek azok közt lenni, akiknek természetes úton összejött, nem akarom hallgatni, hogy milyen a becsúszott gyerek, vagy a felhőtlen várakozás. Nem akartam, hogy sor kerüljön rám és megfagyasszam a hangulatot. Nagy levegőket vettem, nyugtattam magam, hogy az a természetes, amiről ők beszélnek, nem lehetek örökké zaklatott a dologtól. Az a furcsa, hogy úgy érzem, hogy feldolgoztam, megéltem már előtte a mi történetünket, de az ilyen helyzetekben újra és újra érzem, hogy talán örökre “sérült” leszek e tekintetben. Soha nem fog menni a megfoganás téma tenyérizzadás és heves szívdobogás nélkül?  Aztán a téma változott, sok mindenről beszélgettünk, és nagyon hasznos tanácsokat kaptam, megszerettem a kismamaklubbot, ősszel újra szeretnék majd eljárni.♦

♦ Egy nagyon kedves rokonom meghalt a hét elején. Ez nem öröm persze, de hazautaztunk a temetésére, sikerült találkoznom rég nem látott családtagokkal is. A családi hovatartozás érzésben mindig van valami biztonság és nyugalom, engem mindig feltölt. Remélem, hogy az elhunyt közelebbi hozzátartozói is hasonlót éreztek, és némi vigaszt nyújtott számukra a jelenlétünk. ♦

♦ Mára még maradt egy kis szabadidőnk, és sétálunk egyet a városban. Kicsi kereszt fiúnkkal és családjával töltöttünk egy kis időt. Sétáltunk a Szabadság hídon, ami éppen le van zárva, csak gyalogosok járnak rajta, ez lett az egyik nyári kedvelt hely Budapesten. Aztán egy játszótéren játszottunk, ahová Zong is bejöhetett, hamarosan ő lett a gyerekek kedvence, kergették addig, míg minden gyerek és a kutya is kinyúlt. A gyerek-kutya kapcsolat számomra most is a legkedvesebb megfigyelési területem. Amikor minden nap nézhetem, akkor lehet blogot is vezetek majd róla. Szerencsére Zongim egy igazi gyerekszerető játszópajtás. ♦

♦ A 19. héten is túl vagyunk, babácska sokat mozgolódik továbbra is. Sajnálom, hogy Szabi még sosem látta. Amikor figyeljük, akkor mindig megáll, mintha olyankor ő is figyelne odabent. A zene hatására általában elkezd mozogni, a Daydream című számra különösen. Meg is írtam a naplócskájába, hogy azt a számot valószínűleg szereti. 🙂 ♦

Kívánok további nyári, zamatos napokat, álmodozással teli hetet!

 

Leave a Reply