Heti örömök

PicMonkey CollageElvesztem a pihenő napok süllyesztőjében! Bevallom, hogy ma este tíz óráig meg sem csillant a szikra a fejemben, miszerint heti örömöket kellene írnom a múlt hétről. Ünnepi örömeim majdnem lemaradtak, pedig már alig vártam, hogy megírhassam, csak éppen nem vagyok tisztában a napokkal 🙂 Ezt teszi az emberrel a sok pihenés 🙂

♦ A hét neve lehetne az ünnep stílusosan, de legyen inkább a Mi családunk a cím. Egészen különleges karácsonyunk volt, ugyanis a rokonlátogatásokat letudtuk még az ünnep előtt. Hármasban töltöttük a Szentestét (mi+kutya), majd az ünnep többi napján fogadtunk vendégeket, és életemben először karácsonyi menüt készítettem. Elmondhatom, hogy ez volt eddigi életem legfelnőttebb karácsonya. Megéltünk már Szabival sok ünnepet, de kettesben karácsonyt még soha. Az én emlékeimben a karácsonyfa, a karácsonyi vacsora, a karácsony másnapja az pont úgy él, mint ahogyan a szüleimnél megszoktam, amit gyerekkorom óta tapasztaltam. Ez a karácsony egészen más volt. Most is sok szempontból olyan volt, ahogyan a családomtól láttam. Sütöttem rántott halat, ahogyan az anyukám csinálta gyerekkoromban, aszalt szilvával töltött húst, pont úgy, ahogyan az apukám feleségétől láttam, és együtt díszítettük a fát, mert Szabiéknál is így szokás. Azon kaptam magam, hogy minden kis cselekedetem és gondolatom mögött ott van a családom. Egészen új felfedezés volt ez magamról is, és kettőnkről. Először találkoztunk a saját karácsonyunk szokásaival. Pl. hogy huszonnegyedikén egész nap karácsonyi dalokat hallgatunk, vagy hogy megnézünk az ünnep első napján egy karácsonyi filmet közösen. A gondolataim mögött ott volt a családtagjaimon kívül még valaki, egy kicsiny lélek, aki egyben hiányzott, és akinek a jelenlétét mégis folyamatosan éreztem. Többször boldog karácsonyt kívántam neki, és biztattam, hogy jöjjön el hozzánk, szeretettel várjuk Őt. Valószínűleg Szabi is így érzett, mert egyszer hangosan azt mondta: – Te gyerek, ha ide nem akarsz jönni, akkor sehova, mert itt minden tökéletes. Minden megvan, szeretjük egymást, igazán megérkezhetnél! Ez egy szigorú apai utasítás volt azt hiszem. 🙂 A másik felnőttes élményem pedig az volt, hogy nagyon élveztem az ünnepi menü készítését. Amíg nem próbáltam, addig meg voltam győződve arról- családom nőtagjait elnézve,- hogy én nem vagyok képes finom és szépséges ünnepi ételek készítésére, és mindig sajnáltam őket, ahogyan sürögnek-forognak az asztal körül és aggódnak, hogy minden rendben legyen. Ez a sürgés-forgás, az odaadás kijelentem nagyon jó érzés volt. Sokkal jobb, mint passzív asztalnál ülőnek lenni. 🙂 Amikor a köretet ajánlgattam a barátainknak, Szabi megjegyezte, hogy igazán jó anyuka leszek. Nem tudom, hogy a saját megnyugtatására mondogatta, vagy nekem szánta a bókot, de mindenesetre továbbviszi a családi önbizalmat, hogy ez is kiderült. :-)♦

♦ Az ajándékozás sem maradt el. Meglepetésajándékot adtunk egymásnak. Volt már olyan, hogy közösen vásároltunk szuvenírt, de idén úgy döntöttünk, hogy merészen megpróbáljuk kitalálni a másik kívánságát. Ma kérdeztem meg Szabit, hogy neki ez a felállás bejött-e, mert nekem igen. Úgy éreztem, hogy egy darabig jobban figyeltem rá, arra, hogy mi érdekli, és “kénytelen” voltam az ő szemével látni, és az ő fejével gondolkodni ahhoz, hogy olyan ajándékot vegyek, aminek valóban örülni fog. Nem beszélve arról, hogy milyen izgalmas volt beszerezni, eldugni előle az ajándékokat, és mennyire kíváncsivá tett, hogy vajon mit ajándékoz nekem. Másodszor kérdeztem meg, hogy bejött-e neki a meglepi ajándékozás, mire azt nyögte ki, hogy: – Egy kicsit de. Akkor talán ez szokás lett nálunk? 🙂  Boldizsár Ildikó Meseterápia könyveit, infúziós kulacsot, és egy élénk lila színben pompázó termoszt kaptam a Jézuskától!! Mindegyik telitalálat! Hát ilyen jól ismer engem a férjem! Imádom Őt érte! ♦

♦ Eltelt egy hét a szünetből. Akarom mondani, hogy még vissza van egy hét a szünetből! Minden percét hasznosan töltöm és csupa olyan tevékenységgel foglalom el magam, ami feltölt engem és minket. Azaz jógázom, olvasok, blogolok, meditálok, futok, főzök, barátokkal találkozom, rendezgetek, szépségápolok. Úgy érzem, hogy ez a szünet egy óriási vízágy a térben, amin kényelmesen fekszem, ringat néha erre, néha arra, pont ahogyan nekem jól esik, és közben lágyan megpihenek rajta. Ez az elmúlt időszak sok-sok begyűjtött tapasztalatának a lecsengése, elrendezgetése, kipihenése, a szeretettankjaink feltöltése. Szabi is szabadságon van, így minden nap csinálunk valamit kettesben. A lombik körüli szűkösebb időszak megtanított minket többek között arra is, hogy nem kellenek nagy dolgok a közös élvezethez. Ma pl. Jófogáson beszereztünk egy táncszőnyeget potom pénzért, és azon ökörködünk (bocsánat a szlengért, de ez a tevékenység táncnak nem nevezhető:-)) ♦

Jelenleg nyugalom, egyensúly és béke lakol a lelkemben, az otthonomban. Igazi évvégi hangulatom van. A fáradtságos munka utáni pihenés, a lezárás, az összegzés időszaka ez a mostani. Ez a belső nyugalom pedig azt mondatja velem, hogy minden éppen úgy volt jól ahogy. Minden jól történt, és minden jól is fog. Így gondolok az új évre. Nyitott szívvel várom, hogy mit tartogat számunkra!

Hasonló évvégi csendesülést és elfogadást kívánok mindenkinek az év utolsó hetére!

Szeretettel:

Gabi

Leave a Reply