Heti örömök

bloghetioromok

Helló október! 🙂 Szülinapos hetünk. Elvonultam a világi dolgoktól, és elrepültem Csodaországba. 🙂 Heti örömök:

♥ Szabi és az én szülinapom között öt nap különbség van, az övét ünnepeltük hét elején, majd jött az enyém a mai nap. 34 éves lettem! Micsoda bölcs kor nem igaz? 🙂 Nagyon szerettem 33 is lenni, sorsfordító dolgokat, érést és fontos fordulatot hozott nekem a krisztusi kor. Úgy gondolom, hogy a 34 évesen ez csak fokozódhat. Egész héten szülinapi lázban vagyunk. A szociális életem ilyenkor felélénkül, szinte minden nap jött valaki látogatóba! ♥

♥ Megérkezett a selfie botunk, amit bevallom először teljesen felesleges kacatnak nyilvánítottam magamban, de aztán egész héten jól szórakoztunk vele, viccesebbnél viccesebb selfieket készítettünk. Zong kutyám is megtanulta használni, és mosolyogni a kamerába (kicsit rásegítettünk a telefonra biggyesztett labdával):-).♥

♥ Micsoda szuper dolog októberben és pont az állatok világnapján megszületni! Imádom az állatokat! Mondtam már? Komoly, ők a legviccesebb és legkedvesebb ajándékai az emberiségnek. A szülinapjaink mellé kis babzsákunk is ünnepelt lett, extra sok időt töltöttünk vele, és kapott egy óriási pulykacsontot ünnepi rágcsának! ♥

♥ Nagyon szeretek csomagot kapni, és a héten egy óriási érkezett az anyukámtól! Nem csak finomabbnál finomabb gyümölcsök, lekvárok, italok voltak benne, hanem egy komplett torta is! 🙂 Valószínűleg lett két négyzetméter narancsbőröm, három kiló feleslegem és egy kis cukorbetegségem, de van egy évem rá, hogy kiheverjem 🙂 ♥

♥ Nem csak a mi születésnapunk volt a héten, mert két kicsi új életünk is elkezdett osztódni kedden. Remegve hívtam fel az intézetet, és számomra ismeretlen boldogságtól zokogtam, amikor közölték, hogy bizony vannak osztódó életek, méghozzá kettő. Hirtelen minden fájdalom, tűszúrás, félelem elmúlt, és rohantam volna értük, meghaltam volna értük! Életemben először átsuhant rajtam az anyaság érzés mérhetetlenül hatalmas varázsereje. Ők lettek a mi igazi ajándékaink, és csütörtök óta már én vigyázok rájuk. Mielőtt levegőbuborékokban fellőtték volna a méhembe, mikroszkóp alatt megkukkolhattuk őket. Akkor vált egészen világossá, hogy egy csodavilág részesei vagyunk. Csodálatos embereknek tartom a meddőségi intézet minden dolgozóját. Ők konkrétan embereket hoznak létre nap, mint nap. Azt gondoltam, hogy kevés szebb szakma van az életben, mint az enyém, de itt találtam mégis párat. Egyik pillanatban még osztódó sejteket néztünk nagyítva, és pár perc múlva a monitoron mutatták, ahogyan a méhemben úszkálnak. Kinyomtattak róluk egy képet, és a szívemre tették. Itt a helyük mostantól!- mondták. Miután kitoltak a műtőből hosszú percekig levegőt nem kaptam a döbbenettől. Ennyi lenne, amire hónapok óta vártunk? Itt vannak velem? Órákon át nem tudtam felfogni. Pedig itt vannak. Én pedig nyugodt vagyok. Valahogy belül rég azt érzem, hogy sikerülni fog. Őszintén szólva, mióta elkezdtük a lombikkezelést, áldott állapotban vagyok. Minden percét élveztem. Így vagy úgy lesz, de boldog vagyok, hogy átélhettem ezt a csodát! ♥

♥ 34 évesen először megéltem egy másik csodát: Most először életemben táppénzen voltam! 🙂 Komolyan már kezdtem nem normálisan érezni magam attól, hogy sosem mentem el még betegszabadságra. Sokat pihentem, olvastam, rátaláltam egy új kedvenc sorozatra (Mistresses) stb, és nem vagyok táppénzszűz! Éljen a 34. életév! 🙂 ♥

Október van, az idő gyönyörű, az őszi táj csodálatos, a gyümölcsök zamatosak. Miért is ne lennénk boldogok? Miért is ne bíznánk a csodákban? 🙂

Szép hetet!

Gabi

 

Leave a Reply