Heti örömök

PicMonkey Collage

 

Jövő héttől hivatalosan nem megyek többet a hivatalba, vagyis itt a VAKÁCIÓ, a nyári szünet. Tele vagyok tervekkel, programokkal, szándékokkal. A fejemben (hamarosan írásban is meglesz) már el is készült a nyári TODO list, mely tele van olyan dolgokkal, melyek feltöltenek, kikapcsolnak, kibontanak. ♥

Csomagunk érkezett Ciprusról, egyenesen Férj szüleitől. Imádok csomagot kapni. Arra gondolok, hogy milyen nagy utat tett meg. Felbontáskor a feladó kéz szorgos munkájának nyomán tapintom az energiáit. Ennek a felbontásakor szinte áradt a szeretet, amivel nekünk összekészítették a kis dobozt. Teljesen ámulatba ejtett a tartalma: Férj szülei által készített (quilling technikával) ékszerek. Nem számoltam meg, hogy hány egyedi és igényesen megmunkált nyaklánc, karkötő vagy medál sorakozott a kis dobozban, csak annyit mondok, hogy nem tudtam őket egyszerre mind megnézni, felfogni. Eladásra és ajándékba kaptuk őket. Még nem találtam ki, hogy pontosan milyen formában árusíthatnánk, de próbaképpen bevittem pénteken a portékát a munkahelyemre, és a munkatársaim lecsaptak rájuk. Sokat sikerült eladnom belőlük, sőt még utórendelést is kaptunk. ♥

A héten felfrissítettem a ruhatáram pár új nyári ruhával. Gondoskodom róla, hogy egyik -másikban megmutassam magam pár fotó erejéig. 

Nem várt új nyári munkám akadt. Bébiszittere voltam egy másfél éves kisfiúnak, igaz röpke két órán át, és Ő közben aludt. Főiskolás korom óta nem vállaltam ilyen jellegű munkát, de meg kell mondjam, hogy nagyon tetszik a lehetőség, és bár a szundizó, piros pofiját láttam a kisfiúnak, és csak pár képet róla, de valahogy úgy érzem, hogy jól kijönnénk. Remélem, hogy még találkozunk, és nem bánnám a nyárra kis kiegészítő tevékenységként, ha együtt játszanánk. ♥

Több levelet is kaptam (ó ez olyan celebes :-)), melyekben kérdeznek arról, hogy miket olvasok, ezért az utóbbi bejegyzéseimben többször jelölök meg forrást és könyvcímeket. A héten Csányi Vilmos A kutyák szőrös gyerekek c. könyvét olvastam ki. Kutyaimádóknak való! 

A hét nagy lépésének is mondanám, ugyanis rávettem magam, és segítség után nyúltam. “Tűzoltó készüléket sem akkor veszünk, amikor ég a ház, hanem a biztonság kedvéért” címszóval pszichológusnál jártam, és a következő alkalommal már Férjjel együtt megyünk párterápia jelleggel oda. A szakember a meddőség feldolgozásában és a lombik folyamatának testi és lelki megpróbáltatásai során ad majd nekünk segítséget. Nekem az utóbbira nagy szükségem lesz, érzem. Egyébként már az első alkalommal is olyan dolgokat mondtam ki, melyeket eddig nem tettem meg, sem magamnak, sem Férjnek. Úgy gondolom, hogy hasznos lesz mindkettőnknek vagy kettőnknek. 

Aztán pedig a hét híre: A heti konzultáción (melyre cirka másfél hónapot vártunk) ültünk Férjjel és vártuk az ítéletet az eredményekkel a kezünkben, majd jött a jó hír: Lehet gyerekünk lombikkal! Eddig sajnos úgy tűnt, hogy ez az út is elvágódott előttünk, de kiderült, hogy a hibás gének csak 25%-át érintik a készletnek, így a maradék alkalmas megtermékenyülésre! Hihetetlen, hogy ugyanaz a hír (lombikkal lehet gyerekünk) most a világ öröme lett számunkra, míg fél évvel ezelőtt a vége. Minden csak viszonyítás kérdése. Július 8-án megyünk a meddőségi központba, ahol nagy valószínűséggel előjegyeznek minket lombikbébi programra, és onnantól elkezdődik a visszaszámlálás, a vizsgálatokra járkálás. 

Naposabb, nyáriasabb napokat kívánok a jövő hétre!

Gabi

Leave a Reply