Heti örömök

Ez a hét meglepően nyugalmas és élvezetes volt! Kolosnak alig fájt a foga, igaz ki sem jött semmi, mintha megijedtek volna azok a fogak valamitől, vagy csak éppen pihennek. Ez nekem is pihenést és kikapcsolódást jelentett, kettőnknek, hármunknak pedig sok örömteli pillanatot.

♣ Babakoncerttel és némi vírusos megfázással indítottuk a hetet. A megfázás járt elöl, mert már szombaton úgy keltünk fel mindhárman, hogy köhögtünk és fájt a torkunk. Hétfőre tetőződtek a tünetek. Engem ütött ki a legkevésbé a betegség, Szabit a legjobban (ez régen is mindig így volt), Kolos pedig a középmezőnyben ellavírozott, akarom mondani elprüszkölt. Másodszor került már használatba az orrszívó minálunk. Emlékszem az első megfázásnál totál lelkifurdalásom volt, magamat okoltam, amiért Kolos beteg. Azt éreztem, hogy én nem vigyázok rá eléggé. Most valahogy túlkerekedtem ezen, sőt azt gondolom, hogy a világunk tele van vírusokkal meg bacikkal, természetes, hogy időnként találkozunk velük és leküzdjük őket. Felfedeztem magamban végre némi anyai szigort. 🙂 Az orrszívózásban határozott és következetes vagyok, ha kell éjjel is alkalmazom. Nagy károkat tud okozni a felgyülemlett savó a gyermek fülében, arcüregeiben, és egy középfülgyulladás sokkal fájdalmasabb, mint egy cseppet sem fájdalmas, csak drasztikusnak kinéző orrszívás. Egyébként Kolos nem is igazán sír miatta, inkább csak kiabál. A másik szigorom a tévé és a számítógépes játékok, meg a kütyük, melyeket a legeslegártalmasabbnak gondolok ennyi idős gyereknél. Szerencsére tévénk nincsen, Szabi pedig csak akkor játszik, amikor Kolos alszik, vagy le van mással foglalva. Eddig nem voltam túl boldog a gyerekorvosunktól, de észrevettem, hogy nem antibiotikumot felírogatós fajta, és ennek most örülök. Sőt, sok napfényt ajánlott és némi orrcseppet a gyógyuláshoz, és ez nagyon szimpatikus volt. Hamar túl is lettünk az egészen, mára némi köhögés maradt hátra, de mindannyian gyógyultak vagyunk. Ja és a babakoncert mi fán terem? Én nem nagyon tudtam elképzelni, csak azért írom le, mert lehet, hogy más sem. Egy teremben, jó nagy szőnyegen sok-sok baba mászik, kúszik, fekszik és totyog. Két ember pedig halkan játszik fagotton, fuvolán és zongorán. Kolos a szokásos fejhangon énekelt tőle és egyébként nyugodtan nézelődött. A többi baba is jól viselte, szerintem megnyugszanak a zenétől. Ráadásul nem is egyedül voltunk, hanem rég nem látott ismerősökkel találkoztunk, bandáztunk, sétáltunk utána.

♣ Eljárogatunk szerdánként a közeli templomos mondókás klubba. Most ez a heti programunk a ringató helyett. Nagyon megszerettem ezt a helyet is. Szégyen vagy sem, gyógypedagógus létemre az itt elhangzó versek és mondókák többségét nem ismertem. Sőt, rájöttem hogy míg dolgoztam is, az utóbbi időben el voltam igénytelenedve gyermekprózát illetően, és nem is frissítettem magam egy ideje. A napokban a Libriben éppen akciósak a gyerekkönyvek, így be is szereztem pár darabot az új inspiráció hatására. Jó nagy Képes állatábécét, mert Kolos imádja nézni az állatos képeskönyveket, Weöres Sándor Bóbitáját és Vlagyimir Szutyejev Vidám mesék könyvét. Weöres Sándor gyermekeknek írt versecskéi híresek az ütemükről, hangzásukról, kipróbáltam, és valóban Kolos már most is élvezi, ha ebből a kötetből énekel, verselek neki. A Vidám mesék még nem kötik le, csak  az akció miatt szereztem be (na meg egy kicsit azért, mert az én kedvenc meséim vannak benne). A klubban amúgy nem csak mondókázás van, hanem a program után a gyerekek játszanak szabadon, mi anyukák meg beszélgetünk egy kicsit. Nekem nagyon jót tesz, jó hallani a sokszor sok gyerekes anyukáktól, hogy nekik is hasonló gondjaik vannak, mint nekem.

♣ Képzeljétek tegnap kimenőn voltam. Nem is akárhol, hanem egy fürdőben áztattam a testem egy leánybúcsú keretein belül. Ez aztán az extra kikapcsolódás! 🙂 Induláskor fellépett a szokásos lelkifurdalás, imádkoztam, hogy valami jöjjön közbe, hogy ne kelljen menjek. Igaziból találtam is egy tucatnyi kifogást, de csírájában elfojtottam őket és kirugdostam a seggem a házból. 🙂 Gondoltam olyanokra, hogy pici baba mellett ilyet csinálni önzőség, úgysem tudok majd nyugodtan fürdőzni. Szabinak biztos megterhelő órákon keresztül Kolossal lenni, Kolos lehet, hogy el sem fogadja majd a cumisüveget, netán kevés tejet hagytam ott neki stb. Tovább is van, mondjam még? Az anyai lelkiismeretem számtalan kifogást képes kreálni, hogy miért ne mozduljon el a gyerek mellől, miközben mindennél jobban esne egy kis kikapcsolódás. Szóval megtettem. Nem anyák között voltam, nem babatémáról volt szó, és három órán át senki sem sírt fel körülöttem. Az elején nehezemre is esett a beszélgetés a hétköznapi témákról (már elfelejtettem, hogy mikről szokás még beszélni), de aztán belelendültem. Isteni volt lebegni a vízben és a lazaságban. 🙂 Itthon pedig béke volt és öröm! Szabi lelkesen mesélt, hogy Kolos milyen édes, jó fiú, mennyit nevetett, beszélt. Megállás nélkül, mondta, hogy: – Bebebebebebe…. Micsoda? Hiszen ez már a ciklikus gagyogás, még sosem hallottam tőle. Végre! Végre! Végre! – Szabi nagyon boldog volt, hogy egy fejlődési lépcsőnél ő volt Kolos mellett és én lemaradtam róla. 🙂 Bebebe! Hát én meg attól voltam boldog, hogy ez a két fiú így szereti egymást és feltalálják magukat, hogy Szabinak ilyenkor mennyire megnő az apai kompetencia-érzése, sokkal közelebb kerül egymáshoz apa és fia! Tetszik vagy sem, be kell látnom, hogy néha le kell lépjek mindhármunk érdekében.

♣ Nagyon szép volt a hétvégénk, sokat sétáltunk a környéken, hintáztunk Kolossal. Úgy tűnik, hogy szünetet tart a fogfájás is anélkül, hogy fog kijött volna, mert Kolos egész héten egy tüneményes, mosolygós, sokat szunyáló kis legény volt. Nagyon sok örömünket leltük benne, sokszor két oldalról bújjuk, szeretgetjük, dicsérjük, pusziljuk, körbefogjuk. Esténként pedig, amikor már ágyba vagyunk, Szabival róla ábrándozunk, elmormoljuk, hogy mennyire szeretjük, és van, hogy képeket meg videókat nézegetünk róla, mielőtt elalszunk. Valami ipari mágnes van ebben a gyerekben, mert most, hogy többet alszik az ágyában és megnőtt a szabadidőm, sokszor hiányzik és nem tudok magammal mit kezdeni.

♣ Kétszer sikerült futnom a héten. A legszebb időszak számomra ez a hónap a futásra. Loholás közben gyönyörködöm a szép virágokban és a madarakban. Futás után mostanában megállok a szabadtéri kondigépeknél, és nyújtok is egyet. Sok időt töltünk a szabadban. Azért ez így egész más, mint télen a lakásban bezárva.

Szabad.  Igen, összességében ezen a héten sokszor éreztem, hogy valamit szabad és sokat jutott eszembe a szabadság!

Szabadon szárnyaló szép hetet kívánok! 🙂

Gabi 

 

Leave a Reply