Heti örömök

Küzdelmes hét a hátunk mögött. Azért írom, hogy mögött, mert ma nyugalom van, mosoly és jókedv. Azt hiszem Anyák napjára intéződött nekem odafent ez a nap! Ilyenkor jövök rá, hogy milyen is valójában a gyerekem, amikor nem fáj semmije. Mosolygós, vicces, bújós húsgombóc! Aki tegnap kanalazott először almalevet! 🙂 Heti örömök!

♦ Kemény hét volt, mint írtam, Kolos sokat nyűglődött, fájt a hasa, foga. Sajnos az éjszakák is nehezek voltak, óránként felriadt szegényem, nyugtalan volt. Ezek a nehéz időszakok egészen új oldalamat mutatják meg. Nem mind hibátlan, de nem is hibás. Egyszerűen új. Kezdem egyre inkább azt hinni, hogy amikor megszületett a gyerekem, én nem akkor születtem anyává, hanem fokozatosan érek meg rá. Minden síróroham kezelésében jobb leszek, kevés alvással is megélek. A legfőbb pozitívum, amire az anyaság eddig megtanított, hogy jól osszam be az időmet. Nincsen segítségem, egyedül oldom meg a háztartást, a főzést és a babázást. Ha még az ember lánya olyan izgága, hogy futni akar meg jógázni mindemellett, akkor bizony meg kell tanulni jól bánni az idejével. A legszebb az egészben, hogy a céljaimra fókuszálok. Nem fér bele mellébeszélés, felesleges dolgok végzése. Csak a fontos marad, és ettől jobban tudom, hogy mi a valóban fontos számomra. ♦

♦ Nagyon szép időnk van. Imádom levetni a kabátot és a rövid ruháimban flangálni. Most duplán szeretem, mert ismét jók rám a ruháim. Mivel tavaly nem találkoztam velük, boldogan üdvözlöm őket újra! Szerencsére a séta és a kint lét ellen Kolos sem tiltakozott ezen a héten sem. A hétvégén már egészen hosszat voltunk el vele a kedvenc dunai sétányomon. Szeretném ha majd sok-sok időt tudnánk együtt tölteni a természetben. Hamarosan beszerzek egy igazi pikniktakarót (amúgy van olyan? és hol kapható?), aztán megyünk erre-arra és letelepszünk ide-oda. Kolos majd csodálja a faleveleket, ahogyan himbálóznak, gyümölcsöt majszolunk, hintázunk, futunk és én jógázok. Egy csomó hasonló idilli kép éldegél a fejemben. Lehet túl idealista vagyok, és ezért is bukok ki a hosszas gyereksírásoktól, meg ha valami nem úgy van, ahogyan megálmodtam szépia effekttel és buborékokkal? Na igen, a következő téma, amit újdonsült anyaként nem ártana újragondolnom, az a spontaneitás lesz. Szóval az idő hibátlan. A májusi eső is az, a viharok is. Azt hiszem kedden este volt vihar, amikor már Szabi is itthon volt. Részemről az egyik legeslegeslegmelengetőbb idill az (na már megint), amikor vihar van, mi meg bent családoskodunk, összebújunk, teázunk, és az ablakon át nézzük a villámokat. Ebbe csak az szokott belerondítani, amikor Zong ugatja a dörgést, mi pedig egy idő tán nem bírjuk. Újkeletű megoldás született: Zong a babakocsi csomagtartójában megbújva vészeli át a vihart. ♦

♦ Képzeljétek Kolos ivott, vagyis evett almalevet kanállal. Mivel lassan elérkezik a hozzátáplálás időszaka (amit amúgy nagyon várunk), úgy gondoltuk, hogy figyelgetjük a fiút, és ráhagyjuk, hogy mikor érik meg az első ízekre. Egy ideje nagyon érdekli ha eszünk, és a héten a kezét nyújtotta és hisztizett, amikor mellette falatoztam. Elérkezett az idő! Pénteken a legnagyobb gondossággal válogattam az almákat a piacon. Szombaton nyelte az első kanál leveket, mondhatom, mint kacsa a nokedlit. Teli vigyorral nyitogatta a száját, amikor csak megemeltem a kanalat. Mint a madárfiókák a fészekben. Jövő héten maradnak a levek. Azt hiszem a répa és az édesburgonya lesz a következő. ♦

♦Jövő hét kedden nagy napunk lesz. Szabi harminc évesen úgy döntött, hogy visszaül az iskola padba. Kétszer futott neki zsenge korában az egyetemnek, aztán győzött a linkség, egyet sem fejezett be. Sokat győzködtem, hogy ne adja fel ezt az álmát, sosem késő, meg ilyenek, és őszintén sosem láttam olyan kitartónak, mint ahogyan az elmúlt másfél évben készült (ja igen, újra kell érettségiznie matekból és informatikából a jobb pontokért). Szóval e kettő tényt összevetve tudom, hogy asszonyi, bajtársi és felebaráti kötelességem őt ezen az úton támogatni, még ha félek is az elkövetkezendő négy évtől. Lesznek kemény vizsgaidőszakok, amikor Szabi napokra, hetekre nem lesz elérhető, beszámítható :-).

♦ Csodamód csupa finomakat és egészségeseket ettem a héten. Megálltam mindenféle bűnös-mázas dolgot, és helyette tiszta ételeket és italokat fogyasztottam. ♦

♦Ma nagyot futottam (8.5 km). Állatira jól esett. Sütött a nap, friss fűillat szállt a levegőben, és hallgattam a mezei csiripelést. Ezek a dolgok engem úgy feltöltenek, mintha rácsatlakoznék egy magas teljesítményű töltőre. Kitártam a karom a napfény felé, és úgy futottam. Belélegeztem a friss levegőt, és kifújtam a nehézségeket. Elképzeltem apró magam, mint egy Google Earth térképen, és arra gondoltam, hogy ahol most állok az csak egy apró mozzanata az egész életemnek. Vannak nehéz napok, de meg kell tanulni előre tekinteni, az egészet látni. Nem kétségbeesni, még ha éppen nehéz is. Tudjátok mit, láttam magunkat négy év múlva. Diplomaosztón leszünk! Szabi, a fiú, és én a futóbolond. Tuti, hogy addigra Kolosnak már kint lesz az összes foga (nekem meg lapos lesz a hasam). Úgy döntöttem, hogy valahová felírom nagybetűkkel: – ELMÚLIK! HOLNAP JOBB NAP JÖN! Vagy holnap után vagy azután, a lényeg, hogy az egész életet nézve a jelenlegi katyvasz átmenet. Ahogy Szabi mondaná: Csak túl kell élni!

Ragyogó napsütéses hetet kívánok!

Gabi 

2 hozzászólás on Heti örömök

  1. Szentgáti Annamária
    2017-05-08 at 06:55 (7 hónap ago)

    Szia!

    Aldiban van most pikniktakaró, 2500 Ft, de amúgy Decathlonban mindig van.

    Annamari

    Válasz
    • menya_szorp
      2017-05-11 at 19:51 (6 hónap ago)

      Milyen figyelmes vagy! Köszönöm! Az Aldiban találtam is! 🙂

      Válasz

Leave a Reply