Heti örömök

Egy kis mozgás, kimenő, azt sem tudom, hol kezdjem, két hete nem írtam. Volt közben húsvét, meg sok-sok minden. Heti örömök! 

 A húsvéti négynapos hosszú hétvégét hármasban töltöttük. A család korábban jött látogatni, így el voltunk látva házi sonkával és rikítós tojással. Én mindig így hívom az otthoni tojást, mert annyira sárga a sok pesti tojáshoz képest, hogy szinte bántja a szemem. Játszottunk és sétáltunk, séta közben pedig jókat beszélgettünk Szabival. Éppen jókor jött ez a pár nap együtt, összehozott hármunkat kicsit. ♦

♦ Kolos tüneményes és nagyon fárasztó is egyben. Egyre több dolog érdekli, sokat bővült a játékrepertoárja, de közben jön a foga. Vagyis már mindent erre fogunk, de az az igazság, hogy nem igazán akar nélkülünk elleni rövid időre sem. Igyekszünk elterelni a figyelmét a fogáról, de ez egész napos animátori tevékenységet igényel tőlünk. Újra nehezebbek lettek az esti altatások és az éjszakák is. Persze ez mindig változik. Most éppen alszik a babakocsiban. Néha beválik, hogy séta után kitoljuk a teraszra és ott alszik tovább még egy kicsit. Máskor persze egyből felkel, és csak úgy alszik vissza, ha valaki mellé fekszik. Közben meg egy kacagó, börrögő, sikítozó kis tünemény. Az esős idő eléggé visszaszorított minket a lakásba ismét, lehet ez is az oka a nyűgösségnek, de a jövő héten eső ide vagy oda, viszem mindenfelé. Megyünk majd klubbingolni! 🙂 Most éppen a patakokban folyó nyálát fedezte fel, mint játékot és két napja, azt börrögteti az ajkaival minket permetezve. Jó játék, törlőkendő nem árt mellé! ♦

♦ Sokat szocializálódtunk az elmúlt két hétben. Igazán hálásak vagyunk, ha valakik gyerekkel együtt is elviselnek minket :-). Egy volt évfolyamtársam hazaköltözött Angliából az angol férjével és a kislányukkal. Ők jártak nálunk látogatóba. Éppen jókor kaptuk tőlük kölcsön az Adamo hintát, mert aznap este Kolos üvöltött a fogfájástól, és a hintában csodamód megnyugodott éjjel, aztán hajnalban is. Átmentünk játszani a házban lakó, újonnan szerzett barátokhoz is. Minden alkalommal, ha kimozdulunk, megismerünk új embereket, rájövök, hogy ez nagyon kell. Új anya vagyok, egyedül vagyok, márpedig a gyerekneveléshez társak kellenek. Anyatársak, barátok és a családunk. Az egyik ötletet ad, megnyugtat, támogat, a másik kikapcsol, ellazít. Kolos pedig változatlanul angyalka jó gyerek, bárhol vagyunk. Ha otthon egész nap sír is, másnál csendben, érdeklődően nézeget. Sosem mondtam neki, hogy másoknál tessék viselkedni 🙂 . ♦

♦ Jártam jógaórán a régi jógás csapatnál. Eddig hét közben nem mozdultam ki. Nagyon vártam már, különösen a relaxációt a végén. Végre lazíthatok úgy, hogy nem kell aggódjak, hogy Kolos felsír, felkel. Akár el is alhatok, Jógarátnő megígérte, hogy felébreszt. Amikor eljött a meditáció ideje, és a pléd alatt éppen lazítottam egyenként az izmaim, halkan elkezdett rezegni egy telefon. Nos számomra itt ért véget a meditálás. Azon kezdtem pörögni, hogy biztosan Szabi hív. Aztán elképzeltem, hogy Kolos valószínűleg ordít utánam, Szabi nem tudja megnyugtatni, kétségbeesetten hív engem, de én nem veszem fel. A gyerek ideges, nem tud enni. Jesszusom már biztosan éhezik! Milyen anya vagyok én, hogy itt fetrengek csukott szemmel egy jógamatracon miközben éhes a gyerekem?! Nem mertem felállni, mert azzal mindenki pihenését megzavartam volna. Még soha ilyen hosszú relaxációt nem hallottam! Amint vége lett, kaptam a telefonért. Nem volt hívásom. Nem az én telefonom rezgett, Szabi nem kétségbeesett és Kolos valószínűleg nem éhezik. Az én meditációmnak meg lőttek. Lett volna lehetőségem lazítani, de nem tudtam élni vele. Furi ez az anyaság, akkor sem lazítasz ha lehet. Egy idő után pedig inkább nem is teszel rá kísérletet, mert csak felidegesít, hogy nem jön össze. Nem akarom, hogy így legyen! Szerintem az a megoldás, hogy gyakrabban elmegyek jógára és egyszer csak sikerülni fog kikapcsolni. Szombaton pedig Jógafeszten jártunk. Kipróbáltunk egy Iyengar és egy csípőnyitó órát. Három óra jógától olyan izomlázam van, hogy alig tudok megmoccanni, de eszméletlen jól esett. Ráadásul azt kell mondjam, hogy egészen jó formában vagyok. JóGabi 🙂 ♦

♦ A héten a rossz idő miatt csak egyszer sikerült futnom, húsvét hétfőn, szóval most veszem a nyúlcipőt, akarom mondani az új cipőt, és indulok! Bizony, megérkezett a sportfelszereléses csomagom! Benne egy új futócipővel, pár nadrággal és apróságokkal. Úgy ítéltem meg, hogy nagyon rám fér ez a kis felruházás. Miközben bontogattam a csomagot, úgy éreztem magam, mint gyerekkoromban karácsonykor! A terhességtől nőtt a lábam, így a régi futócipőm sajna nem is jó rám. Egyébként hirtelen felindulásból és Jógarátnő unszolására jelentkeztem egy májusi 13 kilométeres futóversenyre. Izgi lesz 🙂 A mai adagom nyolc kilométer volt, pontosan egy óra alatt sikerült lefutnom. Éppen ránéztem a telefonomra, amikor át gördült a számláló. 1:00. Egészet mutatott. Én pedig egésznek éreztem magam a futástól, a jógától, a családomtól, a barátaimtól, az új futócipőmtől, a nyolc kilométertől. Egész vagyok, mindenem megvan. Még több is, mint amire valaha vágytam! ♦

Legyen egész a hetetek, benne minden, ami kell, mert minden lehetséges!

Gabi 

Leave a Reply