GYŐ-ző

GYŐző, vagyis a fiú, aki mindenre GYŐ-t mond. 🙂 A folyamatos hümmögéssel kísért mutogatást felváltotta a GYŐ-zéssel kísért mutogatás. Nem bánjuk. Végre valami változatosság! Ez sokkal cukibb is. Győ a mesekönyvben minden és mindenki, GYŐ a kapcsoló, a lámpa, a HÉV, egyedül Zong maradt Joe. Egyik este kitaláltuk és megGYŐztük GYŐ-zőt, hogy rajzolja le, hogy mi is az a GYŐ. Nem lettünk okosabbak, mert pont olyan, mint a repülő vagy a tikk-takk óra. 🙂

Beletörődtünk, hogy a GYŐ az GYŐ és kész. Majd GYŐn és megy, mint a többi vicces halandzsa. Volt már hápogás, sikítás, hümmögés, kiabálás, most GYŐ-zés van.

Reggeli, “kipihent” fejek

Egyébként továbbra is rajtam lógás és nyűgős fogzás van. Én vadbarom (miért csak) most próbáltam ki először, hogy a Manducát a csípőmre állítsam oldalra. Már rég terveztem, mert eléggé elfáradok a folyamatos GYŐ-ző cipeléstől, nem könnyű, van vagy tíz kiló, ha nem több. Azt hittem, hogy nehéz lesz oldalra kötözni, de vagy két perc alatt megoldottam a tájékoztató alapján. Győ-ző pedig a csípőmön, a csatos hordozóban helyet foglalva egyből GYŐzedelmes vigyort vágott és hozzám simult, mintha csak nekünk találták volna ki az oldalhordozást. Így reggeliztünk, fésülködtem és még zöldturmixot is készítettem magamnak tízóraira. Feltűnt, ha iszok délelőtt gyümölcsturmixot, akkor egész nap nincsen édességhiányom. A könyvtár előtt a sétálóutca végében HÉV-et, és buszokat bámulva tízóraiztunk, én a turmixomat fogyasztottam, GYŐző banánt. A könyvtárazás abból állt, hogy ő minden második polcról leszedett egy könyvet, én azokat pakoltam vissza, és két pakolászás között próbáltam magamnak is találni valamit. Szeretem a gyerekirodalmat, gondoltam olvasok Lázár Ervint vagy Szabó Magdát, de végül Kádár Annamária Mesepszichológia második része akadt a kezembe. Aztán GYŐzőnek választottunk járgányos, egy Boribonos és a Bogyó a csigafiú című könyvet. Imádja a könyveket. Itt véget ért a könyvtárazás, mert GYŐző felől büdi szagok lepték el a levegőt. Közben összefutottunk egy volt tanítványommal. Kolos kérdőn GYŐzik, amikor idegen gyerekek a nyakamba ugranak itt-ott, még nem tudja, hogy az anyja gyerekekkel foglalkozik. Aztán ez a kisfiú is elcsodálkozott, mint minden más volt tanítványom azon, hogy Kolos még csak egyéves. Hiszen olyan régen elmentem! Azóta csak egyévesre sikerült növesztenem a gyerekem? Szinte kényelmetlenül érzem magam a kérdő tekintetek hatására. Aztán elmagyarázom, hogy ugye egy év az 12 hónap, vagyis Kolos egy csomó ideig nulla éves volt, ezért ilyen fiatal még.

Az esténk a házvásárlás megbeszélésével, papírok kitöltésével telt. Mostanában Szabival elég egyoldalúak a témáink. Az új munkája, házvásárlás és GYŐző. Ez a három dolog minden kapacitásunkat felemészti jelenleg. Apropó, szereti az új munkáját. Műszaki előkészítő vagy mi a beosztása. Közben pedig sikeresen, sok esetben példásan teljesítette az első vizsgaidőszakot az egyetemen. Az ilyen figurákat hívtuk hallgatóként, az utcsó sorban ülve, másnaposan STRÉBER-nek anno. 🙂 Én meg hozzá mentem egyhez?! (Bocsi volt szobatársak és szingli barátnők, hogy szégyent hoztam magunkra). Így GYŐzedelmeskedik a sors, persze én meg nagyon büszke vagyok rá. Ja és a házvásárlás hogy kerül a képbe? Őőőőő, akarom mondani, Győőőő… Inkább megyek, mielőtt elárulom, amit majd csak akkor szeretnék, ha biztosabb lesz 🙂

Leave a Reply