Fuss babakocsival!

Fuss babakocsivalPocakosan is tervezgettem a babakocsis futást, sőt a babakocsi kiválasztásánál is szempont volt, hogy esetleg futok majd a babával. Mégis számos kérdés és aggodalom volt bennem, elvégre én sem olyan helyen és időben nőttem fel, ahol az anyák futkostak a gyerekükkel. Nem túl rázós a babának? Lesz megfelelő terep hozzá a környékünkön? Kimondottan “futós babakocsi” kell hozzá?


Persze itt van a szétnyílt hasizmom, amivel nem szabadna futni. A tanácsokkal mondjuk én úgy vagyok, hogy meghallgatom, mert jó ötleteket szerzek általuk, aztán megfontolom mindig őket és eldöntöm, hogy rám nézve mennyire igazak. Jó sokszor ráhibáztam már a saját káromon tanulva, de én már csak ilyen vagyok. Most például kiszámoltam (nem tudom milyen képlet alapján), ha áprilisban megyek hasizmos tanfolyamra, és csak kétujjnyi szétnyílásom van, akkor két hét futástól már nem lesz semmi bajom, hiszen mindjárt itt a segítség! Őszintén szólva nem bírom tovább, kell a mozgás, mint az eltévedt szomjazónak a sivatagban a víz, de senki ne csinálja utánam! 🙂 Egy jó ideje méregettem séta közben a közelünkben lévő utakat babakocsis futós szemmel, és pocakosan utána olvastam, hogy a babára semmi veszélyt nem jelent a babakocsis futás, csak be kell tartani pár szabályt. Aztán vasárnap Instagram-on bejelölt egy lány, aki tapasztalt babakocsis futó, és nem mellesleg nagy smoothie maker 🙂 Láttam, hogy ugyanolyan típusú kocsival fut, mint a miénk.

Ábrándozva néztem az inspirálóbbnál inspirálóbb képeit, majd összeszedtem magam és másnap nekivágtam! Az utóbbi hónapok alatt rájöttem, ha szeretnék több énidőt (a klubbokban hallottam, hogy ezt így szokás anyák közt mondani), akkor azt Kolossal kell megoldanom.

 

A tavasz első napján elérkezettnek láttam az időt! Persze kifogás mindig van: kell új cipő, most túl hideg van, most fúj a szél, ma nyűgős Kolos, most túl sokan vannak az utcán stb. Elég legyen a kifogásokból! Már csak meg kellett barátkoznom a gondolattal, hogy lesz aki megbámul. Érthető, én is néznék! Mondjuk irigykedve, de biztosan lesz aki majd úgy, hogy: – Ez megőrült! – Szegény gyerek! – Ezt a hülyét! Legalább azt igazán nem mondhatják, hogy nincs meg mind a négy kerekem! Érdekes tény, de a lakótelepünkön megszokott a dohányzó, energiaitalt (vagy mást) ivó, gyerekével ordibáló anya, netán a három az egyben típus, de a (babakocsival) futós, az tényleg szokatlan. Egyébként senki sem nézett rosszallóan! Sőt! A második nap, amikor már mosolyogva futkároztam mind a négy kerekemmel, ketten utánam is szóltak biztatóan. Ebből látszik, ha magabiztosan csinálunk valamit, akkor más sem talál rajtunk kivetnivalót.

Amúgy tényleg semmi elvetemült nincs ebben, egyszerűen sétáltatom a gyerekem babakocsival. Futva.

Mindössze annyi, hogy az orrom helyett a babakocsi elé kell nézni. Kicsit nehezebb, mint egymagamban futni, de megszokás kérdése. Kitűnően edzi a karizmokat is (a tricepszet ráadásul, amit semmihez sem használunk szinte, és ettől lesz integető hájunk). A futóidőmről nem beszélek, nagyjából kétszer annyi kilométerenként, mint a terhesség előtt, de érthető, most kettőnkkel futok! 🙂 Kolos pedig végig alszik, igaziból azt sem tudja, hogy futottunk. Általában az utolsó körnél ébredezik, és csak akkor marad csendben, ha tovább futok. Így meg van a végén a húzóerő is! 🙂 Egyébként pedig egész másként folytatódik a napunk, mióta futunk. Nekem jobb a kedvem, mert azt csinálhattam, amit szeretek. Kolos hangulata pedig nagyban függ az enyémtől.

Futás után sokkal lendületesebb a napunk, nekem több az energiám, és nem izgulok azon, hogy mikor lesz időm mozogni.

Korábban ha nem tudtam délután aludni, akkor este nyolc után egy élőhulla voltam, most viszont nem kell a délutáni alvás, nem vagyok álmos! Tudok helyette például blogot írni. A tejtermelésnek sem ártott, két sportmelltartóval futok, szopi után indulunk neki és napi négy liter folyadékot iszom, egyet kapásból a futás után.

Szóval kerékre fel! Újra futok! Az időm és a táv katasztrofálisan alacsony a régi énemhez képest, őszintén szólva inkább nem gondolok bele, hogy leszek-e még valaha olyan jó formában, mint a terhesség előtt. Most nem is ez a lényeg, hanem hogy nem adom fel és hogy jól esik!

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a blog Facebook oldalát, hogy mindig frissen értesülj a legújabb írásaimról, vagy ha inspiráló képeket nézegetnél egészséges ételekről, Kolosról, kutyáról és most már futásról, akkor keress Instagram-on is!

Leave a Reply