Egyedül osztozni a testemen

Már a kézenállás is majdnem megy egyedül, de néha megkérek valakit, hogy tartsa a lábaimat 🙂

Mióta Kolos tiszta…(viccesen így beszélünk arról, hogy már nem szopik). Szóval mióta is? Már három hete! Azóta sok pozitív változás történt az életünkben, ugyanis a változás, ha valóban eljött az ideje, akkor jó dolog. Persze amikor gyászoltam, akkor még erre nem gondoltam, de akkor annak volt ott az ideje. Mostanra fellélegeztünk, túl vagyunk rajta. 

Szóval mióta Kolos tiszta… 🙂

Mit jelent egyedül osztozni a testemen? Hogy nem osztozom rajta senkivel. Igaziból már annyira megszoktam, hogy osztoztam, kezdve a terhességgel ugye, hogy nem is emlékeztem, hogy ilyen csak a magaménak tudni. 🙂 Ehetek-hatok bármit, mozoghatok bármennyit, hason alhatok kényelmesen.

… Újra jók rám a ruháim! A melltartók, a bikinik, pólók, kabátok. Amúgy is meg vagyok áldva elég jól, már ami a mellbőséget illeti, de a szoptatás alatt gyakorlatilag nem tudtam olyan melltartót, bikinit venni, ami kényelmes is lett volna, és ki is néztem valahogy benne. Többnyire sportos melltartókat hordtam, ezek tudtak elég jól tartani. A legjobban egy tavalyi bikini felsőnek örülök, amit a ciprusi nyaralás előtt szereztem be, de végül nem húztam fel, mert egy óvatlan mozdulattól kiestem volna belőle. Most viszont mindenütt passzol és kényelmes. Nem beszélve arról, hogy könnyebb vagyok és könnyebben mozgok.

… Megtörtént a várva várt esemény: Egyik este Szabi altatta el Kolost. Mesélni voltam a gyerekotthonban, később értem haza. Rongyoltam haza izgatottan, mert tudtam, hogy már alvóidő van, és mit láttam betoppanva a lakásba? Békésen szundizó gyereket és egy meghatódott, boldog apát. – Elaltattam!- mondta büszkén. Én pedig elolvadtam.

… A másik csoda: Kettő darab átaludt éjszaka! Mondjuk ez még csak Kolossal és Szabival esett meg, mert én persze felkelek betakarni, de tizenhét hónap után esélyem lenne átaludni az éjszakát! Én pedig ennyi idő után már az esélytől is kipihentebb vagyok. 🙂

… Ihatok alkoholt! Ez tudom, hogy úgy hangzik, mintha egy visszaeső alkoholista írná. Igaziból a három hét alatt már háromszor is fogyasztottam csekély mértékben alkoholt, de mentségemre szóljon, ebből egy hetet otthon töltöttem a családomnál, ahol mindenféle rokoni látogatások, ballagás volt. A legjobban az esett mégis, amikor a hétvégén Szabival lángost ettünk és hozzá söröztünk. Ez olyan bűnös volt és emberi, számomra már hippi, és leginkább szabad.

Igen, egyedül osztozni a testemen SZABAD, nagyon SZABAD érzés, és jó! Hiányzott! Szeretem!  Önzőség lenne?

Leave a Reply