Család és ünnep

2e26c4b7eed6fe4eb0d6ad640f63a50aA mesék után felfedeztem, hogy a történelmi életrajzok is tanulsággal szolgálnak a jelen emberének. Szeretem az idősek élettörténeteit is, mert azt gondolom, hogy minden életútból meg lehet tanulni valamit. Bár nem gyakorlom egyik vallást sem, de a Bibliából vett történeteket szintén kedvvel olvastam, hallgattam, mert ha sikerül jól értelmezni őket, akkor olyan kincseket mutatnak meg, mint az egyszerűség, az összetartás, a hazaszeretet, a másik megbecsülése, a CSALÁD  és ÜNNEP szeretete. Az advent időszakban különösen szeretem olvasgatni Böjte Csaba egy cikkét ebben a témában, mert nagyszerűen összefoglalja a lelkem hangulatát. Példát mutat, melyet én is követni igyekszem, ha a családomra gondolok. Egyszerűség, szépség, összetartás, szeretet. 

34d8dc6c289d4d906f9d004228c60b82Egy durva faragott asztal, mely Szent József keze munkáját dicséri. Az asztalon néhány agyagtányér, párolog benne a lencsefőzelék, megfogják egymás kezét, hálát adnak a Mindenhatónak a mindennapiért. Nekiülnek szerényen elkölteni a vacsorát. Milyen egyszerű! Ott nincs se mobiltelefon, se tévé, se légkondicionáló. Én mégis úgy gondolom, hogy ezek az emberek végtelenül boldogok voltak ott. Jó volt nekik együtt lenni.
Azt is szeretem magam elé képzelni, hogy kiültek a kispadra a ház elé, fölöttük ragyogtak a csillagok. A kis Jézus odabújt Máriához, és József elkezd egy csodálatos szép ószövetségi zsoltárt, énekelnek. Jó lehetett nekik ott. Egyszerű és szép.”

Szeretem elképzelni ezt a történetet, és egy csapásra megszűnik tőle az aggodalom, hogy mi lesz a menü, milyen lesz a fánk, vagy mikor veszem meg az ajándékokat. A másik kedvenc történetem, amikor a gonosz lélek felviszi Jézust a házak tetejére, és arra buzdítja, hogy legyen nagyobb sztár, hiszen varázslatos dolgokat művel. Jézus pedig visszautasítja. A “népszerűség” ellenére is megmarad egyszerűnek.

Názáreti csendes élet. Megvan-e a szívünkben a vágy ezek iránt a dolgok iránt?  

Én Szabitól és az Ő családjától tanultam nagyon sokat az egyszerűségről. Soha nem volt náluk ünnepekkor többfogásos vacsora, sem mulatás. Talán az erdélyi emberek még jobban tudják, hogy hogyan kell egyszerűen élni. Egy finom vacsora volt, nyugalom, egymásra figyelés, beszélgetés és türelem az asztalnál. Innen eredhet a férjemből áradó nyugalom és egyszerűség is, amiért nem győzöm Őt csodálni. Soha másutt nem éreztem még a kitüntetett figyelem ilyen magas fokát, mint náluk. Amikor egymást végig hallgatják türelmesen, mert egymásra kíváncsiak. Nem csak a tv-ben vetített filmekre, a tökéletes terítékre vagy a nyolcadik sütemény készítésére. Beszélgetünk, élményeket mesélünk, tanácsokat adunk. Türelmesen és teljes figyelmünket egymásnak szentelve beszélgetünk, egészen addig amíg az nekünk jól esik.  Ennek az egyszerű szépségnek és meghittségnek a tudását igyekszem én is megtanulni, ellesni, és ezt tartom szem előtt az első kettesben (hármasban Zonggal) töltött karácsonyunkon.

il_570xN.882145573_ba6n“Hiszem, hogy azt, ami az embert igazán emberré teszi, a gazdasági válság igazán nem érinti. Az, hogy leüljél a feleségeddel és elbeszélgessél, elsétáljál valamerre, azt a gazdasági válság nem érinti. Ahhoz nem kell EU-s finanszírozás… Az, hogy a szomszédból a barátaidat áthívd, és egy pohár sör mellett egyet römizzetek, kártyázzatok, egy jót beszélgessetek, ahhoz sem kell nagy befektetés. Ahogy ahhoz sem, hogy a gyermekedet kézen fogd és elmenj vele virágot szedni és madárfüttyöt hallgatni az erdőbe.”

Gyakran hallom, hogy a gyerekeket már csak a drága játékok érdeklik meg a számítógép. Az utóbbi hetekben megfigyeltem és faggattam a tanítványaimat arról, hogy mit szeretnek a karácsonyban. Képeket vittem nekik a karácsonyról, és azt kértem tőlük, hogy válasszák ki, hogy mely képek a legszebbek számukra. Az együtt van az egész család és szeretik egymást képet minden gyerek kiválasztotta! Az egyik tanítványomnak pedig van egy kis barátja, aki állami intézményben nevelkedik. Meghívtuk őt is a karácsonyi utolsó foglalkozásunkra, és elkezdte nagy izgalommal mesélni, hogy karácsonykor jön érte az apukája. Az apukája, aki egyébként nem foglalkozik vele soha, kizárólag ünnepekkor viszi el magával (meg amikor letelik az idő, hogy ha nem megy látogatni, akkor a gyereket elveszik tőle). Ahhoz az apukához megy, akinél közel sincsenek olyan körülmények sajnos, mint az intézetben, ahol él. Lehet, hogy nem lesz karácsonyfa, vagy ajándék, ami az intézetben viszont garantált. A kisfiú mégis az apukájához akar menni.

“A gyereknek nem arra van szüksége, hogy egy csomó kütyüt odavigyenek neki talicskában, hanem arra, hogy átölelje a nyakadat, hogy megpusziljad, hogy érezze azt a jóságot, ami egy szülőből árad. Egyfelől egy csomó limlom, másfelől az édesanya meleg nyaka és semmi más. És messzemenően az édesanya volt a nyerő! És akkor én azt gondoltam, hogyha Isten segít, ezt minden szülőnek elmondom…”

A cikk végén van egy történet arról is, amikor a kis Jézus elveszik egy napra, és a szülei nem találják. Nem esnek egymásnak, nem hibáztatja senki a másikat, hogy Te nem vigyáztál rá, milyen Apa vagy! Hanem közös erőkkel keresik. A figyelmüket afelé fordítják, hogy megtalálják, nem afelé, hogy egymásnak essenek. Különösen jól jött nekem ez a példa a napokban, amikor elromlott a kocsink. Szabi elkezdte mondogatni, hogy mert én nem használom megfelelően a kuplungot…Elmeséltem neki ezt a történetet, és azután szó nélkül elvitte a kocsit a szerelőhöz. Én pedig magamban már elhatároztam, ha készen lesz az autó, akkor véget vetek ennek az oly régóta fennálló “Te nem tudod hogy kell  normálisan vezetni” vitánknak azzal, hogy megkérem mutassa meg, hogy hogyan kell jól használni a kuplungot, és a tanácsait – itt esküszöm meg rá – megfogadom.  🙂

Közeleg a karácsony ünnepe, és én minden nap körbe megyek a lakásunkban. Megsimogatom az ajtófélfákat, a falakat, mert e falak között annyi szeretetet és vidámságot élünk meg nap min nap. Megsimítom Szabi asztalát, székét, mert amikor majd haza jön, oda fog beleülni, megszagolom a szanaszét hagyott ruháit, rámosolygok a békésen szunyáló kutyánkra. Ilyenkor igazi csodaként élem meg, hogy van egy saját családom, ahol szeretet és nyugalom van. Van egy kicsiny lakásunk, ahol biztonságban érzem magam. Visszaemlékszem a gyerekkoromra, és tudom, hogy közel sem volt ez mindig így. Ettől sokkal fontosabb nekem ez az érték a jelenben. Persze elszomorodom attól, hogy gyermekünk mégsincsen, pedig az ünnep alatt olyan jó lenne ha velünk lenne. Aztán segítségül hívom a fent írt türelmet és egyszerűséget. Igaziból már itt van velünk, én érzem már jó ideje. Csak türelmesnek kell lennünk, hogy megszülessen.

“A kétezer év alatt nem került szebb eszme, szebb kihívás élő ember elé, mint a család. Ezt az életformát maga Jézus Krisztus szentelte meg. Adja az Isten, hogy ezen az úton járva a Kárpát-medencei magyar családok önmagukra találjanak! Ne olyan helyen keressék a boldogságot, ahol nincs, a kút mellett ne haljanak szomjan! Merjenek meríteni ebből az ajándékból! Merjétek szeretni egymást, merjétek megfogni a férjetek/feleségetek kezét, merjétek átölelni a gyermekeiteket, merjetek játszani, merjetek kirándulni, beszélgetni! Merjetek örvendeni annak, hogy ajándék vagy te is, és ajándék a melletted lévő családtagod is!”

Azt hiszem, hogy ennél szebb fohászt nem lehet elmondani a családokért.

Kívánom minden olvasómnak, hogy megtalálja az ünnepre készülésben és karácsonyban az egyszerűséget, a türelmet és a szeretetet. Talán más nem is kell.

Itt található az egész cikk, ahonnan az idézeteket vettem. Az én gépemen mindig nyitva van ilyenkor, és minden nap elolvasom egy-egy sorát. 🙂

Leave a Reply