Archive of ‘Lélek-nedű’ category

Végre!

Pakolás közben 🙂

Végre, végre, már csak pár nap, és nincs több végre! Itt a vége, és mi olyan türelmetlenek lettünk, annyira elegünk lett, mintha nem is mi lettünk volna azok, akik az alábbi dolgokkal türelmesen együtt éltek ezidáig.

Kicsi panellakás, házsártos alsó szomszéd, kutya és gyerek egy kupacban. Összefoglalva nem is értem, hogy hogyan bírtuk ki, és még szerettük is többnyire!  Mindenesetre ha valaki elolvassa a gyűjteményem, talán megérti, hogy miért hajtogatom, hogy idén nekünk az új otthonunk lesz a nyaralásunk! 🙂 (tovább…)

Zsibongó nyár

A megvadult “menőanyu! hajtetkómmal 🙂

Igazi tevékenyen zsibongó nyarunk van. Magamhoz képest kevés tervem van, és mégis folyton zizegünk, jövünk-megyünk, a programok maguktól megtalálnak. Egyébként kívülről egészen lázadó anyás dolgaim vannak. Sokat eszünk kifőzdéből, nincsen bevásárlólistám sem időm takarítani, és csináltattam a hajamba egy hajtetkót! Kolossal viszont nagyon boldog napokat élünk, sokat játszunk, beszélgetünk, vizezünk, utazunk.  (tovább…)

Áramlás

Hó már szerencsére azért nincs! Ez még a télről maradt.

Kiegyensúlyozott napokat élünk. Szeretem, amikor minden olajozottan zajlik. Erőfeszítések nélkül. Szerintem az élet mindig ilyen magától adódó, csak mi nem áramlunk vele egyformán. Nekem azt hiszem, hogy az az egyik életcélom, hogy elkapjam ezt az áramlást, és megtartsam a lehető leghosszabb ideig. A Bogyó és Babóca sorozatból a Papírsárkány című rész nagy kedvencem, mert amikor a papírsárkány felkapja a szereplőket, ők elfogadva a furcsa helyzetet, mosolyogva élvezik a repülést. Nagyjából jelképezi, ahogyan én szeretek élni. 🙂 (tovább…)

Heti örömök

Küzdelmes hét a hátunk mögött. Azért írom, hogy mögött, mert ma nyugalom van, mosoly és jókedv. Azt hiszem Anyák napjára intéződött nekem odafent ez a nap! Ilyenkor jövök rá, hogy milyen is valójában a gyerekem, amikor nem fáj semmije. Mosolygós, vicces, bújós húsgombóc! Aki tegnap kanalazott először almalevet! 🙂 Heti örömök! (tovább…)

Kolos a baba, Zong a kutya

Ó hányszor keverem őket! 🙂 Valójában Zongot kellene előre írnom. Ő a rangidős, az elsőszülött, ráadásul a lány is! Bizony már hétéves! Ezen a nyáron lesz hét éve, hogy megtaláltam a ciprusi nyárban kidobva. Nagyjából öthetes lehetett és elfért a kis kiszáradt teste a tenyeremben. Hét év sok idő, és annyi minden történt… Ott volt a szinglis házibulikon, csóválta a fejét a rossz pasiválasztásomon, vigaszom volt egy szakítás után, bezabálta a kajám a repülőn (majd kihányta), szerelmes lett Szabiba, Magyarországra költözött és most gyereket nevel velem együtt. 🙂 Járt már neki egy bejegyzés.

A Kapcsolathekker blog bloggerétől érkezett a felhívás, hogy olyanok írását várja, akik együtt élnek a házi kedvencükkel. Ihletet kaptam. Ez a bejegyzés szóljon hát Zongiról, a négylábú, hűséges társamról, és arról, hogy mit tanított nekem, hogy segített anyává válni és minket szülővé! (tovább…)

1 2 3 6