Archive of ‘Gyerek szörp’ category

Tavaszi mindfulness tippek gyerekkel

Végre itt a tavasz, és újra sokat vagyunk kint, céltalanul bolyongunk, sétálgatunk a természetben. Kolost a természetben töltött idő elbűvöli, a közös kirándulások után a legkiegyensúlyozottabb, legboldogabb énje kerül előtérbe. Szerencsére a kirándulás, a természetben bolyongás mindhármunk kedvenc időtöltése, ezért ez egy biztos kapcsolódási pont hármunk között. A kapcsolódás pedig kell, ez nem vitás.

Összegyűjtöttem pár tavaszi játékötletet, amiket mostanában játszunk. Gyógypedagógusként és anyaként is azt gondolom, hogy a legjobb játékok egyszerűek, természetesek, és belőlük lehet a legjobban tanulni. Az alábbi játékokat játszva, közben beszélgetve sok-sok új tapasztalatot és szót lehet megtanulni, miközben a szabadban mozgás és éneklés öröme hatása alatt vagyunk. Nagyszerű játékok és jók arra, hogy mi szülők is elmélyüljünk bennük, feledve a gondokat, teendőket, eggyé válhasson a figyelmünk a gyermekünkével. Igazi mindfulness élmény! (tovább…)

Top 5 hisztiok

Kolosunk több, mint egy hónapja koptatja a bölcsőde lépcsőit, ám a kezdeti zökkenőmentes beszokás (a bölcsis nők szerint az volt), és a mintagyerek (szintén a bölcsis nők hívták így) imidzs erősen leomlóban éppen. Azt gondoltam, hogy nálunk nem lesz holtpont, nem fog elfáradni, hiszen csak heti három délelőttről van szó. Hát nem így lett. Az első három héten minden délben ilyen csilingelő szavakat hallottam a kisfiamról: – Ó, Kolos egy mintagyerek! Bár minden gyerek ilyen lenne! Egy szava sincs, egész nap eljátszik, mindent megeszik. Az utóbbi két hétben ennek a szöges ellentéte. Reggel sírások, az ajtóban úgy kell leszedni rólam, és délben ezeket hallom:  – Sokat sírt. Hisztirohama volt. Kiabált velünk. Egész nap beszélt. Meg kell hagyni, kemény akarata van. Nem ette meg az ebédet. Valami nem okés, nem volt jó kedve. Nyugi, ez csak neked szól!

Itthon mindeközben sűrűsödnek a hisztirohamok, és a kevéske átaludt éjszakáknak már csak a halovány emléke él a fejemben. Ismét csak velem alszik el, éjjel mellém jön, van, hogy kétóránként kel, vagy nem tud visszaaludni, és érzem, hogy retteg a tőlem való elválástól.  (tovább…)

8+2 karácsonyi ajándékötlet óvodásoknak

Szerettem volna az ajándék-ötlettárat bővíteni, mert tudom, hogy sokatoknak nagyobb gyerekei is vannak, több gyereke is. Megkértem Anna kolléganőmet, hogy segítsen ki. Anna három kisgyerekkel van otthon, saját blogot is ír, így tudtam, ha az idejébe sikerül bepasszírozni, akkor nagyszerű ötletekkel rukkol majd elő. Így is lett, írt nekünk egy hasznos, és igazi melegséget sugárzó kis bejegyzést az ajándékozási szokásaikról, ajándékokról, játékokról.  (tovább…)

Kolos ajándéka- ajándéktippek kisfiúknak

Az életem egyre több területen tudatossá válok, és így vagyok a kisfiam játéktárával kapcsolatban is. Szeretem, amikor megkérdeznek az ismerősök, hogy mit vegyenek Kolosnak ajándékba, mert nem kedvelem a felhalmozást és a felesleges dolgokat. Fontosnak tartom, hogy ne legyen túl sok játéka, de ami van, az jó minőségű és a korának megfelelő. Mivel Kolos esetében közel van egymáshoz a szülinap és a karácsony, sokan szeretnének neki örömet okozni, így tudtam, hogy kell legyen pár ötlet a tarsolyomban.

(tovább…)

Akadálypálya

Az akadálypálya egy mozgásos játék. Tökéletes olyan alkalmakra, amikor egyébként keveset mozog a gyerek, vagy nincs lehetősége eleget kint játszani. Sokféle mozgásmintát tud vele gyakorolni, a gyerekek szeretik, és minden otthonban vannak hozzá eszközök, csak körbe kell alaposan nézni.  (tovább…)

Így éljük túl a dackorszakot!

Voltak hisztis napok, órák, percek korábban is, melyek után kérdőn néztünk egymásra Szabival: – Hm, ez már a dackorszak lenne? Aztán olyan ez, mint a szülési fájdalmak, találgatod, hogy amit érzel, az már talán az, de amikor valóban eljön, akkor biztosan tudod, hogy EZ AZ! Esetünkben a dackorszak a következő jelekkel köszöntött be Kolos második születésnapja előtt egy hónappal (és azóta is itt tanyázik a mindennapokban, hol kevésbé láthatóan, hol egyértelművé téve magát): (tovább…)

Bóklászás

A kis kanászlegény

Akadnak egészen abszurd percek, órák a napokban. Tegnap álltam a fakanállal és a lakáshiteles mappával a kezemben, pisilnem kellett, Kolos a lábamnál anyázott és Bogyózott (ne nem olyan bogyók, csak Bogyó és Babócát akart nézni), és közben hívott a hitelügyintéző, mert a bank sürgősen követel egy számomra megjegyezhetetlen nevű papírt. Szabit esélytelen elérni, három napja egyetemen van, talán éppen vizsgázik. Szörnyen érzem magam, mert abban az egy órában, amit láttam belőle tegnap este elfelejtettem megkérdezni, hogy miből és pontosan hánykor. Eddig minden vizsgája előtt küldtünk neki szerencsehozó üzeneteket, és a vizsgái alatt itthonról energiákat. Egy pillanatra ránéztem a fakanálra, és azt kérdeztem tőle: – Állj! Vajon tényleg így kell élni? Biztosan megéri?  (tovább…)

1 2