Archive of ‘daily sweetness’ category

Egyedül osztozni a testemen

Már a kézenállás is majdnem megy egyedül, de néha megkérek valakit, hogy tartsa a lábaimat 🙂

Mióta Kolos tiszta…(viccesen így beszélünk arról, hogy már nem szopik). Szóval mióta is? Már három hete! Azóta sok pozitív változás történt az életünkben, ugyanis a változás, ha valóban eljött az ideje, akkor jó dolog. Persze amikor gyászoltam, akkor még erre nem gondoltam, de akkor annak volt ott az ideje. Mostanra fellélegeztünk, túl vagyunk rajta.  (tovább…)

Jó móka volt!

Kolos pocsolyázó fejjel, a háttérben a Pokemon tagok

Egy gyerek számára nincs rossz idő, csak rossz öltözék! Ma egész reggel esett, én pedig szorongani kezdtem. Mit csinálunk egész délelőtt idebent? Mióta jó idő van, vajmi keveset leledzünk a lakásban, és Kolos éppen abban a felfedező korban van, amikor két év alatt letöltendő bűncselekményt követek el azzal, ha nem engedem ki a szabadba. Ráadásul Pokemon küldetésünk is akadt. Mit volt mit tenni, csizmák és esőkabátok elő! Irány az eső! (tovább…)

Nem lesz többet kisbabám!

Nem csak itt voltam csendben az utóbbi hetekben, hanem magamban, belül is. Két hete nem szoptatok. Tizenhét hónapot kellett lezárnom valószínűleg örökre. Egy olyan részt az életemben, mely nem tér többet vissza. Nem fogom többet a karomban szuszogó kisbabámat szoptatni! Kisebb gyászfolyamaton vagyok túl, de a lényeg a túl – on van, és hogy ma már hálát és boldogságot érzek, ha az elmúlt tizenhét hónapra gondolok. Igazi ajándék volt!  (tovább…)

Éppen egy világ teremtésében segédkezek

Szélforgó, szökőkút, napsütés- egy átlagos délelőtt 🙂

Most látom, hogy rég nem írtam. Egyébként is úgy érzem, mióta jó idő van, hogy nem csinálok semmit. Hanyagolom a háztartást és az ismerősöket, a gyorsabbnál is gyorsabbakat főzök, nincs kedvem megbeszélt találkozókhoz, sem utazni. Bóklászok, homokozok, játszok Kolossal és megfigyelem ahogyan napról napra változik. Élvezem a friss levegőt és a napsütést. Nem is kell ennél több. (tovább…)

Bóklászás

A kis kanászlegény

Akadnak egészen abszurd percek, órák a napokban. Tegnap álltam a fakanállal és a lakáshiteles mappával a kezemben, pisilnem kellett, Kolos a lábamnál anyázott és Bogyózott (ne nem olyan bogyók, csak Bogyó és Babócát akart nézni), és közben hívott a hitelügyintéző, mert a bank sürgősen követel egy számomra megjegyezhetetlen nevű papírt. Szabit esélytelen elérni, három napja egyetemen van, talán éppen vizsgázik. Szörnyen érzem magam, mert abban az egy órában, amit láttam belőle tegnap este elfelejtettem megkérdezni, hogy miből és pontosan hánykor. Eddig minden vizsgája előtt küldtünk neki szerencsehozó üzeneteket, és a vizsgái alatt itthonról energiákat. Egy pillanatra ránéztem a fakanálra, és azt kérdeztem tőle: – Állj! Vajon tényleg így kell élni? Biztosan megéri?  (tovább…)

Áprilisi bolondok

Kolos és az ő fintorai. 🙂 Na még én és a bogárszemüveg!

Tovaugrált a nyuszi, elrepült a nagymama, szavaztunk is, közben pedig április lett, mi maradtunk bolondok és igazi tavasz van! Akad egy szakdolgozatnyi papírunk erre a hónapra, amelyeket ki kell tölteni, meg még ennyit összegyűjteni különböző hivatalokból, és ha minden igazán jól megy, akkor e hónap végére az új házunk tulajdonosai leszünk. Ha csak simán jól megy, akkor május közepéig húzódik a dolog. Kolos pedig nem alszik se éjjel, se nappal, folyton rajtam lóg, engem akar. Most már hajtogatja is gyakran, hogy: – Ana, ana, ana! – Ez volnék én! A többi zagyva pedig összefoglalva az elmúlt időszak. 🙂 Tovább is van, olvasod még? (tovább…)

Anyós a láthatáron!

Hozzánk húsvétkor nem csak a nyuszi, hanem Szabi anyukája is érkezik, és marad velünk nyolc napig. Szóval ha nem leszek, azért van, mert minden erőmmel a normális meny szerepemet gyakorlom, vagyis úgy teszek, mintha a gyereknevelésen kívül lakástakarításra, főzésre, Szabi imádására és kényeztetésére születtem volna. 🙂 (tovább…)

1 2 3 4 17