Archive of ‘Babanapló’ category

Kolos ajándéka- ajándéktippek kisfiúknak

Az életem egyre több területen tudatossá válok, és így vagyok a kisfiam játéktárával kapcsolatban is. Szeretem, amikor megkérdeznek az ismerősök, hogy mit vegyenek Kolosnak ajándékba, mert nem kedvelem a felhalmozást és a felesleges dolgokat. Fontosnak tartom, hogy ne legyen túl sok játéka, de ami van, az jó minőségű és a korának megfelelő. Mivel Kolos esetében közel van egymáshoz a szülinap és a karácsony, sokan szeretnének neki örömet okozni, így tudtam, hogy kell legyen pár ötlet a tarsolyomban.

(tovább…)

40 benti játéktipp esős napokra

Akkor kezdtem  összeírni ezt a játékgyűjteményt, amikor esténként azon kaptam magam, hogy ötpercenként nézem az órát, Szabit epekedve várom haza, Kolos nyűgőssé vált, én rosszkedvűvé. Nemes egyszerűséggel unatkoztam, hiányoztak a csepeli barátok, akikkel összejártunk, az ottani ingyenes játszóház, a játszóterek és a Pláza. Valahogy ott volt hová kimozdulni télen is. Itt gyakran úgy érzem, mióta hideg van és hamar sötétedik, mintha valami szellemvárosban élnénk egyesegyedül. Az utcák kihaltak, és a gyenge közvilágításnak hála sötétek, nem szívesen mozdulunk ki. Egyik nap kétségbeesve vártam haza Szabit, és kifakadtam, hogy nem hiszem, hogy kibírom a telet, akármilyen jó is volt a nyár és az ősz itt.  (tovább…)

Így éljük túl a dackorszakot!

Voltak hisztis napok, órák, percek korábban is, melyek után kérdőn néztünk egymásra Szabival: – Hm, ez már a dackorszak lenne? Aztán olyan ez, mint a szülési fájdalmak, találgatod, hogy amit érzel, az már talán az, de amikor valóban eljön, akkor biztosan tudod, hogy EZ AZ! Esetünkben a dackorszak a következő jelekkel köszöntött be Kolos második születésnapja előtt egy hónappal (és azóta is itt tanyázik a mindennapokban, hol kevésbé láthatóan, hol egyértelművé téve magát): (tovább…)

3+néhány játékötlet költözéshez

A költözés egy igazi kaland! No, nem a szülők, hanem a húsz hónaposok számára! Festés, pakolás, dobozok, lemosás és társai csupa izgalom, egy gyereknek ott a helye!!! Ha mégsem, akkor is ott van. 🙂 Nem tudom, hogy a felújítás hatására-e, de Kolos elkezdett rajzolni, festeni, alkotni. Eddig is húzott pár vonalat papírra, ha a keze ügyébe akadt egy zsírkréta vagy filc, de szerintem csak maga a nyomhagyás érdekelte, most viszont ábrázol. Nem csak firkál, hanem elmondja, hogy mit rajzol, több színt használ és kéri, hogy mi is alkossunk vele együtt. Folyton Zongot és közlekedési eszközöket rajzolunk. 🙂 (tovább…)

Búcsú a lakóteleptől

Így néz ki egy lakótelepi fenegyerek! 🙂

Július lett számunkra a találkozások és a búcsú hónapja. Bár közel leszünk a fővároshoz, mégis valamiféle lezárás zajlik az életünkben. Hirtelen fontossá vált mindenhová elmenni, találkozni rég nem látott emberekkel. Mi is fontosan lettünk másoknak, folyamatosan sóhajtozó ismerősök jönnek szembe: – De jó, akkor itt vagytok még!  (tovább…)

A kisfiam rabságában

Édes rabság

Kolos mindig is roppant anyás volt, és sosem volt túl barátságos az idegenekkel. Mióta jár és beszél, az esetek legnagyobb százalékában, ha valaki hozzászól, akkor elbújik a lábaim mögé, és hajtogatja, hogy anya. Általában azokkal a személyekkel barátkozik könnyebben, akik nem rontanak ajtóstól a házba, vagyis csak kedvesen nézik, vagy még ennyit sem tesznek.Tegnap egy bácsinak sziázott vásárlás közben, aki ügyet sem vetett rá, mert a hűtős pultnál kereste a müzliszeletet (én sem értem miért). Aki egynél több mondatot is elmond neki, azoktól távolodik, aki pedig megpróbálja megérinteni, azokat leüti a cumisüveggel. Már réges-rég nyugtáztam, hogy az én kisfiam nem az a “mindenkire mosolyog” típusú gyerek, és igaziból nem is bánom, vagyis nekem mindegy, hogy melyik típus, sosem voltak e tekintetben elvárásaim. (tovább…)

Kolos tudja

Megérkezett a csomagom! 🙂

Kolos tudja, hogy mit akar, és nem fél kimutatni! Ha mégsem, akkor azt biztosan tudja, hogy nem azt, amit én! Üdvözletem dackorszak, viszlát idegrendszerem! 🙂 Persze a dackorszak nem csak úgy egyik nap betoppan, hanem sunyi módon fel-fel üti fejét. Korábban is elgondolkoztam egy-egy gyanús ellenkezésnél, hogy vajon ez már az, mostanra viszont biztos vagyok benne.  (tovább…)

Egyedül osztozni a testemen

Már a kézenállás is majdnem megy egyedül, de néha megkérek valakit, hogy tartsa a lábaimat 🙂

Mióta Kolos tiszta…(viccesen így beszélünk arról, hogy már nem szopik). Szóval mióta is? Már három hete! Azóta sok pozitív változás történt az életünkben, ugyanis a változás, ha valóban eljött az ideje, akkor jó dolog. Persze amikor gyászoltam, akkor még erre nem gondoltam, de akkor annak volt ott az ideje. Mostanra fellélegeztünk, túl vagyunk rajta.  (tovább…)

1 2 3