Archive of ‘Babanapló’ category

Top 5 hisztiok

Kolosunk több, mint egy hónapja koptatja a bölcsőde lépcsőit, ám a kezdeti zökkenőmentes beszokás (a bölcsis nők szerint az volt), és a mintagyerek (szintén a bölcsis nők hívták így) imidzs erősen leomlóban éppen. Azt gondoltam, hogy nálunk nem lesz holtpont, nem fog elfáradni, hiszen csak heti három délelőttről van szó. Hát nem így lett. Az első három héten minden délben ilyen csilingelő szavakat hallottam a kisfiamról: – Ó, Kolos egy mintagyerek! Bár minden gyerek ilyen lenne! Egy szava sincs, egész nap eljátszik, mindent megeszik. Az utóbbi két hétben ennek a szöges ellentéte. Reggel sírások, az ajtóban úgy kell leszedni rólam, és délben ezeket hallom:  – Sokat sírt. Hisztirohama volt. Kiabált velünk. Egész nap beszélt. Meg kell hagyni, kemény akarata van. Nem ette meg az ebédet. Valami nem okés, nem volt jó kedve. Nyugi, ez csak neked szól!

Itthon mindeközben sűrűsödnek a hisztirohamok, és a kevéske átaludt éjszakáknak már csak a halovány emléke él a fejemben. Ismét csak velem alszik el, éjjel mellém jön, van, hogy kétóránként kel, vagy nem tud visszaaludni, és érzem, hogy retteg a tőlem való elválástól.  (tovább…)

A testembe égett hordozás

A múlt héten nem írtam, mert családosan lebetegedtünk. Kolos kezdte hányós vírussal, de szerencsére ezúttal egy nap alatt rendbe is jött, Szabi megfázással erősített rá, aztán jöttem én. Fájdogált a hátam jobb oldala napok óta, majd csütörtökön hajnalban sokként ért a nyilalló fájdalom, nem tudtam felkelni, amikor Kolos felsírt.  (tovább…)

Beszoktunk a bölcsibe!

A bölcsőde kapujában <3

Kolos a második nap örömmel igyekezett a bölcsibe, hiszen az első nap annyira tetszett neki a sok új játék, hogy egy óra után sírással jöttünk el. Azonban ezen a délelőttön történt valami, amire számítottunk, de mégis mindkettőnket villámcsapásként ért. A bölcsis nő így szólt: – Akkor anyukák tessék kimenni, a ti döntésetek, hogy szóltok a gyereknek vagy sem mielőtt kiléptek az ajtón. A folyosó végén van egy asztal, ott lehet várakozni, ha nagyon sírnak, akkor úgyis szólok, egyébként fél óra múlva gyertek vissza! 
(tovább…)

Kolos ajándéka- ajándéktippek kisfiúknak

Az életem egyre több területen tudatossá válok, és így vagyok a kisfiam játéktárával kapcsolatban is. Szeretem, amikor megkérdeznek az ismerősök, hogy mit vegyenek Kolosnak ajándékba, mert nem kedvelem a felhalmozást és a felesleges dolgokat. Fontosnak tartom, hogy ne legyen túl sok játéka, de ami van, az jó minőségű és a korának megfelelő. Mivel Kolos esetében közel van egymáshoz a szülinap és a karácsony, sokan szeretnének neki örömet okozni, így tudtam, hogy kell legyen pár ötlet a tarsolyomban.

(tovább…)

40 benti játéktipp esős napokra

Akkor kezdtem  összeírni ezt a játékgyűjteményt, amikor esténként azon kaptam magam, hogy ötpercenként nézem az órát, Szabit epekedve várom haza, Kolos nyűgőssé vált, én rosszkedvűvé. Nemes egyszerűséggel unatkoztam, hiányoztak a csepeli barátok, akikkel összejártunk, az ottani ingyenes játszóház, a játszóterek és a Pláza. Valahogy ott volt hová kimozdulni télen is. Itt gyakran úgy érzem, mióta hideg van és hamar sötétedik, mintha valami szellemvárosban élnénk egyesegyedül. Az utcák kihaltak, és a gyenge közvilágításnak hála sötétek, nem szívesen mozdulunk ki. Egyik nap kétségbeesve vártam haza Szabit, és kifakadtam, hogy nem hiszem, hogy kibírom a telet, akármilyen jó is volt a nyár és az ősz itt.  (tovább…)

Így éljük túl a dackorszakot!

Voltak hisztis napok, órák, percek korábban is, melyek után kérdőn néztünk egymásra Szabival: – Hm, ez már a dackorszak lenne? Aztán olyan ez, mint a szülési fájdalmak, találgatod, hogy amit érzel, az már talán az, de amikor valóban eljön, akkor biztosan tudod, hogy EZ AZ! Esetünkben a dackorszak a következő jelekkel köszöntött be Kolos második születésnapja előtt egy hónappal (és azóta is itt tanyázik a mindennapokban, hol kevésbé láthatóan, hol egyértelművé téve magát): (tovább…)

3+néhány játékötlet költözéshez

A költözés egy igazi kaland! No, nem a szülők, hanem a húsz hónaposok számára! Festés, pakolás, dobozok, lemosás és társai csupa izgalom, egy gyereknek ott a helye!!! Ha mégsem, akkor is ott van. 🙂 Nem tudom, hogy a felújítás hatására-e, de Kolos elkezdett rajzolni, festeni, alkotni. Eddig is húzott pár vonalat papírra, ha a keze ügyébe akadt egy zsírkréta vagy filc, de szerintem csak maga a nyomhagyás érdekelte, most viszont ábrázol. Nem csak firkál, hanem elmondja, hogy mit rajzol, több színt használ és kéri, hogy mi is alkossunk vele együtt. Folyton Zongot és közlekedési eszközöket rajzolunk. 🙂 (tovább…)

Búcsú a lakóteleptől

Így néz ki egy lakótelepi fenegyerek! 🙂

Július lett számunkra a találkozások és a búcsú hónapja. Bár közel leszünk a fővároshoz, mégis valamiféle lezárás zajlik az életünkben. Hirtelen fontossá vált mindenhová elmenni, találkozni rég nem látott emberekkel. Mi is fontosan lettünk másoknak, folyamatosan sóhajtozó ismerősök jönnek szembe: – De jó, akkor itt vagytok még!  (tovább…)

A kisfiam rabságában

Édes rabság

Kolos mindig is roppant anyás volt, és sosem volt túl barátságos az idegenekkel. Mióta jár és beszél, az esetek legnagyobb százalékában, ha valaki hozzászól, akkor elbújik a lábaim mögé, és hajtogatja, hogy anya. Általában azokkal a személyekkel barátkozik könnyebben, akik nem rontanak ajtóstól a házba, vagyis csak kedvesen nézik, vagy még ennyit sem tesznek.Tegnap egy bácsinak sziázott vásárlás közben, aki ügyet sem vetett rá, mert a hűtős pultnál kereste a müzliszeletet (én sem értem miért). Aki egynél több mondatot is elmond neki, azoktól távolodik, aki pedig megpróbálja megérinteni, azokat leüti a cumisüveggel. Már réges-rég nyugtáztam, hogy az én kisfiam nem az a “mindenkire mosolyog” típusú gyerek, és igaziból nem is bánom, vagyis nekem mindegy, hogy melyik típus, sosem voltak e tekintetben elvárásaim. (tovább…)

Kolos tudja

Megérkezett a csomagom! 🙂

Kolos tudja, hogy mit akar, és nem fél kimutatni! Ha mégsem, akkor azt biztosan tudja, hogy nem azt, amit én! Üdvözletem dackorszak, viszlát idegrendszerem! 🙂 Persze a dackorszak nem csak úgy egyik nap betoppan, hanem sunyi módon fel-fel üti fejét. Korábban is elgondolkoztam egy-egy gyanús ellenkezésnél, hogy vajon ez már az, mostanra viszont biztos vagyok benne.  (tovább…)

1 2 3 4