Babanapló – az első három hónap

Nemrégiben kikértem a véleményeteket arról, hogy miről szerettek leginkább olvasni a blogon, és az lett az eredmény, hogy a Heti örömök mellett a másik legkedveltebb téma nyiváKolos és az ő fejlődése. 🙂 Mivel nekem sincsen ellenemre ez a tartalom, úgy döntöttem, hogy babanapló írásába kezdek itt a blogon. Az első bejegyzés egy bevezető volt, egy mese  Kolos születésének történetéről. Ez a rész pedig az első három hónapot mutatja be, aztán terveim szerint havonta érkeznek az újabb babahírek. Az első hónap meg kell mondjam, hogy leginkább Kolos számára az evésről, számunkra pedig a túlélésről szólt, legalább is ez maradt meg belőle. Egyébként neki sem lehetett könnyebb, mint nekünk. Az első öt hétben való esti üvöltés kifejezetten világellenes volt tőle. Első nekifutásra a kint lét nem tűnhet túl bababarátnak. Idekint levegőt kell venni, sírni kell, ruhát hordani, hideget-meleget érezni, egyedül maradni, szopizni stb. Egy csomó meló lehet a kényelmes anyaméh után. A második hónapban kezdhette el Kolos sejteni, hogy mi, a szülei állandóak vagyunk, és ez adott némi biztonságérzetet neki ebben a katyvaszban. Egyre többször megnyugodott a hangunkra, az érintésünkre. A második hónap vége felé megjelent nála az első szociális mosoly. Már nem csak úgy mosolygott csukott szemmel, hanem kimondottan a mi jelenlétünk hozta ki belőle. Egyébként túl sok új dolgot nem produkált ekkortájt. Kicsit türelmetlenül vártuk is, hogy mikor kezd végre gügyögni, vigyorogni, nevetni. Az élete továbbra is alvásból, evésből és sírásból állt. Szerintem szülőként ez elég megviselős időszak. Betöltötte a második hónapot mire gügyögni kezdett. Óriási felfedezés volt, hatalmas boldogság számunkra. Némi remény, hogy erőlködéseink fülekre és viszonzásra találnak végre, egy kis visszajelzés. Innentől kezdve több meglepetéssel is megörvendeztetett minket. Február 14 -én kapta meg a két hónapos oltásait. Én eléggé féltem ettől a naptól, de megélni sokkal könnyebb volt, mint elképzelni. Talán furcsa ez a hasonlat, de az jutott eszembe, hogy Zong miatt van némi gyakorlatom. Hat és fél éves kutyánkkal már annyi oltást kellett végigélni, hogy ismerős számomra ez az érzés. Kolos pedig igazi erős legényként viselte a szúrásokat, az elsőnél nem is sírt, a másodiknál is éppen hogy. Ez a sírás a korábbi esti üvöltéseihez képest egy halvány sóhajnak felelt meg, és úgy fél perc után véget is ért. Később sem volt semmi utóhatása a szuriknak szerencsére. Ugyanezen a napon fedezte fel a kis hős a kezeit, főleg a jobbat, és ez teljesen megbabonázta. Egész nap megemelve a karját, ökölben tartogatta a jobb kezecskéjét, igazi szuperman pózt felvéve :-). Nagyon vicces volt, nem győztem bámulni, ahogyan felfedezi magát. Aztán másnap egy kicsit alább hagyott az örömöm, mert feltűnt, hogy csak a jobb kezét nézi, és amúgy is mindig csak a jobb oldalra fordítja a fejét. Gyógypedagógusként úgy haraptam rá erre a lehetséges problémára, mint vadak a véres húsra, megfordítottam az ágyában, és cakompakk az egész világot átvarázsoltam a bal oldalára. Balról szóltam hozzá, és ugyanerre az oldalra pakoltam a játékait, csörögtem-zörögtem neki. Azt gondolom, hogy azért volt az egyik oldalon renyhébb a nyakizma, mert a pocakomban a méhlepényen feküdt, és egyik oldalról támasztotta a fejét. Elkezdtünk járni babamasszázsra, amit Kolos nagyon imádott, de ott is feltűnt az oldaliság. Megegyeztünk az ottani védőnővel, hogy várunk még egy hetet, és ha nem tűnik el, akkor felkeressük a kerületi korai fejlesztőt.

Szóval ott tartottunk, hogy felfedezte a kezét két és fél hónaposan, és ezután próbált mindent megérinteni a kinyújtott karral és az öklöcskékkel. Véletlenszerű himbálózásnak tűntek ezek az első tárgyak felé nyúlások, koránt sem fogásnak még.

Gügyögni végül két hónaposan kezdett el, onnantól viszont egyre többet és gyakrabban, be nem állt a szája. Különösen reggel volt nagyon közlékeny, egész monológokat hallhattunk tőle. A következő “szavak” hagyták el általában a száját: Agű, Egű (Szabi szerint itt az egészségügyet szidja), Úúúú, Üe (vagyis hülye), Au (vagyis fáj), Gggg (nyílván a nevem akar lenni 🙂 )

A második hónap vége felé kezdtek el kinyílni a kezecskéi, ekkor már nem csak ököllel püfölte a kezére eső tárgyakat, hanem igyekezett őket megfogni. Ezek a próbálkozások nagyon kezdetleges voltak, ritkán sikeresek. Pár nappal ezután, egészen pontosan február 25-én úgy vettem észre, mintha igyekezne megfordulni. Hanyatt fekvésből tologatta fel a hasát, és próbálta a lábát oldalra tenni. A feje (ami nem kicsi és nem vékony 🙂 ) viszont visszahúzta a súlyt, így ez is csak próbálkozás maradt ebben az időszakban. Az is lehet, hogy nem is fordulni készült, csak fájt a hasa, és feszengett, de én, mint anya máris beleláttam, hogy szertornász lesz.

Az első három hónap legszebb pillanatai..

A reggeli ébredések mellette. Reggel mindig jó a kedve, sokat mosolyog és beszélget. Egy időben ezt a számot hangosan bekapcsoltam és énekeltem neki, ő pedig hatalmas szeretetmosolyokat küldött felém viszonzásul.

A hónap legviccesebb eseménye…

Vicces felettébb sok van, kettőt kiválasztok. Egyszer a földön hason feküdt Kolos, és szépen emelgette a fejét. Én örömömben felkiáltottam és nyúltam a mobilom felé, hogy lefotózzam. A lelkesedésemre Zong is gyorsan ott termett, és mire kattintottam éppen arcon nyalta Kolost. Ő is megdicsérte a maga módján. Ez a kép született:

A másik egy reggelen történt. Felkeltem Kolos mellől, hogy elmenjek a mosdóba. Szerencsére csend volt, úgy tűnt még bóbiskol. Mire visszaértem azt látom, hogy szopizza a párnám csücskét elmélyülten. Még hogy egy anyát semmi sem helyettesíthet! 🙂

A három hónap happy end-je…

Három hónap kemény küzdelem után, mint egy záróajándékként, február utolsó napja volt az első, amikor már este sem kellett tápszeres pótlást adni, Kolos egész nap csak anyatejet evett! Mintha végre nem evett volna olyan nagyon sokat, mint ezidáig ( 6.5 kg volt ekkor már), nekem pedig egyre több lett a tejem. Úgy tűnt, lassan behoztam őt. A szoptatásom története megér egy külön bejegyzést is, meg is írtam rég, de még várok valamire (én sem tudom mire), hogy be tudjam fejezni. Ha megtaláltam, az is megérkezik. 🙂

Nagyon sokat tudnék még regélni, de nagy vonalakban így fejlődött kicsi Kolos az első három hónapban. Közben már éljük a következő időszakot, és elöljáróban azt kell mondjam, hogy egyre izgalmasabb vele az élet (na és egyre kimerítőbb).

Ha tetszett a Babanapló, és szeretnél a további részekről is frissen értesülni, akkor kövesd a Facebook oldalam is. Ha több képet nézegetnél Kolosról, kutyáról és összességében rólunk, akkor Instagramon keress! 🙂

1Pingbacks & Trackbacks on Babanapló – az első három hónap

  1. […] az előző babanaplókat is szívesen olvasnád, akkor itt, itt és itt találod […]

Leave a Reply