Babakocsis futás

Király ez a tavasz, félelmetes ez a hiszti. Igaziból ennyit akartam írni. 🙂  Mindig is csodásan jól esik a tavasz első sugara a hosszú tél után, gyerekkel pedig maga a megváltás. Ahogyan a tizediken lakó barátnőm mondta ma a játszón, reggel kimegyünk és este megyünk be. Kisebb szüneteket beiktatva ez a túlélési stratégiám költözésig. Egyre hisztisebbek vagyunk a kis lakás elviselésében. Persze ez azért van, mert tudjuk, hogy hamarosan jön a megváltás. Elkezdtem lakberendezéses oldalakat nézegetni és megálmodni, hogy nézzen ki az új fészkünk. Mindkettőnknek bejön a skandináv minimalizmus stílus, szóval ezen a mezsgyén fogunk hozzá a tervezgetésnek. Kezdem elhinni, hogy valóban költözni fogunk, és lesz nagy és sok helyünk.

Megtettük újra első három kilométert futva Kolossal. Ugyanúgy izgultam az első babakocsis futás illetően, mint tavaly. Ez most egész más. Kolos nem alszik közben, lát engem loholni és türelemmel ki kell tartania. Hogy a lelkiismeret is üdvözölhessen, mondjuk élvezhetné is. Na jó, eddig sokat panaszkodtam, hogy milyen akaratos, hisztis meg nem alszik, de nyomatékkal írom, hogy egy igazi csapatjátékos az én fiam! 🙂 Engedte, hogy bekössem a kocsiba, pedig mostanában babakocsiban sem ült. Némi mutogatással és nyögésekkel konstatálta, ha elhaladtunk egy-egy játszótér mellett, de mindig abbahagyta, ha elkezdtem megígérni, hogy futás után megyünk a játszira. Kicsivel három kilométer után vált igazán türelmetlenné. Elsőre nem is rossz! Újra fogunk próbálkozni, talán ha megszokja, meg is szereti a közös repülést. A futás végén nagyot ujjongtam, ez tetszett neki. Remélem megérzett valamit abból a sikerélményből, ami bennem volt. A mi közös sikerünk. Pacsit adott és vigyorgott velem a kamerába. 🙂

Nem kell mondani, hogy mosolyogjon. Imádja magát nézni a képernyőn. 🙂

Nem tervezek sokat futni, csak úgy heti kétszer. Mellette csinálom a Zona-t és a jóga örök. Most ez a hármas esik jól. Nincsen edzéstervem, úgy vagyok a mozgással, mint az evéssel, “intuitív táplálkozást” folytatok, (kivéve mikor nem hallgatok az intuícióimra, és édességgel tömöm magam). Többet lehet olvasni erről a fajta hozzáállásról itt, sőt könyv is van róla. Valójában a gyereknevelés is ilyesmi…

A címben utaltam a hisztire. Egyre keményebbeket produkál Kolos. Most már Szabi is tapasztalta a hétvégén. Félelmetes, mint minden új időszak. Ez megint egy másik arca, és megint újat kíván tőlünk is. Félek, hogy túl sokat tiltok vagy túl keveset, hogy tehetetlen vagyok, hogy nem tudok türelmes maradni, hogy rosszabb is lesz, hogy baja esik. Aztán majd ebbe is belejövünk. Remélem!

Leave a Reply