Az egészséget választottam!

rp_lebojt-1024x660.jpgMostanában több időm van a bloggal foglalkozni, ezért úgy gondoltam, hogy mesélek egy kicsit arról, hogy miért foglalkoztat az egészséges életmód, mikor kezdtem el, milyen ütemben sikerült megvalósítani az életmódváltást, mit kell (ett) hozzá megváltoztatni az életünkben, és hogy általánosságban melyek az egészséges életmód lépcsőfokai, hogyan látom, miben hiszek én.  

 

Először is azt gondolom, hogy az életmódváltás ideális esetben nem egy drasztikus megvonás.

Kivételek az olyan esetek, amikor valamilyen allergia vagy betegség miatt kell váltanunk. Nálam semmilyen kimutatható egészségügyi probléma nem előzte meg a váltást. No de vissza a lépcsőkhöz. Amikor a gyerekjóga tanfolyamra jártam az oktatónk megfogalmazása nagyon tetszett, amikor is azt mondta, hogy az egészséges életmódnak vannak fokozatai, lépcsői. A gyümölcslevet hozta fel példának. Ha elhatározod, hogy egészségesebben fogsz táplálkozni, elkezded megvenni az eddigi cukros üdítők vagy energiaitalok helyett a 100%-os gyümölcslevet. Ez az első fokozat. Aztán megveszed a termelői gyümölcsleveket, majd készítesz magadnak otthon, és azt iszod két napig. A legfelső szint, amikor minden reggel frissen készíted el az aznapi leveidet, és a levek ivása a mindennapjaid részévé válik. Ezt le lehet vezetni minden más élelemre.  A fokozatokat pedig lehet, hogy évek alatt éred el. Szerintem nincs azzal semmi baj. Az új alapanyagokat, az ízvilágot meg kell szokni, új recepteket és konyhai fogásokat kell tanulni, ehhez pedig idő kell.

juice

A kezdet

Én Cipruson kezdtem el tudatosabban figyelni a táplálkozásra. A mediterrán konyha arra hívta fel a figyelmem, hogy lehet másképpen is enni, mint amit itthon megszoktam.  Sok új zöldséggel és más alapanyaggal ott ismerkedtem meg, és feltűnt, hogy a ciprusiak könnyedebb ételeket esznek a hétköznapokban, mint mi, több zöldséget és kevesebb húst használnak fel a főzéseik során. Bizonyos ételekért nagyon odavoltam, ezért igyekeztem megtanulni az elkészítésüket. Ilyen kedvenc volt például a Koupepia, vagyis a szőlőlevélbe tekert rizses darált hús. Aztán volt kint egy barátnőm, aki edző volt, és Ő nagyon tudatosan táplálkozott, és ha vendégül látott minket, akkor kenyérmentes szendvicseket ettünk nála, magvakat és számomra fura ízű cukormentes desszerteket. Azt is megszoktam, ha vele közös programot akartam, akkor úsztunk, futottunk vagy tornáztunk. Edzéstervet is kaptam tőle, amit nagyon megszerettem, és hamar éreztem a gyakorlatok hatását.

Az első lépcsőfok

Amikor haza költöztem, akkor annyiból állt az életmódváltásom, hogy nem használtam többet cukrot, és leszoktam a dohányzásról. Ez volt az első lépcsőfok. Pár hónappal később a fehér lisztet hagytam el, és kísérleteztem egyéb lisztekkel (sokszor nagyon csúfos vége lett). Eközben igyekeztem egyre többször friss salátákat készíteni, és rendszeresen mozogni. Aztán elkezdett érdekelni – és szerintem ez már a második lépcsőfok volt- hogy minél változatosabban együnk, megismerkedtem új alapanyagokkal. Például vettem kölest, vagy bulgurt, majd néztem hozzájuk receptet és kipróbáltam őket. Egyes új alapanyagok beépültek a rendszeresen fogyasztott ételeink közé, mások pedig nem. Olyan is volt, hogy hetekig nem érdekelt a dolog, és ettem a könnyebben elérhetőnek tűnő, kerületben kapható menüt vagy a gyors kajákat. Szerintem teljesen elfogadottak az első szárnycsapásokkor az ilyen ideig -óráig való visszaesések. Aztán feltűnt, hogy ezektől az ételektől nem éreztük magunkat olyan jól, fájt a hasunk, narancsbőröm lett, kilók jöttek fel, stb. A váltás szerintem eleinte a fejben van meg inkább. Eszed a régi kaját, de már elkezd zavarni. Ekkor az ellenállás is nagy lehet bennünk. Nagyon idegesítő tud lenni, hogy ez a hang a fejedben azt kéri, hogy egyél másképp, mint ahogyan megszoktad, még ha tudod is, hogy jobb lenne. Ezen a szinten még nagyon sok régi, megszokott íz hiányzott, mint a tömény csokitorta, vagy a vasárnapi olajban sült rántott hús. Ha valahol (pl. vendégségben) hozzájutottam a régi falatokhoz, akkor degeszre zabáltam magam belőlük, vagy nagyon nagy megfeszüléssel tudtam rájuk nemet mondani.

A második lépcsőfok

A második lombikunk előtt volt. A jelenleg játszmába induló ivarsejtek minősége attól függ, hogy mit (t)ettél minimum 72 nappal ezelőtt. Tehát amikor a meddőségi központban azt mondják, hogy válts életmódot, az nem azt jelenti, hogy a stimuláció előtt egy héttel ne igyál, hanem már vagy három hónappal előtte megéri jól bánni a testünkkel, és akkor reménykedhetünk, hogy az meghálálja. Mivel az első körben igen kevés, és gyatra sejteket produkáltunk, ezért ismét egy komolyabb előrelépést tettem az életmódunk megváltoztatásában. A cukorfogyasztást drasztikusan visszavettem, és nem ittunk alkoholt. Még sokkal több zöldség, sok-sok finom lé, aszalt gyümölcs és magvak, csírák lettek a barátaink. A stimuláció előtt egy héttel fejeztem be egy hétnapos léböjtkúrát. A második próbálkozásra nagyon szépen fejlődő két kis embrió lett az eredmény, és abból az egyik a pocakomban rugdos.:-)

Manapság

Eltelt 4-5 év a kezdetek óta, és sokat léptem feljebb, de az út nem ér véget, ez egy folyamat. Megtalálható bármikor a konyhaszekrényemben a bulgur, a zabpehely, 5-6 féle liszt, a útifű maghéj, a chia, teljes kiőrlésű tészták, barna rizs, magvak, a jól bevált cukorhelyettesítő (DW negyedannyi, ugyanannyi) és sorolhatnám.

  • Nagyon ritkán veszek már kész termékeket (pl. ételízesítő, zacskós leves, salátaöntet).
  • Legalább heti négyszer mozgok (kivéve ezekbe a hetekben, amikor tilos).
  • Sosem fogyókúrázom (soha nem is tettem), és nem követek semmilyen neves diétát.
  • Heti négyszer eszem húst, szinte csak szárnyast, és iszok tejet is (tejet nagyon keveset ittam már, de mióta kismama vagyok, bizonyos tejekért nagyon odavagyok).
  • Nem vágyom már többet enni, mint amennyi jól esik, és nem élvezem a ” tele vagyok, hogy majd kipukkadok” érzést. Fontos számomra, hogy a magamhoz vett ételektől jól érezzem magam, és ne elnehezítsenek.
  • Hozzászoktam a napi ötszöri evéshez és a korai vacsorához.
  • Ha vendégségbe megyek, mindent megeszek, maximum ügyelek a mértékre. Nem gondolom, hogy bármit el kell utasítani (ha nincs rá nyomós ok), csak bizonyos dolgokban meg kell tartani egy kis határt.
  • Nem iszom sosem üdítőt, néha veszek 100%-os gyümölcslevet, de többnyire magam készítem az italokat. Nagyon ritkán iszom alkoholt ( most, hogy babát várok semennyit), koffeinmentes kávét, gyümölcs- és gyógyteákat iszom.
  • Nagyjából hetente egyszer vásárolok bolti édességet vagy cukrászdai sütit. Próbálok úgy választani, hogy ezek is minél tisztább és tartalmasabb ételek legyenek, legtöbbször túrórúdit teszek a kosaramba.
  • Tejcsokit szinte már sosem eszem, régen ezt el sem tudtam volna képzelni, most pedig nem jut eszembe megvenni. Általában tartok itthon minimum 50% kakaótartalmú (cukormentes) étcsokit, és ha megkívánom, abból török le pár kockát.
  • Minden nap fogyasztok gyümölcsöt, mióta kismama vagyok, ügyelek arra, hogy naponta legalább kétfajtát is, és hogy minden nap tartalmazzon az étrendem zöldségeket. Átlagban hetente egyszer magam készítek gyümölcs- és zöldséglevet, és nagyjából ennyiszer kenyeret is sütök.
  • Nem fogyasztottam bolti felvágottat az elmúlt két hónapban, és nem is hiányzik. Megtanultam egyéb szendvicsbe valókat készíteni, és azóta sokkal változatosabbak és értékesebbek a reggeliink. Tesztelésként megkérdeztem nem rég a férjem: – Vegyek valamilyen felvágottat? Nem hiányzik? Mire határozottan nemet mondott, és hozzátette, hogy dehogy akar, mióta nem veszek felvágottat, sokkal finomabbakat eszik.

Megváltozott az evéshez való viszonyom. Nem eszem unalomból vagy idegesség miatt, hanem értékelem az evést, tisztelem az ételt. Arra való, hogy tápláljon, és nem az a fő szórakozásom, hogy egyek. Hiszek abban, hogy az vagy, amit megeszel, és abban a Szókratészi mondásban is, hogy “nem ezért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk”. Megváltozott az ízlésem, a nagyon édes, zsíros, füstölt és fűszeres ételeket nem szeretem, elhagytam az ételízesítőket, az ételek természetes ízét szeretem érezni. A gyomrom bizonyos ételeket nem is vesz már be, például az olajban sült dolgoktól egy bizonyos adag fölött hányingerem lesz, a fehér lisztes dolgoktól nagyon felfújódom. Nem kell sanyargatnom magam, mert nagyon finomakat eszem és annyit, amennyi jól esik.

Ez nem hóbort, nem fogyókúra hanem életmód.

Értelmetlennek tartom a fogyókúrákat. Életmódváltással lehet, hogy hosszabb idő alatt, de egy örök állapotot lehet elérni és jobb közérzetet, egészséget.

joga2

 

 A következő szint, tervek a jövőre nézve

  • Szeretnék vegán lenni, nem titkolom. Már most is készül rá a szervezetem, egyre többször elutasítja a húst, nem érzem jól magam a húsos ételek után, vannak napok, amikor nem is tudom megenni. Az ok, amiért áttérnék a vegán életmódra, az legfőképp az állatok megóvása miatt lenne. Szeretem az állatokat, és az állatok világnapján születtem. A sok szenvedés egyre többször elszomorít, aminek ezért vannak kitéve, hogy mi ehessünk húst meg sajtot. Amikor gyerek voltam, és az udvaron tartottunk állatokat, az más volt, ők szépen éltek, de a nagyüzemi állattartás borzalmasnak tűnik, arról nem is beszélve, hogy mivel etetik őket. Abban is hiszek, hogy az ételeknek vannak energiáik, rezgéseik, és nem mindegyiké jó. A szenvedések alatt tartott állatok húsa nem hordoz túl sok pozitív energiát. Ha jó ételeket eszem, tiszták és éberek maradnak a gondolataim és a tetteim. Ha életmódot vált az ember, figyeli a teste működését, elkezdi megérezni, hogy mely ételek hatnak rá jól, és melyek lehúzzák. Velem az alkohol is például nagyon rosszat tesz, a zöldségek pedig a legjobb energiákkal látnak el. Mielőtt áttérek a vegán életmódra, igyekszem majd egyre több hús – és tejtermékmentes étel megtanulni elkészíteni, és külön kell magamra főzni majd időnként. Ehhez még időre van szükségem.
  • Tervezek napi szinten turmixot inni, a nappal együtt felkelni, kora reggel jógázni, meditálni. Jelenleg vannak korlátaim, amelyek nem tudom hogy milyen arányban csupán kifogások. 🙂 Nagyon kicsi a lakásunk, nem tudok kora reggel turmixolni és mozogni, mert a többieket is felébreszteném azzal.
  • Az új alapanyagok megismerése, a változatos étrend pedig folyamatosan igény. Ezt úgy szoktam csinálni, hogy minden hónapban veszek egy új alapanyagot, vagy készítek ételt egy meglévőből egészen másképpen, mint eddig.
  • A még feljebb lévő szint pedig azt jelentené számomra, hogy mi magunk termesztjük meg a biozöldségeket és gyümölcsöket.
  • Van még egy dolog tervben, hogy a kemikáliákat szüntessem meg a háztartásomban, amennyire csak lehet. Értem ezalatt a sokféle tisztítószert, a csupa mesterséges dolgokat tartalmazó kozmetikumokat és tisztálkodási szereket.

Ha egytől tízig kellene az egészséges életmód fokozatait megszámozni, akkor azt mondanám, hogy én jelenleg a hatos fokozatnál tartok. Te hol jársz az úton? 

food

Az anyagiak

Sokan tartanak attól, hogy sok pénzbe kerülnek az egészséges ételek. Még az életmódváltásom elején kipróbáltam, hogy egy hónapig az olcsóbb és kevésbé egészséges dolgokat vettem meg, egy hónapig pedig a mostaniakat. Akkor nagyjából tízezer Forinttal került több pénzünkbe a jó minőségű ételek vásárlása. Feljebb lévő szinteken pedig szerintem ennyi különbség sincs, mert addigra az ember megspórolt egy csomó gyógyszert, orvosi kezelési díjat, illetve kiiktatja a felesleges dolgokat a háztartásából, és amúgy az életéből is. Az biztos, hogy több energiát kíván az egészséges életmód, több tervezést, esetleg még megtanít pénzügyi tervek elkészítésére is, és jobban átgondolod a napjaid, a heteket. Egyszer a 160 gramm blog itteni bejegyzésében olvastam nagyon jó tippeket arra, hogy hogyan spóroljunk a konyhapénzen, és ne vegyünk felesleges dolgokat. Nekem a heti egy nagy bevásárlás és a táblázatvezetéses tanács bejött, azóta ezeket alkalmazom. Lehet ha most kellene összehasonlítani, már nem is kerülne többe az életmódunk, mint korábban.

Összességében az idővel minden félelem vagy kétség elmúlik az életmódváltással kapcsolatban, és nem kell tartani az önsanyargatástól. Az ízlés megváltozik, a szervezet ha hozzászokik a jó alapanyagokhoz, egy idő után nem is kér mást. Helyette marad a jó közérzet, az önbizalom, mert minden nap teszel valamit magadért és a frissesség, vagyis az egészség. Aki most kezdi, annak azt tanácsolnám, hogy hagyjon időt magának az átállásra, és tartson ki, keresse a motiváló embereket, oldalakat, szerzőket. Megéri, mert:

 “Ép testben ép lélek! “

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a hosszú bejegyzést! Kívánok jó egészséget, és kitartást az utadon, bármelyik szinten is vagy!

Ha szeretnéd kisebb-nagyobb szárnycsapásaimat megnézni, a Menyaszörp Facebook oldalán és Instagramon még több receptet és képeket osztok  meg. Látogass meg ott is! 🙂

6 hozzászólás on Az egészséget választottam!

  1. Csilla
    2016-10-28 at 10:06 (1 év ago)

    Ez a bejegyzésed (is) szuper lett! 🙂 Nagyon tetszik ez a lépcsős megközelítés, és tetszenek a példák is. Olyan szépen mutatja az utad azt, hogy ez nem egy pár hetes vagy 30 napos folyamat, hanem egy szép hosszú út sok-sok kísérletezéssel, és fokozatossággal. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan valósul majd meg a következő lépcsőfok nálad. 🙂 Sok sikert hozzá!
    Nagyjából én is ott tartok mostanság, mint te. Sokminden már a mindennapok része, és természetesen beépült, de évek kellettek hozzá: mint a sok zöldség, a magvak, köles, bulgur, a gyógyteák, és jó látni, hogy a test tényleg meghálálja az odafigyelést, és jelzi, hogy mire van szüksége. 🙂

    Válasz
    • menya_szorp
      2016-10-28 at 12:39 (1 év ago)

      Köszi! Örülök, ha átment az idő és a folyamatosság. Szerintem nagyon biztató másnak is, aki most kezd életmódot váltani, és éppen ügyetlenkedik 🙂 Meg az is fontos, hogy nem csak akkor kell megtenni, amikor baj van, amikor már van egy betegség. Szerintem a megelőzés mindannyiunk felelőssége. Te is készülsz elhagyni a húst?

      Válasz
      • Csilla
        2016-10-29 at 08:14 (1 év ago)

        A hússal kapcsolatban ott tartok, hogy nagyon ritkán kívánom, és így ritkán is eszek bármilyen húst. A tudatos elhagyásában én még nem gondolkodom, egyelőre csak hallgatok a testemre. Hosszú távon pedig ki tudja mi lesz. 🙂

        Válasz
        • menya_szorp
          2016-10-29 at 15:03 (1 év ago)

          Szerintem ez nagyon jó, hogy nem kényszer, hanem a szervezet szükségleteit követed. Én is azt gondolom, ha el kell hagynom a húst, akkor ez szinte magától szükségeltetik majd.

          Válasz
  2. BubuMaczkó
    2016-10-28 at 18:20 (1 év ago)

    Nagyon tetszett a bejegyzésed. Én csak egy-két lépésen vagyok még túl, de üdítő volt azt olvasni, hogy ez nem kúra, hanem életmód. Ahogy azt is, hogy idő kell, míg átalakulnak a dolgok. Ritka olyan embertől olvasni egy ilyen írást, aki nem kényszerből (betegség) vágott bele, és elmondja, nem kell megtagadni magunktól feltétlenül minden korábbi dolgot.
    Még annyit tennék hozzá, hogy érdemes az embernek figyelnie magát, melyik új szokás lesz az, amit élvez, és melyiket nem tudja hosszútávon fenntartani.

    Válasz
    • menya_szorp
      2016-10-29 at 15:00 (1 év ago)

      Köszi! Az egyik ok ez volt, amiért írtam. Mindig arról olvasok, hogy emberek azért váltanak életmódot, mert már kialakult valami betegségük. A megelőzés még fontosabb lenne, és arról kevés szó esik. Igen, jó ez a saját figyelés, mert nem biztos, hogy mindenkinek ugyanaz válik be vagy ugyanarra van szüksége. Sok egészséget is kitartást Neked a továbbiakhoz! 🙂

      Válasz

Leave a Reply