Áramlás

Hó már szerencsére azért nincs! Ez még a télről maradt.

Kiegyensúlyozott napokat élünk. Szeretem, amikor minden olajozottan zajlik. Erőfeszítések nélkül. Szerintem az élet mindig ilyen magától adódó, csak mi nem áramlunk vele egyformán. Nekem azt hiszem, hogy az az egyik életcélom, hogy elkapjam ezt az áramlást, és megtartsam a lehető leghosszabb ideig. A Bogyó és Babóca sorozatból a Papírsárkány című rész nagy kedvencem, mert amikor a papírsárkány felkapja a szereplőket, ők elfogadva a furcsa helyzetet, mosolyogva élvezik a repülést. Nagyjából jelképezi, ahogyan én szeretek élni. 🙂 Eléggé BB-fertőzést és csömört kaptam, hogy ebből a meséből a filozófiai nézeteimet vonom le (egyébként többet is, majd egyszer írok talán a bogaras meséről külön egy bejegyzést), de engem most ez vesz körül, és ez nem panasz. Egyébként az élet akkor megy mindig flottul, amikor nem akarok semmit. Csak én látom mindenfelé a világban, hogy folyton el akarunk érni valamit, tenni akarunk, hogy elegek legyünk? Olyan fárasztó ez a folyamatos akarás, “le ne maradjak” készenléti állapot! Mind az életben és a matracon is az elégedettséget gyakorlom, hogy jól vagyok ott ahol vagyok. Biztosan leszek majd máshol is, céljaim is vannak, de ahol tartok, az is elég. Éppen nagy változások zajlanak bennem, azt érzem. Türelmetlen feszültség előzte meg. Az a fajta, amikor nem jó már a régi, de nem találod az újat, ezért folyton keresel. A jóga megváltoztat, vagy én változom, és azáltal a jógám. Nem tudom, hogy melyik van előbb, csak azt, hogy a kettő összefügg. A gyakori meditáció hatása is lehet, de a jógában is a belelazulást, elmélyülést, magam figyelését keresem. Mást, mint eddig. Új (online) oktatót is kerestem magamnak, és egészen új irányok érdekelnek. (Ajánlom a Jógaklikk előfizetői oldalt, ahol sokféle oktató sokféle jógáját lehet kipróbálni). Tudom, sokat és érzelgősen beszélek a jógáról, most meg ez a meditáció is, ezért tök szárazon is leírom, hogy mindkettő a legjobb önismereti út, csupán némi kitartás kell, hogy a hatását kifejtse.

No de szálljak vissza a billentyűzetre, leírom milyen jó dolgok történtek a napokban:

Szerintetek mennyi az esély arra, hogy a kerületünkben sétálva a gyerekemmel bambulok ki a kialvatlan fejemből, és egy hallókészülék szalon ajtaján meglátom, hogy az a ciprusi orvos rendel, akinek pár évvel ezelőtt a magánrendelőjében dolgoztam CIPRUSON? Jó mi? Na még egyszer. Szóval adott egy fül-orr gégész, ciprusi, magánrendelője van Cipruson, és egy itteni szalon ajtaján a neve! Én sem hittem el, ezért felhívtam a szalont, és kértem őt, majd mondták, hogy kedden rendel. Ekkor sem hittem el, ezért kedden bevonszoltam magam és a gyerekemet a szalonba. Az asszisztens az ajtó mögött annyit mondott neki, hogy egy fiatal hölgy keresi egy gyerekkel, állítólag ismeri. Majd hallottam a válaszát, a saját, akcentusos magyar hangján. Tényleg ő az. Aztán én tátottam a számat az ajtóban, ő meg ülve fagyott meg. – Gabi??? -kérdezte hitetlenkedve. – Meg sem ismerlek, valami úgy megváltozott rajtad! Megnőtt a hajad? – biztos zavarában kérdezte, a gyerek a csípőmön mégiscsak nagyobb változás:-) – Teljesen feldobott ez a mesébe illő találkozás. Beszélhettem ismét pár szót görögül, mert ő alig tudott magyarul a sokktól! Kiderült, hogy egy kutatás miatt él egy éve Magyarországon, és azt hitte, hogy én még Cipruson lakom. Számot cseréltünk, és megbeszéltük, hogy hamarosan összehozunk egy valódi találkozót. Bemutattam neki Kolost, ami egy kicsit kellemetlen volt, mert a kolos szó görögül segget jelent, persze sz-szel ejtve a végén. Mindig reméltem, hogy szegény gyermek nem találkozik görög anyanyelvűekkel, hát ez nem jött be.

A második történet, hogy felhívtam a dunaharasztii bölcsődét, amiről annyit tudtam, hogy teltházas, és nagyjából esélytelen bejutni. Nos, januárban nyílik egy új bölcsőde, és ott tuti lesz helyünk! Szóval nem kétévesen, de kétévesen és egy hónaposan úgy tűnik, hogy Kolos bölcsis lesz, én meg dolgozó anya. Ezt nem írom negatívan, sem örömmel, leginkább izgalommal. Nem csak, mert nagy változás lesz, hanem mert Kolos májusra dunaparaszti lakos kell legyen a beíratás miatt, úgy, hogy még ott sem lakunk. A bölcsi vezetője lelkesen elmesélte, hogy hol lesz az új bölcsőde, és én megint ráeszméltem, hogy olyan helyre megyünk lakni, ahol egyetlenegy utca egyetlenegy házában jártam eddig egyetlenegyszer. Ez lesz ám a kalandtúra! Néha az élet túlságosan is zajlik magától. 🙂

A harmadik, hogy mostanság olyan jó itt élni, ahol vagyunk. Lettek anyabarátaim, akikkel nagyon szeretek lenni, megtalálom a közös hangot, és a gyerekeink is jól eljátszanak egymás mellett (ez a korosztály nem igazán játszik egymással, a lényeg, hogy senki nem üt, rúg, harap, borul ki a másiktól). Beasszimilálódtunk a mondókás társaságba is, ahová szerdánként járunk. Alig várom a szerdákat a Mondóka miatt! Nem csak anyaként, hanem pedagógusként is nagyon sok inspirációt és ötletet nyerek ott. Kolos szereti a játszótereket, melyek mindenütt körbevesznek minket. Van kedvenc játszóházunk is, és három éve jógázom ugyanazzal az oktatóval és társasággal. Várom és nem is várom, hogy elköltözzünk innen.

Tényleg jó minden itt és így, ahogyan van, akár maradhatna is. Mióta itthon vagyok, és gyerekem van, sokkal többször szeretnék  PAUSE gombot nyomni, mint azelőtt valaha. Különösen délutánonként, altatás után, amikor elhúzom a sötétítőt, Kolos a mellkasomhoz, Zong pedig a lábamhoz bújva egyenletesen szuszog. Én meg sem tudok mozdulni, de olyan boldog vagyok, fürdőzöm a szeretetben. Ráadásul a hétvégén kimenőm lesz, Fitnesz nap lesz itt a közvetlen közelünkben! Ma már a nap is süt. Ugye milyen jó nekem? 🙂

Leave a Reply