Áprilisi bolondok

Kolos és az ő fintorai. 🙂 Na még én és a bogárszemüveg!

Tovaugrált a nyuszi, elrepült a nagymama, szavaztunk is, közben pedig április lett, mi maradtunk bolondok és igazi tavasz van! Akad egy szakdolgozatnyi papírunk erre a hónapra, amelyeket ki kell tölteni, meg még ennyit összegyűjteni különböző hivatalokból, és ha minden igazán jól megy, akkor e hónap végére az új házunk tulajdonosai leszünk. Ha csak simán jól megy, akkor május közepéig húzódik a dolog. Kolos pedig nem alszik se éjjel, se nappal, folyton rajtam lóg, engem akar. Most már hajtogatja is gyakran, hogy: – Ana, ana, ana! – Ez volnék én! A többi zagyva pedig összefoglalva az elmúlt időszak. 🙂 Tovább is van, olvasod még?

Szóval Zita mama főzött, mosott, palacsintát sütött. Bár arra nem került sor, hogy Szabival kettesben elmenjünk valahová, de megtapasztaltam, hogy milyen lehet az, amikor van az embernek segítsége. Mondjuk, amikor semmi más dolgom sincs, csak a gyereknevelés, esetleg a bevásárlás. Türelmesebb voltam és kipihentebb. Kolos az utolsó két napra szokta meg igazán, hogy nem csak kettesben vagyunk. Kimondta, hogy mama és puszit is osztogatott. A kitüntetett figyelem és elismerés tetszett neki a legjobban. Ahogyan Szabi anyukája csodálta, dicsérte, szeretgette őt, olyat tényleg csak egy nagymama tud. Persze alkalmazkodni is kellett a kicsi lakásban. A kollégista éveim jutottak eszembe a nyomorgásról, pláne miután a wc-ajtónk is éppen elromlott, tényleg az sem maradt titokban, hogy a másik sz***ni ment, már bocsánat. Azért egy jógás workshop-ra is eljutottam. Jivamukti jógát próbáltam. Én is nevettem a nevén, aztán meg nagyon megtetszett. Azóta esténként jivamuktiban nyomom itthon, és azon kapom magam, hogy folyton utánolvasok a neten, könyv után kutatok.

Nagy dolgokat hoz nekünk a tavasz. Egy új otthont, egyelőre papíron. A teljes kifizetés után két hónapja van a jelenlegi tulajdonosnak a kiköltözésre, szóval nyár lesz mire végleg lelépünk innen. Szabi hősként intézi a dolgokat, megy a hivatalokba, kitölti a papírokat, táblázatokat készít, találkozókat szervez. Egyszóval ő intéz szinte mindent. Azért ez a hónap kemény, és nekünk is meg kell keményedni hozzá. A mai napi közös programunk például egy óra bankban várakozás volt.

Kolos éppen nem alszik. Annyit sem, mint eddig. Új fogak készülődhetnek, mert borzasztó nyugtalan és anyaragacs szegényem. Néha teljesen reménytelennek látom, hogy valaha is leszokik a szopizásról, vagy ellesz nélkülem, pedig néha már vágynék némi távolodásra e téren. Jó lenne, ha nem csak én tudnám megnyugtatni, elaltatni, márpedig ha fáj valami vagy fáradt, akkor csak ANA kell! Közben pedig elalélok tőle napjában többször is. Random puszikat ad és hozzám bújik, és ana-t hajtogat. Nem tudom, hogy valaha megszokom-e, ahogyan engem szólít, jelenleg minden anázásnál elolvad a szívem. A legnagyobb változás, hogy beszél, sokat, egyre többet, minden nap új szavakat mond! Nem is hittem, hogy ilyen hamar elkezd dumálni! ( Khmm, egy cseppet sem akarom fényezni magam, csak annyit mondanék, hogy a beszédindítás terület mindig is az erősségem és kedvencem volt, és amúgy én is beszéltem másfél évesen. 🙂 ) Ismét új és csodás élmény, hogy megértem, el tudja mondani, hogy mi jár a fejében, mit szeretne. A mai, új szavak a kaka és a tutás (kukásautó) voltak. Ja igen, baromi figyelmes lett. Ő mutatja a fogkefét fürdés után, ha mi elfelejtenénk odaadni, és előbb hallja meg a kukásautó érkezését, mint én. Tényleg minden nap egy meglepetés nekünk ez a kicsi fiú. Csak aludna… Tényleg, néha nagyon csüggedek, és fáradt vagyok. Nagyon fáradt. Szabi anyukájától kaptam ajándékba egy gyönyörű napszemüveget. Igazi, nagy bogárszemüveg! Tavaszi beújulásnak vettem ma egy BB krémet, meg egy rúzst mellé, és ez a három kellék együtt totál elfedi a karikás, olykor kisírt szemeket. Biztos a celebek is így csinálják.

Megyek, mert már így is kitámasztott szemhéjjal írok, és még nem jivamuktiztam egy lépést sem.

Boldog áprilist! 🙂

Leave a Reply