Anyós a láthatáron!

Hozzánk húsvétkor nem csak a nyuszi, hanem Szabi anyukája is érkezik, és marad velünk nyolc napig. Szóval ha nem leszek, azért van, mert minden erőmmel a normális meny szerepemet gyakorlom, vagyis úgy teszek, mintha a gyereknevelésen kívül lakástakarításra, főzésre, Szabi imádására és kényeztetésére születtem volna. 🙂 Viccen kívül, szerencsére Szabi anyukája nem az a rémséges anyós típus, ezért ezt a szót nem is szeretem rá használni, és úgy kilencven százalékban nagyon örülök, és várom a ciprusi nagyit, a maradék tíz százalékban pedig izgulok. A kicsi lakás miatt, és hogy Kolos mit fog szólni hozzá. Szerencsére kamerán keresztül rendszeresen találkoznak és képen is gyakran látja a nagyszülőket, ezért remélem, hogy élőben sem érzi majd idegennek a mamáját. Aztán ez mégis komfortzóna feszegető élmény lesz, mert hozzászoktunk, hogy hármasban (kutyával) éljük a hétköznapokat, én pedig mindent egyedül csinálok. Miközben nagyon örülök, hogy lesz segítségem, magamban el kell határoznom, és rá kell készülnöm, hogy átengedjek szerepeket. Vendég lesz nálunk, aki szeretném ha jól érezné magát és pihenne nálunk, de közben mint nagymama, biztosan szívesen gondoskodik rólunk. Elterveztem egy hétre előre, hogy miket főzök, mire Szabi szólt, hogy hahó, ugyan engedjem majd, hogy anyukája is főzzön és legyen Kolossal. Sőt, azt mondta, hogy nézzek magamnak programokat, mozduljak ki egyedül is, majd próbáljunk meg együtt is elmenni valahová. Ezzel mintha valami varázstarisznya nyílt volna ki programáradattal! Akkor mehetek turkálni, ki a kerületből jógázni, futni, barátnőkkel találkozni, fodrászhoz és így tovább? A közös mozira gondolni sem merek, mert elsírom magam! Egy szempillantás alatt átestem a ló túlsó oldalára, már oda is el akarok menni, ahová amúgy nem. Ezért kell az ember lányának egy férj, ha elragadtatná magát, legyen aki határokat állít fel! 🙂 Végül leállítottam magam egy kicsit, és megígértem, hogy aznap, amikor megérkezik a Mamma, nem rohanok egyből ki az ajtón programozni, és úgy egyébként sem fogok úgy viselkedni, mint aki tizenhat hónap után kiszabadult a börtönből.

Húsvétkor mégsem vehetem fel a nyúlcipőt, inkább igyekszem közös programokat találni, és örülök, hogy a gyerekem sok időt eltölthet a nagymamájával. Állítólag jó idő lesz, és majd sokat sétálunk, kirándulunk mindenfelé! A többi nap azért egyet elmegyek jógázni és futni, a többit pedig majd meglátjuk. A “kis lakás gond” pedig magától oldódott meg. Egyik ismerősünk, aki történetesen velünk szemben lakik, éppen elutazik aznap, amikor Szabi anyukája érkezik, és felajánlotta alvásra az otthonukat. Miután az éjszaka felében én még mindig Kolossal alszom a kanapén, az összes alvóalkalmatosság foglalt nálunk, így valóban bajban lettünk volna férőhely tekintetében.

Kolos pedig… értelmesebb, cukibb, sokoldalúbb szinte napról napra. Szerintem már rég beszél, mert számomra a hápogás is beszédnek minősült, de most már hivatalosan is kijelenthetem, hogy elkezdett beszélni, mert az utcán is mond pár dolgot, és mások is megjegyzik, hogy: – Nahát, már beszél?

Bizony, az utóbbi időben naponta új szavakkal örvendeztet meg minket. Éppen Jógarátnő kérdezte jóga után, hogy miket mond, és amikor elkezdtem sorolni, akkor jöttem rá, hogy már nem is tudom mindet. Vannak olyan szavak, amiket tökéletesen ejt, mint például a “nem” meg a “busz”, másoknak csak az első szótagját mondja, mint például a banánra, hogy “ba”, és van, aminek totál más nevet ad, és kódfejtő szótár kell mellé. Én persze tudom, hogy a ba, az labdát és tabletet is jelenthet. A legtöbbet a buszt és az apát mondja, meg talán azt hogy “Tess!” (= tessék), de az én kedvencem a “picő”, ami a cipő. 🙂 Sosem gondoltam volna, hogy minden új szava ekkora boldogságot okoz majd! A mozgása is egyre kisfiúsabb, próbál futni, ugrálni, mindenre felmászik, rámászik, korlátba kapaszkodva, bukdácsolva, de lépcsőn fellépeget. Szerintem bátor, Szabi szerint inkább vakmerő. Igazi, cuppanós puszit ad a legváratlanabb pillanatokban, ezzel levesz minket a lábunkról. Én mindenképpen leteszem a voksom ez a korosztály mellett, számomra könnyebb és sokkal élvezetesebb, mint az egész pici kisbabás kor. Szoktam mondani, ha újra gyereket szülnék, azt szívesen túlhordanám tizenkét hónapot. 🙂

Megyek, indulok tojásfestékért. Nem tudom még eldönteni, hogy Kolossal hogyan is legyen a tojásfestés. Fújjam-e ki a tojásokat, és úgy roppantsa össze, vagy hagyjam, hogy a teli tojások törjenek? Tudjátok, nincsenek már illúziók, nem képzelgetem, hogy balesetmentesen, óvatosan és mosolyogva színes levet lötykölgetünk tojásokra, de festeni tuti fogunk, sőt még tojásfánk is lesz, meg nyuszis fészkünk. Kolosnak van két kis barátnője is, talán még locsolkodunk is. Gyerekkel az ünnep csupa izgalom, egy anyóssal hozzá meg pláne! Nagyon várom ezt az ünnepet!

Boldog Húsvétot, szép, hosszú hétvégét kívánok mindenkinek!

Leave a Reply