Amire a jógakihívás megtanított

Decemberben egy Instás jógakihívásban vettem részt. Egészen pontosan a @doyouyoga #festandfit felhívásban, ami annyit jelent, hogy minden nap egy fotót posztoltam magamról egy adott pózban. Nekem máris bekattan a fantáziám az ilyen kis felhívásoktól, mert bár az ászana adott, de az, hogy hol, kivel, miben és hogyan valósítom meg, az csakis rám van bízva. Így készült rólam kép jóganadrágban, kabátban, bugyingóban, de még karácsonyfa égősorban is. 🙂 Nem is ez a lényeg, hanem minden más, vagyis, hogy mit adott hozzám, mi minden jót tett velem ez a kihívás. 

Új tapasztalatok

Bár Instagramon előszeretettel jelenek meg jógapózokban, sőt ezt a felületet használom a jógafejlődésem dokumentálására, de ez mégis más volt. Ide minden nap friss fotókkal kell előállni. Akkor is ha jól nézek ki, és akkor is ha nem. Ha van időm bemelegíteni, akkor is ha nincs.

Sokat jógáztam

Minden nap, még karácsony napján is. A sok gyakorlás pedig hatványozottan meghozta a jóga gyümölcsét. Energikussá, kiegyensúlyozottá tett. Az ünnepi készülődést nulla stresszel éltem meg, bár én sosem értem annyira, hogy miért kell ünnepek előtt idegesnek lenni. Erről egy mese jut eszembe (A kis ködmön), amiben egy legény találkozik valakivel, aki vasvillával akarja behordani a diót, és már napok óta hordja, a fiú pedig fogja és egy vederrel fél óra alatt bemeri az összeset. 🙂  Ha nem bírsz sokat sütni, rendelj sütit, ha nincs idő ajándékokat venni, vegyél kevesebbet!

Elfogadni és vállalni magam

Instán vagy ezernyi profi jógás profi képeivel találkozom, tökéletes és nyakatekert pózokban, de mindenképpen csodás háttérrel vagy makulátlan jógadresszben virítanak. Nos én nem ezt a tábort erősítem, hanem az életszagú, kezdőbb jógázóét, akinek néha beleugat a képbe egy kutya, vagy felbukkan egy gyerekfej. Vannak pózok, melyeket (még) nem tudok tökéletesen kivitelezni, mert ugye bár én itt tartok, és a jóga arról szól számomra, hogy jól vagy ott ahol vagy. Szóval a kihívás igaz kihívás, és még fel is vállalom a tökéletlenségem, így ez egy tökéletes gyakorlat arra, hogy fogadjam el magam.

Látom, hogy hol tartok

Szinte minden kép után meglepődöm. Egész más kívülről látni magam egy ászanában, mint ahogyan érzem, miközben végzem. Néha vigyorogva meglepődtem a fejlődésemen, máskor meg ledöbbentem, hogy “csak” ott tartok, ahol, vagy nem is tudom megcsinálni, pedig azt hittem, hogy…

Kapcsolatba léptem más jógázókkal a világ minden tájáról

Ez a legérdekesebb és leginspirálóbb része a kihívásnak. Ezért igyekszem angolul is odaírni a bejegyzéseket a kép alá. Így pedig az angolom is fejlődik. Amúgy is általában angol oktatók videóira jógázom (a kedvencem régóta Ő), és jobban ismerem az angol jógakifejezéseket, ászanák neveit, mint a magyarokat. Lettek távoli, instás-jógás barátaim, akikkel követjük egymás fejlődését, és váltunk néha üzeneteket egymás közt. Kicsit olyan érzés, mintha átszelném a világot egy-egy jógapózzal.

Lesznek before and after képeim

Amikor majd ott tartok, hogy  kétszer körbe tudom tekergetni a lában a nyakam körül, és közben a kezeimet a hátam közepén imatartásba teszem, és mindeközben természetesen és átszellemülten mosolygok 🙂 Na akkor felteszem ezeket a kezdő képeimet, hogy mindenki láthassa, hogy mindannyian elindulunk valahonnan.

Végezetül azt tudom ajánlani, hogy keressétek a jógás kihívásokat és kövessetek Instagramon! 🙂

Gabi ♥

Leave a Reply