A felnőtté válás örök érvényű alapelvei +18:-)

just-be-yourselfA boldogságtervem nem egészen van készen anélkül, hogy elmondjam vannak alapelvek is hozzá. Igyekszem minden tervet ezen alapelveket szem előtt tartva végrehajtani. Persze ilyen elvek mindig voltak az életemben, de ideje ezeket is átgondolni, tudatos szintre hozni, a mélyükre ásni, és jó helyre tenni őket. Úgy is hívom, hogy ideje végre felnőni, felnőttként ismerni és vállalni magam!

A felnőtté válás örök érvényű első alapelve (számomra):

♥BE GABi! Vagyis LÉGY ÖNMAGAD!

Mióta jobban figyelek erre a tényezőre, meg kell mondjam, hogy az életem 50%-ban vagyok csak önmagam. Ez nekem is új volt! Ha a viselkedésem és a történésekre adott reakcióimat megfigyelem, a legtöbb esetben azért viselkedem úgy ahogy, mert befolyás alatt állok, vagy mert nem merek önmagam lenni különböző okok miatt. Az “okok miatt” a következők: Mert nem túl trendi, mert túl kemény, mert túl kedves, túl elnéző, túl engedékeny, túl laza, túl vicces, túl gyerekes, nyílt, túl hétköznapi, túl kisvilági, túl olcsó, túl buta stb. Ha jobban átgondolom, (és le is írom ide), akkor be kell látnom, hogy ezek közül a viselkedések közül a fele jó tulajdonság! Nem merek elég kedves lenni, nyílt, vicces vagy hétköznapi??? A világ ilyen csorba, vagy az én önbizalmam? Őszintén szólva a választ még kutatom, de gyanítom, hogy mindkettő ludas. Nem is az a lényeg, hogy miért, hanem, hogy én nem vagyok magam. Ezt úgy lehet megvizsgálni, hogy egy bizonyos helyzetre adott válaszunk után átgondoljuk: Hogyan viselkedtem ebben a helyzetben? Így akartam viselkedni? Ha nem, akkor hogyan? Miért nem tettem meg? Ezzel az agyrágással elég jól meg tudom állapítani, hogy milyen lettem volna, ha valóban Gabi lettem volna, és azt is, hogy mi okozhatta, hogy nem voltam az. Ilyen átgondolással fel tudok készülni, hogy ha legközelebb ugyanabba a helyzetbe kerülök, akkor másképpen tegyek. Le kell írnom egy példát: Észrevettem, hogy amikor egy számomra új emberrel beszélgetek, aki amúgy nagyon szimpatikus, és szeretném, hogy máskor is társalogjunk, állandóan beszélek. A szavába vágok gyakran, miközben beszél állandóan helyeselek, állandóan próbálok hozzáfűzni valamit. Elismétlem, amit mond, mindenben teljesen egyetértek vele, és elővakarok egy példát is rá az én életemből. Aztán sokszor már csak rólam beszélünk, és miután elválunk nagyon bánom, hogy annyit beszéltem magamról, és aggódom, hogy az illető soha többet nem áll velem szóba. Ha a “BE GABI” szemüvegen át nézem meg ezt az eseményt, akkor azt kell mondjam, hogy Gabi marhára szeretné, ha a beszélgetőtárs legalább annyira kedvelné őt, mint Gabi. Azt is szeretné, ha nem maradna abba a társalgás, mert akkor felléphet a kínos csend. Helyette összehord hetet-havat, bólogat, mint egy kismacska, és rámászik a másikra, míg az lehet, alig várja, hogy szabaduljon. Vagyis ha ebben az esetben magam lennék, akkor nyugodtan meghallgatnám a másikat, tudnék teljes valómmal ráfigyelni, ha nem lennék elfoglalva a saját szenvedéseimmel, és a mondandója el is jutna hozzám, bekapcsolódnék a beszélgetésbe amikor kell, és valódi társalgás alakulna ki köztünk. Talán a másik láthatná, hogy milyen jó velem társalogni.

Egyébként a fent egy valós eset, nem rég történt velem, és szerencsére újra tudtam találkozni ezzel az illetővel, sőt szóba is állt velem. A beszélgetésünk alatt nyugtattam magam, és mondogattam: : – Be GAbi, Be GAbi!és Nyugi!- Nyugi! Ebben a beszélgetésben lettek csendek is. Befejeztével megállapítottam, hogy bár én önmagam voltam, de a kínos csendek miatt lehet, hogy többet nem töltünk együtt időt. A következő alkalommal ismét beszélgettünk, csak annyi történt, hogy a másik sokkal közvetlenebb lett, én nyugodt, kialakult egy valós társalgás köztünk, méghozzá olyan, amiben nem kellett már figyelnem magamra, egyszerűen én voltam benne. Utána átgondolva is tudtam, nem beszéltem feleslegesen, sőt képes voltam Őt meghallgatni. Ezután még sokszor összefutottunk, és a legszebb az volt, amikor ez a bizonyos személy azt mondta, hogy:

– Alig vártam már, hogy újra találkozzunk! Egész nap ez éltetett!

– Tényleg? – gondoltam, mert engem is, és egy gyors önvizsgálatot tartva megállapítottam, hogy Gabi is. 🙂

Leave a Reply